Az Egyesült Államok és Dél-Korea megegyezett a háborút lezáró nyilatkozattervezet előkészítésében – jelentette be a dél-koreai külügyminiszter év végi sajtótájékoztatóján. A felek most Kim Dzsong Un válaszára várnak, az utóbbi évek viszonylag jó kapcsolatai – ami nagyobb részben a déli fél „napfénypolitikájának” köszönhető – a Koreai-félsziget két állama között azt mutatják, hogy bizonyos feltételekkel véget érhet a több mint fél évszázada lezáratlan konfliktus.
A bejelentés hetekkel azután érkezett, hogy Mun Dzse In dél-koreai elnök arról beszélt, az Egyesült Államok, Észak-Korea és Kína is megegyezett a lehetséges békekötés alapjairól. Az időzítés egyébként nem véletlen: májusban választásokat tartanak Szöulban és a regnáló elnök támogatottsága szinte megegyezik konzervatív kihívójáéval. Ha sikerülne egy ilyen monumentális, történelmi jelentőségű megállapodást létrehozni, az könnyedén Mun Dzse In felé billentené a mérleg nyelvét. Ez azonban kétélű fegyver: ha nem tudnak megegyezni a választásokig, és a konzervatívok szereznek többséget, akkor ez alapjaiban megtörheti az addig elért eredményeket, ugyanis a Népi Erő Pártja külpolitikájában alapvetően sokkal konfrontatívabb északi szomszédjával szemben, mint a progresszív Demokrata Párt.
A koreai háború 1950-től 1953-ig tartott, azonban a résztvevő felek – Dél-Korea és legfőbb szövetségese, Washington, valamint Észak-Korea, a Szovjetunió és Peking – sosem kötöttek a harcokat lezáró békeszerződést, mindössze egy fegyverszüneti egyezmény van érvényben azóta is. Ezt követően évtizedekig szinte semmiféle diplomáciai kapcsolat nem volt a félsziget két állama között, a viszony 1991-ben kezdett enyhülni, ekkor Phenjan és Szöul megállapodást kötött, amelyben kimondták, mindkét fél érdeke az újraegyesülés. A tárgyalások 2018-ban kerültek a legközelebb egy végleges megállapodáshoz, azonban a Donald Trump akkori amerikai elnök és Kim Dzsong Un észak-koreai vezető között zajló sikertelen nukleáris egyeztetések miatt a párbeszéd azóta befagyott.
Egy sikeres megállapodás Észak-Koreának is szimbolikus jelentőséggel bírhat: Kim Dzsong Un decemberben ünnepelhette uralkodásának tizedik évfordulóját, azonban jelenleg nem sok oka lehet az örömre. Az országot a koronavírus miatti határlezárások – s ezáltal Kína mint legfőbb gazdasági partner elvesztése – és az atomprogram következtében bevezetett szankciók nagyon súlyosan érintik. Gazdasága haldoklik, a lakosságot pedig súlyos élelmezési válság sújtja. Bartók András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója korábban azt nyilatkozta lapunknak, hogy a békemegállapodás elérése Kim Dzsong Un szemében hasonló prioritással bír, mint az ország nukleáris programja. A remete állam külpolitikájáért felelős Kim Jo Dzsong – a vezető húga – izgalmasnak és csodálatra méltó ötletnek nevezte a Washington és Szöul törekvését, azonban ebből még nem lehet túl sok mindenre következtetni.
Amennyiben a feleknek sikerülne tárgyalóasztalhoz ülniük, az nagy hatással lehet a 2019-ben megrekedt nukleáris egyeztetésekre is. Phenjan valószínűleg abban az esetben menne bele egy békemegállapodás aláírásába, ha garanciákat kapna a szankciók feloldása kapcsán, így az ország gazdasága fellélegezhetne.Az Egyesült Államoknak a félsziget stabilitása és biztonsága érdekében változtatnia kell országunkkal folytatott ellenséges politikáján – mondta Észak-Korea külügyminiszter-helyettese, Ri Te Szong. Ezzel szemben Washington fő feltétele az atomprogram részleges vagy teljes leszerelése, és akkor még nem esett szó Kínáról. Az ázsiai nagyhatalom viszonya felemás Észak-Koreával: egyrészről egyetlen hivatalos szövetségese a remete állam, másrészt atomhatalomként Peking sem szeretné, ha Phenjan atomfegyverre tenne szert. Az esetleges békekötés a jelenleg zajló második hidegháború szempontjából is érdekes fejleményeket hozhat Délkelet-Ázsiában, ami jelenleg az Egyesült Államok és Kína konfrontációjának központja.
Borítókép: Kim Dzsong Un és Mun Dzse In a panmindzsoni csúcstalálkozón 2018. április 27-én. (Fotó: Vox)
