Egy montreali történelemprofesszor megkérdőjelezte, hogy valóban lennének olyan jelöletlen sírok Kanadában, ahol őslakos gyermekeket találtak tavaly nyáron, ugyanis maradványok eddig nem kerültek elő.
A kormány és a média hitelt ad annak, ami egyenlőre csak egy tézis, ugyanis bizonyíthatóan még nem találtak gyerekmaradványokat
– írta Jacques Rouillard, a Montreáli Egyetem történelemprofesszora a The Dorchester Review történelmi folyóiratban. A történelemprofesszor a tavaly nyáron Sarah Beaulieu antropológus által bemutatott 215 jelöltlen sír kapcsán fejtette ki a kételyeit. Noha, Beaulieu már akkor is elismerte, hogy csupán egy talajradar segítségével végzett kutatásokat, amellyel talált olyan rendellenességeket, amelyek „fák gyökerei, fémek, törmelékek lehetnek”, de olyan „jelekre is bukkant, amelyek temetkezésszerűek”, ám állítsa szerint az üledékes szerkezet zavarodottsága miatt, ezt addig nem tudja megerősíteni, amíg nem végeznek ásatásokat a területen. Az ásatásokra azonban a mai napig nem került sor.
Mint ahogy arról lapunk is beszámolt korábban, a feltételezett őslakos gyermekeket rejtő jelöletlen sírok híre nemcsak a kanadai, hanem a nemzetközi sajtót és közvéleményt is felrázta. A kanadai miniszterelnök, Justin Trudeau hamar „sötét és szégyenteljes fejezetnek” nevezte országa történelmében az 1883–1996 közötti időszakot, amikor a kanadai állam integrációs céllal katolikus bentlakásos iskolákat üzemeltetett mintegy 150 ezer indián őslakos gyermek számára. A felfedezésre mind a kanadai kormány, mind a média „tömegsírként” kezdett el utalni, több ezer eltűnt gyerekről, bentlakásos iskolába kényszerítésről és homályos szülői tájékoztatásról számoltak be, amely felszította az indulatokat a keresztény közösségek ellen.
Tüntetők országszerte templomokat rongáltak meg vagy égettek le, szobrokat festettek át, vagy bontottak le nyilvánvaló megtorlásként.
Jacques Rouillard írásában nem állítja, hogy nem szakították volna el az őslakos gyermekeket családjaiktól, és azokat az elbeszéléseket sem vitatta, miszerint a gyermekeket fizikai, lelki és esetenként szexuális abúzus is érte. A professzor szerint az eltűnt, illetve elhunyt gyermekek 1921–1950 közötti átlagosnál nagyobb számára a kétszeri dokumentáció adhat választ – egyszer névvel, majd csupán statisztikailag. Mindemellett egy 1935-ös törvény szerint a bentlakásos iskolában elhunytak halálát orvosnak kellett megállapítani, majd a szülőket is kötelező volt informálni. Rouillard felveti, hogy
miért ennyi idő után került nyilvánosságra az eset, nem volt senki, aki beszélt volna erről?
– Továbbá, egy közeli temetőben ténylegesen találtak gyermekmaradványokat, akkor miért temettek volna gyermekeket jelöletlen sírokba olyan vallásos nők és férfiak, akik egy magasabb erkölcsi normának szentelték az életüket? – értetlenkedett.
Borítókép: Koszorúk a Kamloops bentlakásos iskolánál (Fotó: AFP/Cole Burston)
