Összesen hét, több mint 1,7 milliárd dollár értékű infrastrukturális projekt közös felépítésében állapodott meg Peking és Párizs Afrikában, Délkelet-Ázsiában és Kelet-Európában, így Franciaország lesz az első olyan nyugati állam, amely Kínával közös kormányközi együttműködéseket hajt végre harmadik országokban.
A tervezet támogatói abban reménykednek, hogy Párizs révén átláthatóbbá válnak majd a kínai külföldi befektetések, a szkeptikusok szerint azonban a projekt lökést adhat Pekingnek az Egyesült Államokkal való növekvő konfliktusában.
A megállapodást Emmanuel Macron francia és Hszi Csin-ping (Xi Jinping) kínai elnök február 16-ai virtuális találkozója előzte meg. A kínai Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság (NDRC) közleménye szerint az egyelőre meg nem nevezett hét projekt Afrikában, Délkelet-Ázsiában, valamint Közép- és Kelet-Európában valósul meg, és az infrastruktúrára, a környezetvédelemre és az energiára terjed ki. Párizs és Peking közösen finanszíroznák ezeket a programokat, amelyek az NDRC szerint „aktív szerepet fognak játszani a harmadik országok gazdasági és társadalmi fejlődésének előmozdításában”. A két ország egyébként évek óta tárgyal a harmadik országok fejlesztési projektjeivel kapcsolatos együttműködésről, uniós tagállamok és szakértők szerint ugyanis ez lehet a módja annak, hogy Párizs rajta tartsa a szemét Kínának az adott régiókban végzett tevékenységén. Marc Julienne, a Nemzetközi Kapcsolatok Francia Intézete (IFRI) Kína-kutatási részlegének vezetője a Deutsche Welle német közszolgálati szolgáltatónak nyilatkozva elmondta:
Párizs a Washingtonnal való szövetségen belül gondolkodik, miközben Kína-politikája két lábon áll: egyrészről a párbeszéden és az együttműködésen van a hangsúly, másrészről viszont a rendszerszintű rivalizáláson és a szembenálláson ott, ahol erre szükség van.
Eric K. Hontz, a Nemzetközi Magánvállalkozási Központ munkatársa szerint természetes, hogy Kína és Franciaország együttműködésre törekszik az infrastrukturális fejlesztésekben, tekintve, hogy előbbi a világ második legnagyobb gazdasága, amely ráadásul számos frankofón területen is jelen van. „Nem hiszem, hogy ez drámai elmozdulást jelez Franciaország és az Egyesült Államok viszonyában”,
viszont egy módja annak, hogy Franciaország jobb pozíciókat vívjon ki magának ezeken a piacokon
– magyarázta a szakértő. Az afrikai infrastrukturális építési szerződések mintegy 85 százalékát egyébként amerikai és európai vállalatok kötötték 1990-ben, az elmúlt két évtizedben azonban a távol-keleti óriás jelentően előretört, a nyugati cégeknek így rendre meg kell küzdeniük kínai riválisaikkal. A Világbank előrejelzése szerint 2040-re az infrastrukturális kiadások iránti kereslet meghaladja az évi 300 milliárd dollárt Afrikában, a legtöbb projektet pedig kínai cégek valósítják majd meg. Az Európai Unió sem akar lemaradni az Afrikáért folytatott versenyben: Ursula von der Leyen bizottsági elnök a közelmúltban bemutatta az EU Global Gateway infrastrukturális kezdeményezésének részét képező, mintegy 172 milliárd dolláros afrikai beruházási tervet.
Borítókép: Kínai munkások Nairobi külvárosában (Forrás: Getty Images)
