„A magyar identitás legfontosabb része, hogy szabadságharcos nemzet vagyunk. Ez már a középkorban megmutatkozott az Oszmán Birodalom ellen, aztán a Habsburg Birodalommal szemben kellett megvédenünk saját identitásunkat, majd 1956 és Trianon” – hangsúlyozta az egyetemi modellváltásért felelős kormánybiztos az MCC nemzetközi konferenciájának az oktatás és a nemzeti identitás kialakulása közötti kapcsolatot tárgyaló panelbeszélgetésén. Stump istván elmondta, az anyaország mindenkor nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy a magyarság megvédje a kultúráját, a nyelvét és a közös jövőjét.
„Ez az oka annak, hogy a konzervatív kormonány rendszeresen hangsúlyozza a magyar nemzet egységesítésének fontosságát”
– magyarázta a komránybiztos hozzátéve: nagyon fontos része a nemzeti identitásunknak, hogy a kultúránkat hogyan ápoljuk, és ezért várt az alkotmányunk a határon túl élők számára is fontos dokumentummá.
Klaus Wolf, a németországi Ausburgi Egyetem oktatója az angol nyelv egyetemes „felsőbbrendűségére” hívta fel a figyelmet. Mint mondta, saját egyetemén is azt tapasztalja, hogy az angol nyelv egyre inkább háttérbe szorítja a német nyelvet a tudományos diskurzusban. „A német volt a filozófia nyelve, és igazából a vegyészeté is, ma viszont már az egyetemeken mindenki angolul beszél” – mutatott rá a professzor. Idézte ugyanakkor Horst Seehofer korábbi bajor miniszterelnököt, aki szerint „Bajorország egy értékalapú szövetség”, Klaus Wolf elmondása szerint ennek a közösségnek a kiépítésében az állami iskolák fontos eszközei voltak a komránynak.
A vallás is őrzi hagyományainkat
Ofir Haivry, a Herzl Intézet alelnöke ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy Izraelben nincs igazán különbség a nemzeti identitás és a vallás között. „Nem mindig a hitről szól a vallás, de minden egyes hagyományunk a valláshoz kötődik. Izraelben ez sokkal élőbb dolog, mint máshol a világon” – hangsúlyozta Haivry. Hozzáfűzte,
a zsidó vallásban a vallás központja a tévhitekkel ellentétben valójában nem a zsinagóga, hanem a családok, az otthon és a hagyomány.
Van ugyan egy olyan nap, amelynek középpontjában a zsinagóga felkeresése áll, de a legtöbb hagyományunk a mindennapos életünk szerves része, és bár a valláshoz kapcsolódik, még a világi emberek is részt vesznek ezen hagyományaink fenntartásában – magyarázta Ofir Haivry. Hangsúlyozta: a vallás része a nemzeti identitásnak, ez pedig viszonylag megkönnyíti az emberek integrálását.
Emlékeztetett továbbá, sikerült megvalósítani azt, amit a nyelvészek csodának tartanak, vagyis a héber nyelvet és kultúrát gyakorlatilag a semmiből tudta felépíteni a közoktatás.
„Ennek köszönhetően most már sok millióan beszélik a hébert, éppen ezért a közoktatási rendszer nagyon nagy presztízsű Izraelben”
– magyarázta Ofir haivry. Hozzáfűzte ugyanakkor: politikai befolyástól függetlenül elmondható, hogy a gimnázium utolsó éveire vonatkozóan már vitatott, hogyan is tanítsák a történelmet.
Tiltólistán a nemzeti identitás
Korántsem tudott ilyen pozitívan nyilaktozni az oktatás és a nemzeti identitásösszefüggéseiről Hélène de Lauzun francia történész, a The European Conservative rovatvezetője. Mint mondta, Franciaországban a jelen helyzet egyáltalán nem támogatja anemzeti identitásról való kommunikációt a kormány részéről, sőt, épp az ellenkező irányba tart az ország, ahol a nemzeti identitás darabokra hullik.
– A történelem és annak tanítása taníttatása tekintetében vannak olyan dolgok, amelyeket az állam felelőssége lenne megtanítani, véli a történész. Ezek között említette annak fontosságát, hogy a francia fiatalok ismerkedjenek meg saját anyaországuk történelmével. „Tanulják meg, milyen volt franciaország a középkorban, és hogyan jutott el a jelen állapotig. Kik voltak azok a történelmi nagyságok, akik ilyenné tették, hadvezérek, királyok, elnökök, de akár írók is. Fontos, hogy büszkeségérzetet keltsünk a gyermekekben azáltal, hogy a nemzeti kultúrát tanulmányozzák”
– érvelt Hélène de Lauzun.
