– Magyarországon az idén ünnepeljük az Aranybulla kibocsátásának 800. évfordulóját, és Lengyelországban is hosszú évszázadokra, a nemesi köztársaságig visszavezethető hagyománya van a közjogi fékek és ellensúlyok működésének. A két ország mégis folyamatosan a vádlottak padján ül az Európai Unióban a jogállamisági ügyekben. Hogyan lehetséges ez?
– Az alkotmányosság, ahogy azt ma értjük, modern fogalom. A mai folyamatok túlléptek a modernitáson, amelyet olyan jelenségek kialakulása jellemzett, mint a nemzetállamoké is. Ma olyan korban élünk, amikor a politikai hatalom áthelyeződik a nemzetállamokról a nemzetek feletti szintre. A lényegi kérdés az, hogy ki hozhat döntéseket ezen a szupranacionális szinten. Lengyelországnak és Magyarországnak abból adódtak problémái, hogy a nemzeti érdekérvényesítés jegyében beleszólást akar a döntésekbe, ami persze nem mindig talál kedvező visszhangra Brüsszelben. Látni kell azt is, hogy két, párhuzamosan egymás mellett élő szerkezet jött létre. Az egyik ki van téve a választási ciklusoknak, és így állandóan változhat, a másik pedig az intézmények világa, amely sokkal állandóbb, gyakorlatilag nem változik. A politikusok jönnek-mennek, az európai politika ugyanaz.
A magyar és a lengyel kormány arra törekszik, hogy visszavegye a demokratikus hatalomgyakorlás egy részét ezektől a nem választott intézményektől. Ez az egész vita alapja.
A lengyel bírósági reform mögött is az rejlett, hogy a bírók – a politikától való függetlenségüket hirdetve – úgy gondolták, teljesen ők határozhatják meg, kiből lehet bíró Lengyelországban. Amint a politika az átláthatóság és a demokratikus ellenőrzés jegyében nagyobb beleszólást kért ebbe, ez rögtön éles ellenállást váltott ki, amire az Európai Unió és az Európa Tanács is ráerősített. Magyarországgal az EU ekkor már folytatott jogállamisági csatákat. A lengyeleknek ezért nem volt szerencséjük: Brüsszel a magyarok ellenében már jól felszívta magát, és kíméletlen lett abban, hogy Varsóban ne engedjen teret a változásoknak.
– Kik állnak pontosan szemben a két jobboldali kormánnyal?
– Egyfajta „establishment”: jogászok, hivatalnokok, politikusok, egy informális együttműködési hálózatot alkotva. A lengyel jogállamisági helyzet elmagyarázásakor abba a problémába ütköztünk, hogy a tárgyalópartnereink a barátaik véleményét kikérve már „mindent tudtak”, és nem voltak kíváncsiak további magyarázatra. Így a barátaik álláspontja jutott el az Európai Bizottsághoz és az Európai Parlamenthez.
– A barátaik alatt liberálisokat értünk, a varsói kormány ideológiai ellenfeleit?
– Pontosan.
– Grégor Puppinck konzervatív jogász azt mondta lapunknak: a jogállamiság ma már nem a jog, hanem a bírók uralmát jelenti. Az Európai Emberi Jogi Bíróság összetételét elemezve megállapította, bíróinak jelentős része liberális jogvédő szervezetekhez kötődik. Egyetért-e vele?
– Puppinck elég alapos elemzést végzett, a megállapításaival nehéz vitatkozni.
