„Megértjük a magyarokat, jobban, mint bárki más” – írta a V4 és a háború ügyében Marek Kuchcinski, a lengyel parlament alsóházi külügyi bizottságának elnöke, korábbi házelnöke Németh Zsoltnak címzett válaszlevelében, amelynek magyar fordítását a Mandiner közölte.
Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottsági elnökének írása az Országút folyóiratban jelent meg, amiben komplex összefüggéseiben mutatta be a magyar nézőpontot a régió aktuális nemzetközi ügyeiben, ennek fordítását közölték egy vezető lengyel konzervatív lapban is. Mint a magyar külügyi bizottság elnöke fogalmazott, „a magyar parlamenti többség külpolitikája egyszerre áll a nemzeti összetartozás, a jószomszédság, a magyar–lengyel barátság és az euroatlanti szövetség talaján”, de „időnként vitáink keletkeznek, nemcsak Kijevvel, hanem Varsóval vagy akár Washingtonnal is”. Németh Zsolt hozzátette:
Magyarország nem hadviselő fél, és nem is kíván azzá válni: nem küld katonát, nem szállít és nem enged át területén halált okozó fegyvert,
továbbá „érdekünk, hogy a háború mielőbb véget érjen, és úgy érjen véget, hogy az orosz fél nem éri el azokat a céljait, amelyekért a háborút indította”, illetve „egyedül az energetikai kapcsolatok teljes megszakítását nem tudjuk támogatni, mert a háborús helyzettel ellenkezne egy olyan intézkedés, amellyel több kárt okoznánk magunknak, mint az ellenséges hatalomnak” – számolt be róla a Mandiner.
„Milyen is tehát a lengyelekben élő sztereotípia a magyarokról és magyarságról? A lengyelek magyarokhoz való viszonya annak megismétlése, amit Németh Zsolt írt a magyarok lengyelekhez való viszonyáról: „A lengyel–magyar barátság a magyar nemzeti identitás része”; ugyanígy részét képezi ez a lengyel identitásnak is” – számolt be róla levelében Marek Kuchcinski.
„Megértjük a magyarokat, jobban, mint bárki más. […] A lengyel–magyar barátság a Jagelló-kortól kezdve közép-európai valóságfelfogásunk és külpolitikánk egyik alapja. […] Őseink szinte minden nemzedékben hagytak bizonyítékokat utódaik számára egymás nehéz időkben való kölcsönös támogatásáról” – tette hozzá a lengyel politikus.
„Lengyelország és Magyarország mai helyzete bátorságot és körültekintést követel tőlünk. Mindenekelőtt el kell ismernünk, hogy államaink mindegyike egységes saját átfogó külpolitikával rendelkezik. A magyar külpolitika Németh Zsolt cikkében megjelölt pillérei (a nemzeti kisebbségi jogok védelme, a jószomszédi kapcsolatok, a lengyel–magyar barátság és az euroatlanti szövetség) világosak, érthetőek és Lengyelország is osztja ezeket.
A mai lengyel–magyar kapcsolatok tehát nemcsak az Ukrajnában zajló háború kontextusában alakulnak, hanem az uniós mag országainkra nehezedő nyomásának hatására is, melynek lényegét Németország és Franciaország dominanciája adja. Szándékaik nyilvánvalóak: megbuktatni országaink kormányait, Varsó és Budapest politikáját pedig az Európai Unió e két nagyhatalma érdekei alá rendelni. Berlin és Párizs oroszbarátsága ilyen módon – nagyon diplomatikusan fogalmazva – legalábbis kétértelmű.
Lengyelországnak az Ukrajnában zajló háború összefüggésében Magyarországhoz fűződő kapcsolatában tekintettel kell lennie arra, hogy mindkét államnak támogatnia kell egymást az uniós mainstreammel szembeni ellenállásban.
Meg kell akadályoznia abban is, hogy egyértelműen elhatárolódjon a szoros transzatlanti kötelékektől – melyre jogosan mutatott rá Németh Zsolt mint külpolitikánk pillérére.
A lengyel–magyar szolidaritás megtörése az EU fórumán azt jelentené, hogy győztek az Oroszország és az egész Európai Unió sokoldalú együttműködésének lehető leggyorsabb felújításában érdekelt erők, amelyek az európai stratégiai autonómia, mint az Egyesült Államok alternatívája megteremtésében érdekeltek. Mindezeket pedig a mi két államunk szuverenitásának megtörése kísérné, mégpedig olyan módon, hogy az EU külpolitikája felőli döntéshozatal olyan procedúrái kerülnének bevezetésre, melyek szerint elégséges lenne a szavazatok minősített többsége, azaz érvényesülne Németország és Franciaország teljes dominanciája”
Lengyelországnak és Magyarországnak közösen kell visszavernie a velünk szemben nem barátságos kormányok és közegek propagandatámadásait.
Marek Kuchcinski kitért arra is: „Vannak közöttünk különbségek az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségeink helyzetét illetően is.
A magyarok zárt csoportokban élnek, főként Kárpátalján. A lengyelek azonban Ukrajna területén szétszórtan éltek az I., majd a II. köztársaság állampolgáraiként, évszázadok óta más nemzetekkel együtt, és a Dnyepertől nyugatra fekvő területeket lakták. Mindazonáltal ezek a területek többnyire hazai földnek számítottak, melyek akaratukon kívül kerültek jelen államaik fennhatósága alá – ez a vonás szintén Közép-Európa jellemzője.”
„Azonban annak magyarázata, hogy a magyarok (nota bene a románokkal együtt) miért zárták el területüket a mindannyiunkért vérüket adó ukránok számára szállított fegyverek és lőszerek tranzitja elől, nos, túlzott óvatosságnak tűnik. Hogy reális-e? A jövő mutatja meg.
Az Ukrajna elleni orosz agresszió és a háborús bűntettek határozott elítélése, valamint a hatalmas méretű humanitárius segítség rendkívül fontos.
De a haláltól, a rabságtól és a szülőföldről való száműzetéstől csak egy dolog menthet meg bennünket: a megszállók legyőzése.
Úgy vélem, hogy Lengyelországban helyesen olvassuk és jól értjük az ukránok jelenlegi helyzetét. Ezért, amikor Ukrajnának szóló támogatásért szólalunk fel, mindenekelőtt fegyvert kérünk, amely a legjobb eszköz az élet, az egészség és a szabadság megvédésére. Mindannyiunk számára”
– zárta levelét a lengyel parlament alsóházi külügyi bizottságának elnöke.
Borítókép: Marek Kuchcinski, a lengyel parlament alsóházi külügyi bizottságának elnöke, korábbi házelnöke (Fotó: Mateusz Wlodarczyk)
