Egy Forbes-cikk szerint Ukrajna minden fő konfliktusának oka a monopolhelyzetben lévő Naftogaz volt. A cikk felidézte, hogy maga Soros György is úgy beszélt a vállalkozásról, miszerint
A Naftogaz, a gázmonopolcég a korrupció és a költségvetési hiány fő forrása Ukrajnában.
(Jó kommunikációs stratégia, ha az ember így akar uralma alá hajtani egy bizonytalan sorsú nagyvállalatot.)
Tény azonban, hogy a vezetékek Ukrajnába kerülése számtalan vitához vezetett már a 2000-es években is.
Jellemzően az ukránok sokallták a Gazprom orosz vállalat által szabott árat, és nem rendezték a tartozásaikat. Ez elszámolási vitához vezetett, aminek a végén az oroszok a gáz elzárásával zsaroltak, az ukránok pedig megcsapolták az Európába tartó gázvezetékeket.
A helyzet 2009-ben odáig fajult, hogy a januári hidegben az orosz fél három hétre leállította a gázszállítást, és csak az Európai Unió közvetítésével sikerült kiegyezniük a gáz árában, és folytatni a szállítást.
A számtalan vitát követően Vlagyimir Putyin akkori orosz miniszterelnök kezdeményezte a kitermelésért felelős orosz Gazprom és a továbbszállításért felelős ukrán Naftogaz egyesítését. Ekkor Ukrajna élén Viktor Fedorovics Janukovics oroszbarát vezető elnökölt, így volt esély a fúzió létrejöttére.
A Kontra.hu cikke szerint az egyesülés megoldhatta volna az európai gázszállítások biztonságának kérdését, orosz beruházásokat vonzott volna Ukrajnába, és elősegíthette volna a gazdasági integrációt. Nem mellesleg pedig a szakértők szerint költségcsökkenéssel is járt volna az európai fogyasztók számára. Persze az is igaz, hogy egy ukrán stratégiai vállalat jutott volna orosz érdekeltségbe. (Így viszont amerikaiba került.)
Az egyesülés azonban a hosszas huzavona és persze a majdani forradalom miatt elmaradt.
Ennek a cikknek nem tárgya a 2014-es kijevi forradalom elemzése, annyit azonban tényként a Kontra.hu is megjegyez, hogy a forradalom egyik gyújtópontja éppen az a momentum volt, hogy a Naftogaz és a Gazprom csatáját lezárandó Viktor Janukovics elutasította az európai kereskedelmi megállapodást, és az olcsóbb, hosszú távú orosz gázszerződés mellett döntött.
Ezt az elköteleződést az emberek lázadása és véres harcok követték, Janukovicsot pedig az ukrán parlament 2014 februárjában felmentette a hatalmából. Később pedig az oroszok bevonultak a Krím félszigetre, és a két ország közötti feszültség eszkalálódott. Így az egyesülésről szó sem lehetett többé.
A háttérből előbújt Soros György
A fúzió elmaradt, a rezsimváltást követően pedig nyilvánvalóvá vált, hogy valaki más is szemet vetett a busás anyagi haszonnal és még nagyobb politikai befolyással rendelkező ukrán állami vállalat megszerzésére. Ő pedig nem más, mint Soros György.
A Forbes egy 2016-os alapos cikkében írt arról, hogy a 2014-es majdani forradalom után Soros személyesen gondoskodott arról, hogy a politikumban történő befolyásszerzését követően az olyan stratégiai vállalatok élére is beültesse a megbízható embereit Ukrajnában, mint például a Naftogaz.
A Naftogaz vezetését ekkor egy fiatal, angolul beszélő, korábbi befektetési bankárokból álló új csapat vette át: Andrij Koboljev, Jurij Vitrenko és Oleg Prohorenko. Koboljev lett az ukrán állami gázvállalat vezérigazgatója.
A hírek szerint Soros juttatta őket a jelenlegi pozíciójukba, mivel állítása szerint meg akarta reformálni a Naftogazt. A reform az ő értelmezésében pedig a feldarabolást és a darabonként történő privatizálást jelentette volna.
A Magyar Idők korábbi írása arról számolt be, hogy a Naftogaz egyik hivatalos, nyilvánosan elérhető dokumentuma alapján Andrij Koboljev, a cég vezérigazgatója 2017. november 1. és 4. között személyesen is találkozott Sorossal Londonban azért, hogy „megvitassák a Naftogaz privatizációs terveit”.
Ugye itt, egy stratégiai, állami tulajdonban lévő ukrán vállalat sorsáról beszélünk!
Sőt a cikk beszámol arról is, hogy Soros és Koboljev már két évvel korábban, 2015. november 10-én is azért találkozott, hogy a privatizációs tervekről beszélgessen a kijevi McKinsey tanácsadó iroda képviselőjével, Georges Massouddal.
Soros a cég megszállása mellett az egyéb propagandaszervezetei, például a Transparency International, valamint a baloldali sajtó által is óriási nyomást helyezett az ukrán vezetésre, ami az „orosz energiabefolyás” és a „korrupció megszüntetése” szokásos jelszava mögött az óriáscég később bekövetkezett feldarabolása irányába mozdította el az állami vezetőket.
Az eredmény pedig a cég Sorosnak és az Egyesült Államoknak történő alárendelése lett.
Hogy mennyire határozott szándéka volt erre, azt jól mutatja, hogy 2015-ben a saját honlapján közölt, kifejezetten Ukrajnáról szóló írásában Soros maga is emellett érvelt:
Az új ukrán kormány reformerei radikális »ősrobbanás« reformprogramot hirdetnek, amelynek drámai hatást kell elérnie. Ez a program a bürokrácia szűkítésével, a megmaradt köztisztviselők jobb fizetésével, valamint a Naftogaz, a gázmonopólium – ami a korrupció és a költségvetési hiány fő forrása Ukrajnában – felszámolásával törekszik a korrupció fojtogatójának megtörésére.
– írta a spekuláns.
Zelenszkij végrehajtotta az utasítást
És a sokak szerint amerikai bábként funkcionáló Volodimir Zelenszkij megválasztását követően szót is fogadott, és véghez vitte a stratégiai fontosságú állami vállalat feldarabolását, ezzel együtt pedig az ukrán gázvállalatok Egyesült Államok érdekeltségébe történő betuszkolását.
A Kontra.hu összefoglalta, hogy ez milyen gyorsan is ment:
● Zelenszkij 2019 májusában lett elnök,
● Olekszandr Lisznicsenko 2019. szeptember 15-i hatállyal lett megbízott vezérigazgató az MGU-nál,
● az ukrán kormány pár nappal később, 2019. szeptember 18-án jóváhagyta az ukrán gázszállítási rendszer üzemeltetőjének, az LLC Gas TSO of Ukraine nevű vállalatnak a Naftogazból való kiválását (pontosan: lépcsőzetes tervet), és
● 2020. január elsején már meg is történt a teljes átalakítás.
Mára pedig ott tartunk egy elhúzódó és véres háború közepette, hogy az ukránok a mögöttük álló, az Egyesült Államokban kiképzett figurák vezényletével próbálják zsarolni az orosz felet.
A cél az Európa és Oroszország közötti gazdasági együttműködés megszüntetése
A Portfólió cikke az ukránok rejtett indokaként hozza fel a Rystad Energy norvég olajipari elemzőcég elemzését, amely szerint Ukrajna döntése, hogy részben leállítja az orosz gázszállítást a szohranyivkai mérőállomáson keresztül, kerékkötője lehet az európai országok azon terveinek, hogy feltöltsék föld alatti földgáztározóikat.
Ukrajna az orosz gáz kulcsfontosságú tranzitországaként első alkalommal sértette meg az európai gázszállításokat vis maiort hirdetve. Egy újabb vezeték európai gázhálózatból történő kivonásának dominóhatásai és a napi tízmillió köbméter földgáz kimaradása megnehezítik majd az európai országok gáztározókkal kapcsolatos elképzeléseit
– idézték szakértőiket.
A cikk kifejti, hogy a szakértők szerint a gáztranzit körül kibontakozó újabb bonyodalom csak felgyorsítja majd Európa lemondását az orosz gázszállításokról.
És ezzel teljesülne az Egyesült Államok és Soros György sok-sok éve dédelgetett álma az orosz gázfüggőség leépítésével, viszont a saját befolyásának kiterjesztésével kapcsolatban.
A Kontra.hu cikkéből tehát kiderül, hogy a jelenlegi orosz–ukrán konfliktus nem most kezdődött és nem kizárólag Donecki terület ellenőrzésére korlátozódik, hanem itt bizony Európa energiafüggőségéről, tehát pénzről és még inkább politikai befolyásról van szó.
Az eredeti cikk ITT olvasható.
Borítókép: az Európai Parlament által közreadott képen Soros György magyar származású amerikai üzletember, a New York-i Soros Fund Management befektetési társaság elnöke az EP fejlesztési, költségvetési, bel- és igazságügyi bizottságainak közös konferenciáján Brüsszelben 2016. június 30-án (Fotó: MTI/Európai Parlament/Philippe Buissin)
Orosz–ukrán háború
