Visszatérő állítás az orosz haderővel szemben, hogy a lassan harmadik hónapja tartó ukrajnai háború során kifogytak az irányított rakétáikból.
Legutóbb John F. Kirby, az amerikai védelmi minisztérium szóvivője erősítette meg, hogy az orosz készletek rendkívül gyorsan apadnak.
Bizonyítékként hozta fel, hogy Mariupol ostrománál egyre gyakrabban használnak „buta bombákat”, azaz olyan robbanószerkezeteket, amelyek nem tartalmaznak irányítószerkezetet, csupán szabadon esnek. Ugyanezt a következtetést vonták le nemrégiben abból is, hogy az oroszok állítólag Kh–22-es rakétákat is bevetettek, amelyeket még jócskán a Szovjetunió idején, a ’60-as években fejlesztettek ki. De az ukrán hadsereg már márciusban azt állította, hogy az ellenség lényegében ellőtte Kalibr és Iszkander rakétáinak nagy részét.
Amerikai tisztségviselők arra számítanak, hogy a nyugati szankciók – elsősorban az elektronikát érintők – miatt az utánpótlás is lehetetlenné vált, az orosz hadiipar egyszerűen képtelen lesz pótolni az ellőtt fegyvereket.
Sőt, amerikai hírszerzési források szerint az irányított rakéták nemcsak hogy fogyatkoznak, de ráadásul nem túl hatékonyak. A típusok részletezése nélkül arról beszéltek, hogy
az esetek akár 60 százalékában kudarcot vallottak, ami jelentheti, hogy nem sikerült az indítás, nem találtak célt vagy találatkor nem robbantak fel.
A Reuters hírügynökség által megkérdezett szakértők szerint a 20 százalék feletti hibaarány már magasnak számít. Az állításokat részben alátámasztják a közösségi médiára feltöltött felvételek a hatástalanított fegyverekről, illetve a Pentagon beszámolói, amelyek szerint az orosz harci repülők gyakran felfegyverezve térnek vissza bázisaikra.
Egyébként nem ez az első eset, hogy panasz érkezett az orosz haditechnikára. Amikor a fegyverek korábban Szíriában vizsgáztak, egyes jelentések hasonló problémákról számoltak be. De az is kisebb diplomáciai botrányt okozott, amikor az örmény miniszterelnök arról kesergett, hogy az orosz Iszkander rakéták nem működtek a Hegyi-Karabahért vívott háborúban – amit aztán Moszkva felháborodottan tagadott.
Ha mindent elhisznek, amit a másik oldalon állítanak, Oroszországnak már márciusra ki kellett volna fogynia a rakétákból. Aztán valahogy csak nem ez történt
– reagált a vádakra Jurij Boriszov orosz miniszterelnök-helyettes. Az Interfaxnak adott interjújában leszögezte, hogy az orosz hadseregnek elegendő muníció áll rendelkezésre, és az utánpótlás folyamatos. Egyúttal tagadta azokat az értesüléseket is, amelyek szerint fegyvereik csütörtököt mondanának vagy ne lennének elég pontosak.
Azzal Jurij Boriszov kétségtelenül fején találta a szöget, hogy ahhoz képest, hogy már két hónappal ezelőtt az orosz készletek kimerüléséről találgattak, azóta is folyamatosak a támadások.
Még az amerikaiak is úgy becsülik, hogy május közepéig több mint 2100 irányított csapást mértek Ukrajnára. Mi több, úgy vélik, hogy mintegy tucatnyi alkalommal már a legmodernebb hiperszonikus rakétáikat is bevetették.
Mégis, az irányított csapások eredményessége kétségtelenül elmaradt a várakozásoktól. Az a tény, hogy az ukrán légierő még mindig létezik, önmagában is bizonyítja, hogy a megsemmisítésükre tett kísérletek – amely a legelső támadáshullám feladata lett volna – kudarcot vallottak. Ugyanakkor megannyi másik eset, mint amilyen például a kárpátaljai Volóc vasúti pályaudvarának áramellátásának kiiktatása, vagy a lvivi infrastruktúra rendszeres bombázása, azt mutatják, hogy az oroszok akár nagy távolságról, nyugat-ukrajnai célpontokat is képesek gond nélkül, pontosan eltalálni.
Az irányított rakéták mellőzésére az is magyarázat lehet, hogy meglehetősen drágák.
Egy amerikai Tomahawk cirkálórakéta például kétmillió dollárba kerül, és bár egyes kalkulációk szerint az orosz típusok ennél olcsóbbak, már így is milliárdokat lövöldözhettek el. Ár-érték arányban pedig nem biztos, hogy indokolt a használatuk, például olyan célpontok esetén, ahol nincsenek fenyegetve civilek.
Borítókép: orosz Iszkander rakéta indítása (Fotó: Russian Defence Ministry/Sputnik via AFP)
