A gyermekek számára idejekorán elérhetővé tett, provokatív vagy érzékenyítő médiatartalmak hosszú távú hatása a szexuális identitás kialakulására távolról sem komolytalan felvetés, még ha a törvény kritikusai úgy is szeretnék láttatni. Magyarországon például többségben vannak azok, akik nem örülnek neki, ha olyan műsort sugároznak kiskorúak számára, ahol bizonyos szereplők szexuális preferenciáira különösen nagy hangsúlyt fektetnek.
Nem pusztán a transzneműséget és a homoszexualitást, hanem a nemiséget is megjelenítik olyan karakterek és történetek bemutatásával, ahol amúgy semmiféle relevanciája nincs, hogy ki, mikor, hol, kivel, mit, miért szeretne megtenni.
A legalattomosabb verziója ennek, mikor hősöket, sztárokat használnak az érzékenyítésre. Akár képzeletbeli szuperhősök (mégis, kit érdekel, melyik köpenyes igazságosztó kivel szeret hancúrozni?), akár sikeres és példaképként funkcionáló zenészek vagy sportolók az üzenet hordozói.
Bár ma már sok hír szól arról, hogy magyar mintára az Egyesült Államok néhány államában születnek helyi jogszabályok a gyermekek védelmében, Angliában távolról sem ilyen megnyugtató a helyzet.
A brit közszolgálati média, a patinás BBC riportot készített egy fiatal ausztrál futballjátékosról, Josh Cavallóról, aki egy másik, 17 éves focista példáját követve (és őt méltatva) „előbújt”, felvállalva saját LMBTQ+ identitását.
A három és fél perces érzelgős, közszolgálati médiától teljesen méltatlan cukormázas érzékenyítő propagandaanyagból nem sok szó esik a fiatalember sportsikereiről, erősségeiről.
A műsor kizárólag arról szól, hogy milyen fontosnak tartja saját hősies kiállását, amivel nemcsak saját lelkén akart könnyíteni, de gesztusát jó példának is tartja.
Szeretném, hogy a most felnövő gyerekek, akik önmagukat melegnek tartják, nem fordulnának el emiatt a sporttól. Nem örülnék neki, ha a következő Ronaldo vagy Messi azért nem lenne sikeres, mert meleg.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)
