Budapest keresztülhúzhatja az euroföderalisták számításait

Az integráció nem öncél, hanem eszköz: nemzeti szabadságunk kiteljesedésének eszköze − áll a magyar kormány határozatában.

Brüsszel, 2022. június 23. Emmanuel Macron francia elnök sajtóértekezletet vesz részt az EU kétnapos brüsszeli csúcstalálkozójának elsõ napján, 2022. június 23-án. Az Európai Unió tagországainak vezetõi megállapodtak Ukrajna és Moldova tagjelölt státuszának megadásáról. MTI/EPA/Olivier Hoslet Fotó: Olivier Hoslet

Az első lépést továbbiak követték, ma pedig ott tartunk, hogy

az Európai Unióról szóló szerződésnek nemcsak a preambulumában, hanem a közvetlen kötőerővel rendelkező normaszövegében is megjelenik. 

Ez így szól: „E szerződés új szakaszt jelent az Európa népei közötti egyre szorosabb egység létrehozásának folyamatában, amelyben a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és az állampolgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg.”

Ez a gondolat az EU másik fő szerződésének szövegében, az Európai Unió működéséről szóló szerződésben is megjelenik. 

Mítosz és valóság

Az Európai Unió működését elemző jogirodalomban egyesek az egyre szorosabb egység célkitűzését egyfajta mítosznak tekintik. Ezzel arra utalnak, hogy amiatt, mert az egyre szorosabb egység a szerződések jogi kötőerővel rendelkező részeiben is megjelenik, az európai integráció egy olyan folyamattá vált, amelynek a föderalizmusba torkolló végpontját már most előre lehet látni. 

Folytassák, folytassák, Európa népei számára nincs más jövő, mint az egység

– fogalmazott az Európai Unió egyik alapítója, Jean Monnet. A francia gazdasági és politikai tanácsadó az európai integráció elkötelezett híve volt, aki szerint Európában nem lesz béke, ha az államok a nemzeti szuverenitás mentén épülnek újjá a II. világháborút követően. 

Eszerint a mítosz szerint az egyre szorosabb egység elképzelése tehát egy szükségszerű folyamat, amelybe a csatlakozáskor minden tagállam beleegyezett. A mítoszhoz valóság is párosul, ráadásul az egyre szorosabb egység tételéhez képest mindössze néhány bekezdéssel lejjebb. 

Az Európai Unióról szóló szerződés szerint ugyanis minden olyan hatáskör, amelyet nem ruháztak az EU-ra, a tagállamoknál marad.

Ezenfelül rögzítik azt is, hogy az EU szervei kizárólag a tagállamok által rájuk ruházott hatáskörök határain belül járnak el.

Párhuzamos valóságértelmezések

Jól látható tehát, hogy az Európa népei közötti egyre szorosabb egységről szóló rendelkezés ideális esetben nem önmagában értelmezendő, hanem azokkal a feltételekkel együtt, amelyeket a tagállamok az uniós projekt féken tartása érdekében beépítettek. 

Mégis, az Európai Unióban mintha párhuzamos valóságok működnének, s e valóságok közül mintha csak az Európai Tanács venné figyelembe azt, hogy

az EU jelenlegi formájában valójában alig több, mint „úriemberek szerződése”.

Ehhez képest az Európai Parlament magát valódi népképviseleti szervnek tekinti, pedig – legalábbis mostani formájában – nem az. Vágyvezérelt hangulatú június közepi határozatában pedig sürgősség mellett kérte az Európai Unió vezetőitől egy úgy nevezett Európai Konvent (European Convention) összehívását. Ennek célja pedig annak a konszenzusos döntéshozatalnak a kivezetése lenne, amely egyébként az Európai Tanácsot sikeres szervvé, az Európai Uniót pedig sikeres békeprojektté teszi.

Az elmúlt évek során egyre karakteresebben politizáló Európai Bizottság tevékenységéből pedig úgy tűnik, mintha a testület kizárólag erre a szerződési rendelkezésre alapozná a szerződések őre szerepet.

Az Európai Bíróság az integráció motorja – turbófokozatban

A matematikából ismert az a tétel, miszerint a párhuzamosok a végtelenben metszik egymást. Az Európai Bíróság–Európai Bizottság-tandem magatartása erre rácáfolni látszik.

Az európai integráció évtizedeinek egyik tanulsága, hogy

az Európa népei közötti egyre szorosabb egység missziója csak is egy egyre aktivistább Európai Bíróság révén lehet sikeres.

Az Európai Bizottság hű szövetségese az Európai Bíróság. Utóbbi joggyakorlata pedig precedensekre épül: némi túlzással Európa minden egyes ítélettel egyre közelebb kerül ahhoz, hogy a folyamat az Európai Egyesült Államok megszületésében csúcsosodjon ki. Ráadásul, a testület immár egyfajta alkotmánybírósági szerepkört is vállal, vagyis olyan kérdésekben is állást foglal, amely a tagállamok alkotmányos identitására tartozna. 

Az Európai Bizottság az elmúlt években szinte töretlen, kilencven százalék körüli nyerési aránnyal szerez érvényt akaratának az Európai Bíróság előtt.

A teljes cikk ITT olvasható.

Borítókép: Emmanuel Macron francia elnök sajtóértekezleten vesz részt az EU kétnapos brüsszeli csúcstalálkozójának első napján, 2022. június 23-án (Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet)