A háború hatodik hónapjába érve egyre gyakoribbá váltak Ukrajna oroszok által ellenőrzött, déli részeit célzó robbantások, tüzérségi- és rakétacsapások. Kedden − az orosz közlés szerint − szabotázsakcióban robbant fel egy orosz katonai raktár a Krím félszigeten, ugyanezen a napon délután egy orosz légitámaszponton történt több detonáció a krími Szimferopoli járásban. Az elmúlt hetekben szinte mindennaposak azok a hírek, melyek a Washington által Kijevnek ajándékozott, csúcstechnológiás HIMARS-rakétarendszer hatékonyságáról szólnak: az ukrán egységek stratégiai fontosságú állásokat, hidakat semmisítenek meg segítségével a frontvonal mögött. A csapások helyszíne rendre a déli Herszoni terület, valamint újabban a Moszkva által 2014-ben annektált Krím félsziget.
Ugyanakkor felmerül a kérdés: lehet-e jól megtervezett, nagyszabású ukrán ellentámadásról beszélni?
Sok a kérdés
Abban viszonylagos egyetértés van a katonai elemzők között, hogy egészen eddig azért késlekedett az ukrán előrenyomulás, mert a nyugati fegyverek hiányában teljesen reménytelen helyzetben voltak a számbeli és technológiai fölényben harcoló oroszokkal. Az már ugyanakkor kérdéses, hogy a fegyverek önmagukban elegendőek lesznek egy tényleges, szárazföldi alakulatok bevonásával előrenyomuló offenzíva megindításához. Eddig úgy tűnik, ez nem történt meg: habár az ukrán erők kisebb falvakat visszafoglaltak a térségben, nagyobb orosz ellenállásba nem ütköztek.
Az elmúlt hetek tüzérségi és rakétacsapásaira válaszként azonban Moszkva elkezdte átcsoportosítani egységeit: a harkivi, valamint a Donbasz régióból is érkeztek ide katonák.
Noha az ukrán erők felismerték ennek veszélyét, és olyan stratégiai pontokat támadtak − például az átcsoportosítás és utánpótlás szempontjából kiemelt jelentőségű hidakat a Dnyipro folyón −, melyek lelassíthatják az orosz egységek régióba érkezését, kétségtelen, hogy még így is túlerőben vannak.
Egyes szakértők szerint az ukrán haderő délen kivárásra játszik, ugyanis egy esetleges offenzíva megindítása sokkal sebezhetőbbé tenné őket, mint jelenleg.
Ukrajnának két fő célja van: megindítani egy ellentámadást, valamint elvonni az orosz egységek figyelmét fő törekvésükről, a Donbasz régió elfoglalásáról
− magyarázta Pavel Zolotarev nyugalmazott orosz tábornok a South China Morning Post hongkongi napilapnak. Hozzátette az még bizonytalan, hogy az ellenoffenzíva egyáltalán sikeres tud-e lenni, ellenben a második célkitűzés reálisabbnak tűnik. Mások szerint az utánpótlásuktól elvágott orosz egységek kifárasztása és kiéheztetése lehet a cél, így pedig egy teljes erőbedobással végrehajtott ellentámadás megindítása nem életszerű.