A cikk főbb megállapításai a következők:
● Kína és Oroszország közelebbi szövetségesekké válnak: a háború kitörésével Oroszország elveszítette Európát, mint első számú energiafogyasztóját, ezért Ázsia felé fordult. Kína és Oroszország között szoros energetikai kapcsolat alakult ki, amely mindkét ország számára nagyobb függetlenséget jelent a Nyugattal szemben.
● A világ népességének kétharmada olyan országokban él, amelyek nem álltak a Nyugat oldalára az orosz–ukrán háború kapcsán: az ENSZ közgyűlésén számos ország nem állt ki a nyugati álláspont mellett, és tartózkodott attól, hogy elmarasztalja Oroszországot Ukrajna lerohanása miatt.
● A nyugati energiaszankciók visszafelé sültek el: a Nyugat amiatt panaszkodik, hogy Oroszország fegyverként használja fel olaj- és gázexportját, valójában azonban Brüsszel és Washington emelte fel először az „energiakardot” a szankciókkal. Ezek pedig inflációt és súlyos ellátási zavarokat okoztak a nyugati gazdaságokban.
Mint azt a szerző kifejti, a háború kezdete óta Szaúd-Arábia helyébe lépve Oroszország lett Kína első számú olajszállítója. Igaz, az átadási kapacitás rövid és középtávon behatárolja a fosszilis tüzelőanyagok kínai eladásainak mennyiségét. Jelenleg ugyanis csupán egyetlen szárazföldi kőolajvezeték (ESPO) és egyetlen jelenleg működő gázvezeték (Power of Siberia) vezet Oroszországból Kínába, a szállítás némi tengeri útvonalon zajló kiegészítéssel zajlik – fűzi hozzá.
A Híradó.hu cikke szerint az elkövetkező években Kína és Oroszország kétségtelenül jelentős beruházásokat hoz tető alá a két ország közötti olaj- és gázszállítás bővítésére, a szorosabb energetikai kapcsolatok pedig stratégiai szövetségük megerősödéséhez is hozzájárulnak majd.
Azzal ugyanis, hogy Kína elkötelezett energiaszállítót tudhat a hátsó udvarában, jóval nagyobb stratégiai rugalmasságot biztosít számára az Egyesült Államokkal és annak Indiai- és Csendes-óceán térségbeli szövetségeseivel szemben – a nyugati demokráciák kárára.
Oroszország ugyanakkor Indiával is jelentős energiaüzletekbe bonyolódott a háború kezdetétől. A világ második legnépesebb országa semleges álláspontot képvisel az ukrajnai háborút illetően, az ENSZ-ben is tartózkodott az orosz agressziót elítélő szavazásokon.
Ukrajna lerohanása előtt India szinte egyáltalán nem vásárolt kőolajat Oroszországtól, napjainkban pedig naponta már több mint 760 ezer hordónyit szállíttat be az energiahordozóból, emellett a szénimportját is jelentősen felhizlalta. Oroszország júliusban már India harmadik legnagyobb szénszállítójává lépett elő, a behozatal júniushoz képest több mint ötödével, 2,06 millió tonnás rekordra nőtt – írja a Híradó.hu.
Az új és egyre intenzívebb energiaellátási kapcsolat mellett Oroszország hosszú ideje az indiai hadsereg elsődleges fegyverszállítója, ráadásul az ázsiai óriás nagyra értékeli Moszkva kitartó támogatását Kasmír ügyében. Az orosz–ukrán háborúra adott indiai válasz tehát érthető, és kizárja India csatlakozását egy a Peking–Moszkva-tengellyel szemben körvonalazódó nyugati szövetséghez.
További rossz hír a Nyugat számára, hogy India nem egyedüliként tartózkodott az ENSZ közgyűlésének Oroszországot elmarasztaló állásfoglalásától: rajta kívül 34 – együttesen a világ népességének kétharmadát magába foglaló – ország ódzkodott attól, hogy pálcát törjön az oroszok felett.
A lap szerint az Egyesült Államok láthatóan nehezen birkózik meg ezeknek az új stratégiai körülményeknek a feldolgozásával. A nyugati energiaszankciók bizonyos mértékig visszafelé sültek el, súlyos inflációs és ellátási zavarokat okozva, leginkább az Európai Unió tagállamaiban. Brüsszel az energiapiacok stabilizálásának reményében szép csendben tett is már lépéseket a visszaható energiaszankciók enyhítésére.
Orosz–ukrán háború 
