A Tűzfalcsoport cikkéből kiderül, hogy Németországban minden második német úgy gondolja, hogy nem hatékonyak az oroszok elleni gazdasági szankciók. Mindemellett úgy vélekedik a megkérdezettek 47 százaléka, hogy többet ártanak a bevezetett szankciók Németországnak, mint Oroszországnak. Az Insa Institute felméréséből kiderül, hogy a válaszadók 36 százaléka úgy véli, hogy nagyjából ugyanolyan mértékben ártalmasak a szankciók a német gazdaságra nézve, mint az oroszra.
A német felmérésben 63 százalékban jelezték a résztvevők, hogy a gáz árának robbanásszerű növekedése miatt azzal számolnak, hogy Németországban energia-vészhelyzetet hirdet a szövetségi kormány, illetve 83 százalékban arra számítanak, hogy a lakossági fogyasztók energiafelhasználását korlátozni fogják az országban. Ugyanakkor 74 százalékban számolnak a gazdasági visszaesés miatt munkanélküliséggel is.
A De Stemming közvélemény-kutatásából kiderült, hogy a megkérdetett 2064 flamand közül 50 százalék támogatja csak a szankciókat azon az áron, hogy ezek a belga gazdaságra negatív hatással vannak. Ezeken túl Belgium nem támogatta az egységes 15 százalékos energiafelhasználás-csökkentést sem.
Látható, hogy szankcióügyben Európa-szerte egyre több országban helyezkednek a realista, pragmatikus álláspontra.
A kezdeti, csak a liberális politikai elit által képviselt szankcionálási politika megbukni látszik. Egyértelművé kezd válni, hogy az Oroszország elleni európai uniós szankciók Európát állítják komoly kihívás elé, nem pedig a háborút kirobbantó Oroszországot.
Ma már minden szakértő egyetért abban, hogy a gáz tőzsdei árának kétharmada a szankciók költségeit tartalmazza. A háború kirobbanását követő napon 90 euró volt a gáz egységára, augusztus végén pedig 347 euró. Brüsszel nem segített a háború megfékezésében, viszont elősegítette az energiaárak elszállását, hiszen a háború kezdetekor emelkedtek az energiaárak, majd utána csökkentek, a szankciók bejelentésekor, júliustól viszont újra drasztikus emelkedés kezdődött, ami a mai napig tart.
