Őfelsége a haza szolgálatában

II. Erzsébet az Egyesült Királyság leghosszabb ideig regnáló uralkodója, egyben a XX. századi világpolitika egyik utolsó nagy alakja volt – ez a tézis még akkor is igaz, ha a brit monarchiának legalább a XX. század óta tényleges hatalma nincs. A királynő nem csupán hazájában, de az egész világon hatalmas népszerűségnek örvendett. Ahogy Robert Hardman író-újságíró, a királyi család tagjairól írt könyvek szerzője fogalmazott a BBC-nek, II. Erzsébet a folyamatosság, az állandóság és stabilitás érzetének szimbóluma volt, aki mindent hazája szolgálatának vetett alá.

Britain's Queen Elizabeth II (L) accompanied by Britain's Prince Philip, Duke of Edinburgh (R) waves to the crowd, June 2, 1953 after being crowned at Westminter Abbey in London. - Elizabeth married the Duke of Edinburgh on the 20th of November 1947 and was proclaimed Queen in 1952 at age 25. Her coronation was the first worldwide televised event. (Photo by INTERCONTINENTALE / AFP) Fotó: AFP

Erzsébet 1926. április 21-én született. A Windsor-család sarjaként, Albert yorki herceg (a későbbi VI. György) elsőszülött lányaként látta meg a napvilágot. A trónra kerülésének kérdése életének tizenegyedik életévéig fel sem merült, 1936-ban azonban VIII. Eduárd lemondott a trónról, hogy feleségül vehesse szerelmét, egy elvált amerikai nőt. A korona így VI. György fejére került.

A második világháború évei alatt a király járta az országot, lebombázott településeket, fegyvergyárakat, laktanyákat látogatott meg, lelket öntve az emberekbe. Erzsébet már gyerekkorában is rendszeretőnek és felelősségteljesnek bizonyult, 1940-ben rádióüzenetben szólt a városokból evakuált brit gyermekekhez: „Mindent megteszünk, hogy segítsük bátor tengerészeinket, katonáinkat, pilótáinkat, közben mi is igyekszünk elviselni a veszély és a szomorúság ránk háruló részét, de mindannyian tudjuk, a végén minden jóra fordul.” A hercegnő tizenkilenc évesen a hadsereg női haderejében szolgált, ahol sofőrnek és szerelőnek képezték ki. A monarchia ebben az időszakban nyerte vissza értelmét és népszerűségét.

Erzsébet 1947-ben ment feleségül a haditengerészetben szolgáló Philip Mountbattenhez, Fülöp herceghez.

Négy gyermekük született: Károly (1948), Anna (1950), András (1960) és Eduárd (1964). Édesapja 1952-ben bekövetkezett halála után került a trónra, a koronázási ceremóniára egy évvel később került sor. Regnálása idején rengeteget utazott, első hivatalos külföldi útja 1947-ben Dél-Afrikába vezetett, ahol a 21. születésnapja alkalmából mondott rádiós beszédében ígéretet tett arra, hogy egész életében a Brit Nemzetközösséget fogja szolgálni. Erzsébet halálakor tizennégy ország hivatalos-névleges államfője volt, de ténylegesen csak az Egyesült Királyságé.

Magyarországra egyszer látogatott el, 1993 májusában. 

Mindig szerettem volna Magyarországra jönni. A nagyanyám gyakran mesélt családtörténetéről és szülei kapcsolatáról Magyarországgal. Ez még ma is olyan elevenen él bennem, hogy boldogan jöttem ide

– mondta a tiszteletére rendezett díszvacsorán az Országgyűlésben, utalva magyar szépanyjára, Rhédey Klaudiára.

Regnálása során tizennégy miniszterelnököt nevezett ki – legutóbb a napokban Liz Trusst –, trónra kerülése idején Winston Churchill volt a kormányfő. Tényleges hatalmat nem gyakorló államfő révén a politikába nem sok beleszólása volt, távol is tartotta magát tőle, csupán a sajtó szellőztette meg olykor-olykor valódi vagy nem valódi véleményét az aktuális eseményekről.

Az 1980-as évektől a bulvársajtó fokozott figyelmével is szembesülnie kellett a királyi családnak, különösen Erzsébet gyermekei és unokái kerültek a média érdeklődésének középpontjába. Az 1992-es évet annus horribilisnek nevezte Erzsébet, utalva Károly fia és Diana különválására, András fia és Sára különválására, a Windsor-kastélyban keletkezett pusztító tűzre és arra, hogy a kritikusok szerint a királyi család a recesszió közepette az adófizetők pénzét „herdálja”. A királynő 1997-ben is a kritikák kereszttüzébe került, amikor Diana hercegné halála után hosszú napokon át nem jelent meg a nyilvánosság előtt, a Buckingham-palota nemzeti lobogóját pedig nem eresztették félárbócra.

A későbbi években azonban mind Erzsébet, mind a monarchia, különösen unokája, Vilmos révén javított megtépázott hírnevén, a királynő rendre 80-90 százalék közötti népszerűségnek örvendett.

 Az emberek a közvetlenségét és alázatos, a haza érdekében végzett munkáját méltatták. Mindezt a 2002-ben megrendezett arany-, a 2012-es gyémánt- és az idei platinajubileum is bizonyítja, amikor is emberek tömegei ünnepelték meg trónra lépésének kerek évfordulóit.

Borítókép: Fülöp herceg kíséretében integet a tömegnek  II. Erzsébet brit királynő 1953. június 2-án, miután megkoronázták a londoni westminsteri apátságban (Fotó: Intercontinentale/AFP)