Őfelsége a haza szolgálatában

II. Erzsébet az Egyesült Királyság leghosszabb ideig regnáló uralkodója, egyben a XX. századi világpolitika egyik utolsó nagy alakja volt – ez a tézis még akkor is igaz, ha a brit monarchiának legalább a XX. század óta tényleges hatalma nincs. A királynő nem csupán hazájában, de az egész világon hatalmas népszerűségnek örvendett. Ahogy Robert Hardman író-újságíró, a királyi család tagjairól írt könyvek szerzője fogalmazott a BBC-nek, II. Erzsébet a folyamatosság, az állandóság és stabilitás érzetének szimbóluma volt, aki mindent hazája szolgálatának vetett alá.

Britain's Queen Elizabeth II (L) accompanied by Britain's Prince Philip, Duke of Edinburgh (R) waves to the crowd, June 2, 1953 after being crowned at Westminter Abbey in London. - Elizabeth married the Duke of Edinburgh on the 20th of November 1947 and was proclaimed Queen in 1952 at age 25. Her coronation was the first worldwide televised event. (Photo by INTERCONTINENTALE / AFP) Fotó: AFP

Regnálása során tizennégy miniszterelnököt nevezett ki – legutóbb a napokban Liz Trusst –, trónra kerülése idején Winston Churchill volt a kormányfő. Tényleges hatalmat nem gyakorló államfő révén a politikába nem sok beleszólása volt, távol is tartotta magát tőle, csupán a sajtó szellőztette meg olykor-olykor valódi vagy nem valódi véleményét az aktuális eseményekről.

Az 1980-as évektől a bulvársajtó fokozott figyelmével is szembesülnie kellett a királyi családnak, különösen Erzsébet gyermekei és unokái kerültek a média érdeklődésének középpontjába. Az 1992-es évet annus horribilisnek nevezte Erzsébet, utalva Károly fia és Diana különválására, András fia és Sára különválására, a Windsor-kastélyban keletkezett pusztító tűzre és arra, hogy a kritikusok szerint a királyi család a recesszió közepette az adófizetők pénzét „herdálja”. A királynő 1997-ben is a kritikák kereszttüzébe került, amikor Diana hercegné halála után hosszú napokon át nem jelent meg a nyilvánosság előtt, a Buckingham-palota nemzeti lobogóját pedig nem eresztették félárbócra.

A későbbi években azonban mind Erzsébet, mind a monarchia, különösen unokája, Vilmos révén javított megtépázott hírnevén, a királynő rendre 80-90 százalék közötti népszerűségnek örvendett.

 Az emberek a közvetlenségét és alázatos, a haza érdekében végzett munkáját méltatták. Mindezt a 2002-ben megrendezett arany-, a 2012-es gyémánt- és az idei platinajubileum is bizonyítja, amikor is emberek tömegei ünnepelték meg trónra lépésének kerek évfordulóit.

Borítókép: Fülöp herceg kíséretében integet a tömegnek  II. Erzsébet brit királynő 1953. június 2-án, miután megkoronázták a londoni westminsteri apátságban (Fotó: Intercontinentale/AFP)