„Szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a gazdasági nehézségek ősszel és télen egész Németországban tiltakozásokhoz vezethetnek – és beszivároghatnak jobboldali szélsőségesek”, ez lesz „a harag tele” – írja a The Local nevű, angol nyelvű német hírportál. A szélsőjobboldal kifejezéssel persze sokat riogatnak, de itt valószínűleg a fegyveres szélsőségekre gondolnak. Hozzátehetnénk: sokkal jobbra a muszlim szélsőségek részéről sem számíthatunk. Vajon mennyi időbe telik majd, hogy fűtetlen lakásukban feldühödjenek a német neonácik és az iszlamista migránsok, majd pedig egymásnak essenek Németország utcáin?
A helyzet még energiaválság nélkül is feszült lenne.
Az elmélet, miszerint az iszlamista terrorizmus nemzetközi támadásaira válaszul szélsőjobboldali merényletek érhetik az európai és amerikai muszlim közösségeket, és hogy mindez a bevándorló muszlim közösségek további radikalizálódását eredményezheti, megfelelve például az Iszlám Állam céljainak, nem új keletű, már a migrációs válság elején is megjelent. A 2015-öt követő években pedig még gyakrabban került szóba a kutatók, publicisták és politikusok körében a radikális iszlám hívei és a szélsőjobboldali terroristák közötti polgárháborús helyzet lehetősége.
Ugyan egyes megszólalók világnézettől függően eltérő hangsúlyt helyeztek bizonyos csoportokra, érdekes látni, hogy politikai elfogultságtól függetlenül jelenik meg ez a vélemény. Ugyanezt mondta Ayaan Hirsi Ali iszlámkritikus aktivista, a Hope not Hate öndeklarált brit „antifasiszta” civil szervezet, Keresztes Péter, az Információs Hivatal főosztályvezetője, Dries Van Langenhove, a bevándorlásellenes Flamand Érdek párt politikusa, sőt még Emmanuel Macron francia elnök is. Mind polgárháborús helyzetet emlegettek a nyugati társadalmi feszültségek kapcsán.
Mindezeken az elemzéseken és véleményeken kívül fontos megvizsgálni az európai hatóságok viszonyulását és reakcióit is. David Suurland, az Utrechti Egyetem jogászprofesszora 2020 februárjában jelentette ki a holland társadalomról, hogy léteznek benne szélsőségek, „ideértve a dzsihadistákat, a neonácikat és a szélsőbaloldalt”.
A holland igazságügyi minisztérium biztonsági és terrorelhárítási koordinációs irodája a következőket írta 2018. szeptemberi jelentésében: „A szélsőjobboldali radikalizmus egyre erősödik. Folytatja tevékenységét, amelynek során Hollandia állítólagos iszlamizációja, illetve a menekültek érkezése és a holland identitás állítólagos elvesztése ellen tiltakozik.” A jelentés azonban nemcsak erre, hanem a muszlim szélsőségekre is kitért. „Stagnálása ellenére a hollandiai dzsihádista mozgalom aggodalomra ad okot” – olvasható benne.
Érdemes látni, hogy az utóbbi időszak fontosabb németországi merényleteit – például a 2020. februári hanaui lövöldözést és volkmarseni gázolást – követően a hatóságok megerősítették a muszlim közösségi helyek védelmét. A 2019-es utrechti lövöldözés után – ahol muszlim elkövető gyilkolt járókelőket – a holland rendőrség is bezárta a város mecsetjeit. Az utóbbi támadás válasz volt a christchurchi mecsetbeli mészárlásra, amely az elkövető szerint a Srí Lanka-i robbantásokra adott reakció volt. A hatóságok lépéseiből arra lehet következtetni, hogy
határozottan félnek egy oda-vissza merényletsorozattól, amelyben a világ legkülönbözőbb pontjain elkövetett támadásokra reagálva dzsihadisták és szélsőjobboldali terroristák rendeznek vérfürdőt ártatlan keresztények és muszlimok között.
Ezeket a robbanásig feszült társadalmakat teszik most ki az energiakrízis vesszőfutásának. Vajon bírni fogják, vagy tényleg jön a „harag tele”?
A szerző történész, a Corvinák főszerkesztője
Az eredeti cikk ITT érhető el.
Borítókép: A palesztinok ügyét támogató, valamint a Gázai övezetet uraló iszlamista Hamász szervezet és Izrael közötti erőszak ellen tüntető emberek Amszterdam belvárosában 2021. május 16-án. (Fotó: MTI/EPA/ANP/Evert Elzinga)
