Kedd délután egy órára hívta formális bemutatkozásra a palotába XVI. Károly Gusztáv király az ezt megelőzően a svéd parlamentben bemutatott miniszterjelölteket, és a korábban megválasztott miniszterelnököt és házelnököt. A király Viktória koronahercegnő jelenlétében megnyitotta a tanácskozást, amivel hivatalosan is megtörtént a kormányváltás Svédországban. Ulf Kristersson kisebbségi koalíciós kormányában pártja a jobbközép Mérsékeltek 13, a Kereszténydemokraták hat, míg a Liberálisok négy miniszteri posztot kaptak.
Bár a legnagyobb kormánypárthoz került többek között a külügy, a honvédelem, a pénzügy, az igazságügy, valamint az uniós ügyek, feltűnő, hogy arányában mindkét kis párt nagyobb részesedést kapott a tárcákból, mint a mérsékeltek.
A kereszténydemokraták kétszer annyi minisztériumban szereztek irányítást, mint a legutóbbi jobboldali kabinet során, ráadásul igen fajsúlyos tárcák kerültek hozzájuk, mint a belügy, gazdaság, energia és egészségügy. A koalíció igazi nyertese az egy éve oldalt váltó liberálisok, akik négyszázalékos eredményük mellé minden százalékhoz kaptak egy tárcát: oktatás, munkaerő, esélyegyenlőség és klímaügyek. A liberálisok ugyanakkor nem csak a tárcák számában nyertek nagyot:
végig tudták vinni azon akaratukat, hogy a jobboldal legerősebb pártjává váló radikális Svéd Demokraták (SD) nem kerültek be a kormányba.
A hárompárti koalíció így mindössze a mandátumok harminc százalékával rendelkezik, ezért a kormányzóképesség megteremtése érdekében született egy szerződés a kormánypártok és az SD között, melynek értelmében együtt kell működniük a migráció és integráció, a bűnözés, az egészségügy, az éghajlat és az energia, az oktatás, gazdasági kérdések, valamint a költségvetés megalkotása érdekében. A megállapodásban sok oldalt szentelnek az együttműködés formáinak, leírják például, hogy a kormányon kívül maradó SD önálló koordinációs irodát kap, melynek feladata a felek politikájának összehangolása.
Ha a folyamatban a részesek nem értenek egyet, akkor a belső kabinethez kerül az ügy, amelyben az SD elnöke, Jimmie Akesson és a párt többi vezetője ül.
Ha ez nem lenne elég beszédes, érdemes megnézni Ulf Kristersson miniszterelnök kormányalakítási szónoklatát, ahol első helyen említette a bevándorlás és a bandabűnözés kérdését, valamint az elítélt, nem svéd állampolgár bűnözők kiutasításának szándékát, ami egyértelműen az SD politikai programjának gerince. A leköszönő miniszterelnök, a szociáldemokrata Magdalena Andersson a szerződéssel kapcsolatban több alkalommal meg is állapította, hogy ugyan a miniszterelnököt Ulf Kristerssonnak fogják hívni, de kormányozni Jimmie Akesson fog. Bár ez elkönyvelhető egy távozó politikai vezető tét nélküli nagyotmondásának, ugyanakkor az elemzők is egyetértenek abban, hogy a svéd demokratáknak eddig soha nem tapasztalt befolyása lesz a svéd politika alakulására a közeljövőben.
A frissen megalakult jobboldali kormánynak olyan problémákkal kell megküzdenie, mint a bűnözési ráta folyamatos növekedése, az energiaválság, soha nem látott kórházi várólisták, biztonságpolitikai fenyegetettség és bizonytalan NATO-csatlakozás. Emellett a választók csalódottságát válthatja ki az is, hogy a kormányban helyet kapó törpe liberális párt kiszorította az évek során organikusan növekedő, politikájukat konzekvensen megőrző, üzeneteiket a választókhoz sikeresen eljuttató Svéd Demokratákat.
Borítókép: Jimmie Akesson, a Svéd Demokraták párt, Ulf Kristersson, a svéd Mérsékelt Párt, Ebba Busch, a Kereszténydemokrata Párt és Johan Pehrson, a Liberálisok párt elnöke (balról jobbra) a megalakítandó kormányról tartott stockholmi sajtóértekezleten 2022. október 14-én (Fotó: MTI/EPA/TT Hírügynökség/Jonas Ekströmer)
