A grandiózus Szent Isteni Gondviselés-templom Varsó délnyugati, Wilanów kerületében nemrég készült el. Megépítésével a lengyelek egy több mint kétszáz éves fogadalmat teljesítettek. A Lengyelország második felosztása előtt ülésező úgynevezett „négyéves szejm” 1791. május 3-án fogadta el a korszakos jelentőségű lengyel alkotmányt, és rá két nappal azt a határozatot, amely hálából egy új templom felépítéséről rendelkezik. Ez a történelmi viszontagságok miatt csak most valósulhatott meg.
A három elnök eddig Newark-on-Trentben, a lengyel pilóták legnagyobb angliai temetőjében pihent. Július elején történt az exhumálás, majd november 6-án, katonai tiszteletadás mellett, lengyel parlamenti és kormányküldöttség jelenlétében a temetőben ünnepélyes búcsúztatót rendeztek. A koporsókat az újratemetés napján, november 12-én szállítják haza Lengyelországba katonai repülőgéppel, a Lengyel Hadsereg díszegységének kíséretében.
A templom mauzóleumában hat szarkofág található, a hat elnök közül négy lel bennük végső nyugalomra. A most hazatérő három mellett a negyedik Ryszard Kaczorowski, aki a 2010-es szmolenszki légi katasztrófában veszítette életét. Ő feleségével, a tavaly elhunyt Karolinával már egy ideje ugyanebben a templomban, a Nagy Lengyelek Panteonjában nyugszik, onnan viszik át a mauzóleumba. A két további elnök a család kívánságára eddigi nyughelyén marad: Edward Raczynski a lengyelországi Rogalinban, Kazimierz Sabbat pedig egy londoni temetőben. A két üres szarkofágnak csak jelképes szerepe lesz. De az sem zárható ki, hogy a két család meggondolja magát, és egyszer ez a két elnök is a többi mellé kerül.
Lengyelország ma független állam, megvalósult az, amiről ők és a nemzedékük álmodott. (…) Ők a Rzeczpospolita, a Lengyel Köztársaság elnökei, a törvényes lengyel hatóságok képviselői voltak, sírjuknak Varsóban, az ország fővárosában van a helye
– nyilatkozott Jan Dziedziczak, a miniszterelnök hivatal államtitkára a Do Rzeczy hetilapnak.
Hazatért lengyelek
Az elmúlt több mint száz évben sok híres lengyel személyiség porhüvelye tért vissza külföldről Lengyelországba. 1890-ben Párizsból hozták haza Adam Mickiewicz hamvait, amelyeket a krakkói Wawelben helyeztek el, ahol a költőóriás mellesleg sohasem járt. 1927-ben egy másik nagy költő, Juliusz Slowacki hamvai a párizsi Montmartre temetőből tértek haza. Őt is a Wawel kriptájában temették újra.
1929-ben egy lengyel régészcsapat exhumálta Józef Bem (Bem József) tábornok földi maradványait a szíriai Aleppóban, onnan vitték először Budapestre, majd Krakkóba, végül Tarnówba, ahol nagy állami pompával a Strzelecki parkban, egy mesterséges tó közepén, egy kis szigeten, kőoszlopokon fekvő szarkofágban helyezték el.
A rendszerváltás után, 1992-ben tért haza Ignacy Jan Paderewski politikus, diplomata, zeneszerző koporsója, amelyet a varsói Szent János-főszékesegyház kriptája fogadott be. Végül egy évvel ezelőtt tértek meg a szülőföldre Maurycy Mochnacki újságíró, zongorista, történész, függetlenségi aktivista hamvai.
Kormányzati kezdeményezés
Az emigráns elnökök maradványainak hazahozatalát a történész végzettségű jelenlegi miniszterelnök, Mateusz Morawiecki kezdeményezte, és többek között a Keleten Élő Lengyeleket Segítő Alapítvány, a Nemzeti Emlékezet Intézete, Az Isteni Irgalmasság Központ, valamint a Nemzetvédelmi és a Külügyminisztérium kivitelezte.
Jan Dziedziczak hangsúlyozta, hogy
a szimbolikus politika minden ország számára nagyon fontos, és ennek fő hordozója az intézményi folytonosságot jelképező államfő.
Az emigráns elnökök legitimitása a demokratikusan megválasztott parlament által 1935-ben elfogadott „áprilisi alkotmányon” nyugodott. Az 1944 után kormányzó erőknek nem volt ilyen legitimitásuk, és a Lengyel Népköztársaság egész fennállása alatt nem rendelkeztek demokratikus felhatalmazással. Az 1946-os „háromigenes” népszavazás és az egy évvel később rendezett, meghamisított választások nélkülöztek bármiféle demokratikus legitimációt.