Hazatérnek Lengyelországba az egykori emigráns elnökök

November 12-én a varsói Szent Isteni Gondviselés-katedrális mauzóleumában ünnepélyes állami temetéssel végső nyugalomra helyezik az Egyesült Királyságban 1939–1990 között regnáló, ott eltemetett első három emigráns lengyel államfő, Wladyslaw Raczkiewicz, August Zaleski és Stanislaw Ostrowski földi maradványait. Ezzel jelképesen mintegy összekapcsolják az 1918–1939 között fennálló II. Lengyel Köztársaságot a függetlenség 1990-es helyreállítása után létrejött jelenlegi, III. Lengyel Köztársasággal. Az újratemetést a lengyel függetlenség 1918-as visszaszerzésének 100. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat megkoronázásának szánják, egy nappal az egyik legfontosabb lengyel nemzeti ünnep, a függetlenség napja után.

People attend the inaugaration holy mass in the Temple of Divine Providence, in Warsaw, Poland, on November 11, 2016. - Worshippers in the capital of ultra-Catholic Poland finally celebrated the consecration of the city's highest church -- after a mere 225 years of waiting. (Photo by WOJTEK RADWANSKI / AFP) Fotó: AFP

Az 1989-es részlegesen szabad választások a kommunisták totális vereségét és a Szolidaritás elsöprő sikerét hozták.

1989. július 19-én, ugyanazon a napon, amikor a „szerződéses szejm” megválasztotta Wojciech Jaruzelskit a Lengyel Népköztársaság utolsó elnökének, Londonban meghalt Kazimierz Sabbat emigráns elnök: szívinfarktust kapott, amikor hírét vette, hogy mi történt Varsóban.

Ő 1986. április 8-án vette át a tisztséget Edward Raczynskitől, amikor annak lejárt a hétéves megbízatása. Tragikus halála után Ryszard Kaczorowski lett az új elnök, akit néhány hónappal korábban még Sabbat jelölt ki utódjául. 
1990 februárjában az új, nem kommunista miniszterelnök, Tadeusz Mazowiecki kormányküldöttség élén Londonba érkezett. Kaczorowski és az emigráns kormány azt javasolta, hogy találkozzanak a londoni Lengyel Kulturális Központban, és tartsanak ott ünnepséget az ő hivatalba lépése tiszteletére, de Mazowiecki azzal utasította el ezt, hogy megalázó volna Jaruzelski elnök, a varsói kormány és Lengyelország számára.

Kaczorowski csak Lech Walesa elnökké választása után, 1990. december 22-én adta át az új, demokratikusan megválasztott államfőnek az évtizedeken át féltve őrzött államfői jelvényeket: a Lengyel Köztársaság zászlaját, az 1935-ös alkotmány eredeti példányát és a Fehér Sas-, valamint Polonia Restituta-érdemrendet.

A londoni emigrációs Nemzeti Tanács azonban még fennállt a tíz hónappal később megtartott lengyelországi választásokig.

 

Elutasított kommunizmus

A II. világháború után Nyugatra távozott több milliós lengyel emigráció számára csak az emigráns kormány volt elfogadható. Ők nem voltak hajlandók visszatérni a kommunisták által irányított Lengyelországba. Az emigráns kormány 1939-től Franciaországban, majd pedig Londonban működött. A londoni lengyel emigráció a világ egyik legnagyobb lengyel diaszpórája volt és maradt mindmáig Chicago, New York és Párizs után. 

A legfájdalmasabb esemény 1945-ben következett be, amikor röviddel a lengyel kommunista Ideiglenes Nemzeti Egységkormány megalakulása után először Franciaország, majd Nagy-Britannia és az Egyesült Államok is megvonta az emigráns lengyel hatóságoktól az elismerését. Ennek ellenére a hazájukban maradt lengyelek számára, akik hallgatták a Szabad Európa Rádiót, fontos jelképes jelentősége volt annak, hogy Londonban van egy legális, „igazi” lengyel elnök, aki egykor, a függetlenség visszaszerzése után visszatér Lengyelországba. Az 1980-as években a lengyel földalatti ellenállás kedvence volt a gyakran énekelt „Egyszer visszatér elnökünk Londonból, és Lengyelország megszabadul ezektől a kurafiktól” kezdetű dal. Ez az esemény most, ha csak jelképesen is, bekövetkezett.

Borítókép: A Szent Isteni Gondviselés-templomot 2016. november 11-én nyitották meg, de csak mostanra készültek el az összes munkálattal. (Fotó: AFP/WOJTEK RADWANSKI)