A grandiózus Szent Isteni Gondviselés-templom Varsó délnyugati, Wilanów kerületében nemrég készült el. Megépítésével a lengyelek egy több mint kétszáz éves fogadalmat teljesítettek. A Lengyelország második felosztása előtt ülésező úgynevezett „négyéves szejm” 1791. május 3-án fogadta el a korszakos jelentőségű lengyel alkotmányt, és rá két nappal azt a határozatot, amely hálából egy új templom felépítéséről rendelkezik. Ez a történelmi viszontagságok miatt csak most valósulhatott meg.
A három elnök eddig Newark-on-Trentben, a lengyel pilóták legnagyobb angliai temetőjében pihent. Július elején történt az exhumálás, majd november 6-án, katonai tiszteletadás mellett, lengyel parlamenti és kormányküldöttség jelenlétében a temetőben ünnepélyes búcsúztatót rendeztek. A koporsókat az újratemetés napján, november 12-én szállítják haza Lengyelországba katonai repülőgéppel, a Lengyel Hadsereg díszegységének kíséretében.
A templom mauzóleumában hat szarkofág található, a hat elnök közül négy lel bennük végső nyugalomra. A most hazatérő három mellett a negyedik Ryszard Kaczorowski, aki a 2010-es szmolenszki légi katasztrófában veszítette életét. Ő feleségével, a tavaly elhunyt Karolinával már egy ideje ugyanebben a templomban, a Nagy Lengyelek Panteonjában nyugszik, onnan viszik át a mauzóleumba. A két további elnök a család kívánságára eddigi nyughelyén marad: Edward Raczynski a lengyelországi Rogalinban, Kazimierz Sabbat pedig egy londoni temetőben. A két üres szarkofágnak csak jelképes szerepe lesz. De az sem zárható ki, hogy a két család meggondolja magát, és egyszer ez a két elnök is a többi mellé kerül.
Lengyelország ma független állam, megvalósult az, amiről ők és a nemzedékük álmodott. (…) Ők a Rzeczpospolita, a Lengyel Köztársaság elnökei, a törvényes lengyel hatóságok képviselői voltak, sírjuknak Varsóban, az ország fővárosában van a helye
– nyilatkozott Jan Dziedziczak, a miniszterelnök hivatal államtitkára a Do Rzeczy hetilapnak.
Hazatért lengyelek
Az elmúlt több mint száz évben sok híres lengyel személyiség porhüvelye tért vissza külföldről Lengyelországba. 1890-ben Párizsból hozták haza Adam Mickiewicz hamvait, amelyeket a krakkói Wawelben helyeztek el, ahol a költőóriás mellesleg sohasem járt. 1927-ben egy másik nagy költő, Juliusz Slowacki hamvai a párizsi Montmartre temetőből tértek haza. Őt is a Wawel kriptájában temették újra.
1929-ben egy lengyel régészcsapat exhumálta Józef Bem (Bem József) tábornok földi maradványait a szíriai Aleppóban, onnan vitték először Budapestre, majd Krakkóba, végül Tarnówba, ahol nagy állami pompával a Strzelecki parkban, egy mesterséges tó közepén, egy kis szigeten, kőoszlopokon fekvő szarkofágban helyezték el.
A rendszerváltás után, 1992-ben tért haza Ignacy Jan Paderewski politikus, diplomata, zeneszerző koporsója, amelyet a varsói Szent János-főszékesegyház kriptája fogadott be. Végül egy évvel ezelőtt tértek meg a szülőföldre Maurycy Mochnacki újságíró, zongorista, történész, függetlenségi aktivista hamvai.
Kormányzati kezdeményezés
Az emigráns elnökök maradványainak hazahozatalát a történész végzettségű jelenlegi miniszterelnök, Mateusz Morawiecki kezdeményezte, és többek között a Keleten Élő Lengyeleket Segítő Alapítvány, a Nemzeti Emlékezet Intézete, Az Isteni Irgalmasság Központ, valamint a Nemzetvédelmi és a Külügyminisztérium kivitelezte.
Jan Dziedziczak hangsúlyozta, hogy
a szimbolikus politika minden ország számára nagyon fontos, és ennek fő hordozója az intézményi folytonosságot jelképező államfő.
Az emigráns elnökök legitimitása a demokratikusan megválasztott parlament által 1935-ben elfogadott „áprilisi alkotmányon” nyugodott. Az 1944 után kormányzó erőknek nem volt ilyen legitimitásuk, és a Lengyel Népköztársaság egész fennállása alatt nem rendelkeztek demokratikus felhatalmazással. Az 1946-os „háromigenes” népszavazás és az egy évvel később rendezett, meghamisított választások nélkülöztek bármiféle demokratikus legitimációt.
Az 1989-es részlegesen szabad választások a kommunisták totális vereségét és a Szolidaritás elsöprő sikerét hozták.
1989. július 19-én, ugyanazon a napon, amikor a „szerződéses szejm” megválasztotta Wojciech Jaruzelskit a Lengyel Népköztársaság utolsó elnökének, Londonban meghalt Kazimierz Sabbat emigráns elnök: szívinfarktust kapott, amikor hírét vette, hogy mi történt Varsóban.
Ő 1986. április 8-án vette át a tisztséget Edward Raczynskitől, amikor annak lejárt a hétéves megbízatása. Tragikus halála után Ryszard Kaczorowski lett az új elnök, akit néhány hónappal korábban még Sabbat jelölt ki utódjául.
1990 februárjában az új, nem kommunista miniszterelnök, Tadeusz Mazowiecki kormányküldöttség élén Londonba érkezett. Kaczorowski és az emigráns kormány azt javasolta, hogy találkozzanak a londoni Lengyel Kulturális Központban, és tartsanak ott ünnepséget az ő hivatalba lépése tiszteletére, de Mazowiecki azzal utasította el ezt, hogy megalázó volna Jaruzelski elnök, a varsói kormány és Lengyelország számára.
Kaczorowski csak Lech Walesa elnökké választása után, 1990. december 22-én adta át az új, demokratikusan megválasztott államfőnek az évtizedeken át féltve őrzött államfői jelvényeket: a Lengyel Köztársaság zászlaját, az 1935-ös alkotmány eredeti példányát és a Fehér Sas-, valamint Polonia Restituta-érdemrendet.
A londoni emigrációs Nemzeti Tanács azonban még fennállt a tíz hónappal később megtartott lengyelországi választásokig.
Elutasított kommunizmus
A II. világháború után Nyugatra távozott több milliós lengyel emigráció számára csak az emigráns kormány volt elfogadható. Ők nem voltak hajlandók visszatérni a kommunisták által irányított Lengyelországba. Az emigráns kormány 1939-től Franciaországban, majd pedig Londonban működött. A londoni lengyel emigráció a világ egyik legnagyobb lengyel diaszpórája volt és maradt mindmáig Chicago, New York és Párizs után.
A legfájdalmasabb esemény 1945-ben következett be, amikor röviddel a lengyel kommunista Ideiglenes Nemzeti Egységkormány megalakulása után először Franciaország, majd Nagy-Britannia és az Egyesült Államok is megvonta az emigráns lengyel hatóságoktól az elismerését. Ennek ellenére a hazájukban maradt lengyelek számára, akik hallgatták a Szabad Európa Rádiót, fontos jelképes jelentősége volt annak, hogy Londonban van egy legális, „igazi” lengyel elnök, aki egykor, a függetlenség visszaszerzése után visszatér Lengyelországba. Az 1980-as években a lengyel földalatti ellenállás kedvence volt a gyakran énekelt „Egyszer visszatér elnökünk Londonból, és Lengyelország megszabadul ezektől a kurafiktól” kezdetű dal. Ez az esemény most, ha csak jelképesen is, bekövetkezett.
Borítókép: A Szent Isteni Gondviselés-templomot 2016. november 11-én nyitották meg, de csak mostanra készültek el az összes munkálattal. (Fotó: AFP/WOJTEK RADWANSKI)
