Hangsúlyozta, gyakran úgy tűnik, hogy a természettudományok éppúgy mint a történelmi kutatás képes cáfolhatatlan téziseket felmutatni a katolikus hittel szemben. Hozzátette ugyanakkor:
megéltem a természettudományok átalakulását, és volt lehetőségem megállapítani, hogy a hittel szembeállított látszólagos bizonyosságok miként foszlottak szét, bizonyítva, hogy nem tudományról van szó, hanem filozófiai értelmezésekről, melyek csak látszólagosan tartoznak a tudományhoz.
Megjegyezte, a természettudományokkal folytatott párbeszéd a hittani kijelentések határaira és sajátosságaira is segített rámutatni. Kitért arra is, hogy hatvan éve foglalkozik teológiával és bibliai tudományokkal, és „az egymást követő generációk múlásával láttam, miként omlottak össze összeomolhatatlannak tűnő tézisek, melyekről kiderült, hogy egyszerű hipotézisek”. A néhai pápa meg is nevezte a teológia generációk – liberális, egzisztencialista, marxista – képviselőit.
Úgy vélte, a számos feltételezésből semmi más nem kerül felszínre, mint a hit értelme, vagyis hogy „Jézus Krisztus valóban az út, az igazság és az élet, és az egyház minden elégtelenségével, valóban az ő teste”. A testamentum végén XVI. Benedek arra kérte az Urat, minden bűnével és hiányosságával együtt, fogadja be őt az örökkévalóságba.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!