Rögtön az elején érdemes tisztázni, hogy a Robert Fico és az ellenzéki Irány – Szociáldemokrácia (Smer–SD) által kezdeményezett népszavazás minden bizonnyal érvénytelen lesz. Az alkotmány értelmében a referendum csak abban az esetben tekinthető érvényesnek, ha a választópolgárok legalább 50 százaléka (plusz egy fő) részt vesz rajta. Az önálló Szlovákia idén harmincéves történetében – a szombatival együtt – eddig megrendezett kilenc népszavazásból mindössze egy tudta átlépni eddig ezt a küszöböt: az Európai Unióhoz való csatlakozásról döntő referendumon a választópolgárok 52 százaléka vett részt.
A szlovák politikában ugyanakkor bevett gyakorlat, hogy a népakarat megnyilvánulásának legközvetlenebb eszközét rendre aktuálpolitikai célokkal alkalmazzák.
Részben ez magyarázza a mindenkori választói apátiát. Az aktuális ellenzék 2000-ben és 2004-ben is nekifutott egy a mostanihoz hasonló referendumnak, mindkettő 90 százalék körüli támogatással, de mindössze 20-30 százalék körüli részvétellel zárult. Az elemzők most is hasonló részvételi arányra számítanak. Egy friss közvélemény-kutatásban a megkérdezettek 56 százaléka jelentette ki, nem vagy nem biztos, hogy részt vesz a népszavazáson.
Ennek ellenére a népszavazási kezdeményezés – legalábbis politikai szempontból – egyáltalán nem tekinthető elhibázottnak. Az aláírásgyűjtés még tavaly tavasszal indult, amikor úgy tűnt, a sok viszontagság ellenére az Eduard Heger vezette kabinet kitöltheti a rábízott ciklust. A kormány azonban végül decemberre megbukott, s bár január elején még volt rá esély, hogy a visszahívott, majd ideiglenesen újra megbízott miniszterelnök összeszedi a régi-új kormány felállításához szükséges 76 képviselői aláírást, Heger végül a hét elején közölte, nem keres tovább, elfogadja az előre hozott választást. Most azon megy az alkudozás, júniusra vagy csak szeptember végére írják ki azt. Nem meglepő hát, hogy néhány óriásplakáton kívül semmi nyoma a hét végi szlovákiai „demokráciaünnepnek”.
A népszavazás, a kezdeményező Smer–SD-n kívül, szinte nem is kapott intézményes támogatást. A kormánypártok teljesen ignorálják azt, a megbízott kormányfő például kijelentette, el sem megy szavazni.
A népszavazás ráadásul nem az egyetlen módja a törvényhozás feloszlatásának. Jelenleg is van a parlament előtt egy javaslat, amely alkotmányos támogatás mellett (Szlovákiában ez 150-ből legalább 90 képviselőt jelent – a szerk.) lehetővé tenné a törvényhozás számára az önfeloszlatást, majd az előre hozott választásokat (a referendum sikeressége esetén ehhez 90 helyett 76 képviselő szavazata is elég lenne). A mindig különutas, kormánypárti Sme Rodina által beterjesztett javaslat elvi alapjait ellenzéki és kormánypárti képviselők is támogatják, a technikai részletekben azonban nincs megegyezés. Vélhetően a 2020-as választások után még alkotmányos többséggel bíró kormánypártok politikusai, illetve a kormányból azóta távozó SaS-es képviselők szavazata kell majd a parlamenti ciklus lerövidítéséhez. Csakhogy minél tovább zajlanak a tárgyalások, az ellenzéknek annál könnyebb dolga lesz. Mind nehezebben cáfolható ugyanis a vád, miszerint a kormánypártok csak azért húzzák-halasztják a választások kiírását, mert ragaszkodnak a hatalomhoz.
Robert Ficónak ilyen módon tulajdonképpen mindegy is, milyen eredménnyel zárul a szombati népszavazás. Amennyiben véletlenül összejön a szükséges részvételi arány, hát legyen, de ha a korábbi kormánypártok folytatják az elhúzódó alkudozást, Ficóék számára az is remekül kommunikálható.
A kezdeményezés ugyan okafogyottá vált, de az a 400 ezer név, e-mail-cím és telefonszám, amelyet az aláírásgyűjtés során megszereztek, a választások napján, legyenek azok júniusban vagy szeptemberben, igencsak jól jöhet. Az előre hozott választások kérdése eldöntetett – referendum nélkül is.
Borítókép: Robert Fico korábbi szlovák kormányfő (Fotó: AFP/Mateusz Wlodarczyk)
