A németek még mindig nem akarják felfogni, hogy az USA száz éve újra és újra Németország megsemmisítésére tör, mert ez a feltétele annak, hogy Európát uralni tudja − írta legújabb publicisztikájában Schmidt Mária történész. A Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint Angela Merkel korábbi német kancellár hatalomra kerülését követően a német politikusok feladták azon törekvésüket, hogy Európa két részét − nyugatot és keletet − összekapcsolják, inkább Washington érdekeinek kiszolgálását helyezték előtérbe. Tették ezt annak ellenére − írta Schmidt Mária −, hogy az Egyesült Államok számtalan esetben bebizonyította, nem számol a németekkel.
Merkel még abból sem vonta le a megfelelő következtetést, hogy Obamáék lehallgatták a telefonját. Ugyanúgy elbábozta, hogy az nem volt több egy jelentéktelen csínytevésnél, ahogy Scholz próbálja meg nem történtnek tekinteni a német energiaellátást biztosító gázvezetékek felrobbantását
− mutatott rá cikkében a történész, utalva az Északi Áramlat gázvezetékeken tavaly ősszel történt robbanásokra.
Schmidt Mária azt is kiemeli, hogy míg politikusgenerációk dolgoztak azon, hogy a német−orosz kapcsolatok javítsák, addig Merkel hosszú időre ellehetetlenítette a két nép közötti bizalmat. Ez egyértelműen látszik a volt kancellár korábbi nyilatkozatából, miszerint az ukrán−orosz rendezést elősegítő minszki megállapodásokra a nyugati hatalmak csupán időnyerésként tekintettek, eszük ágában sem volt betartani azokat. Az így nyert időt Ukrajna militarizálására használták. Ezt Francois Hollande volt francia miniszterelnök is megerősítette.
Most, hogy már tudjuk, hogy az Európai Unió két legfontosabb országának a vezetője rosszhiszeműen és megtévesztésből írta azokat alá, a többi európai vezető hitelességén is súlyos csorba esett
− vonta le a következtetéseket Schmidt Mária.
Az erőteljes Washington iránti elköteleződés különösen veszélyes egy olyan korban, amikor Németország demográfiai katasztrófát él meg. A német nők nem szülnek, a fiatalok nem vállalkoznak, nem dolgoznak, ez pedig veszélyezteti jóléti identitását, aláássa szociális- és nyugdíjellátó rendszerének fenntarthatóságát és megkérdőjelezi iparának működőképességét. Ezenfelül Merkel 16 éves kancellársága idején felszámolta a német média sokszínűségét, szuverenitását. Kényelmesebb és egyszerűbb volt számára a narratív keret kimunkálását, a tematizálás és a nyelv meghatározását ráhagyni az amerikai megszállókra, hiszen a németek biztonságának és a védelmének szavatolása úgyis rájuk hárult − fejtette ki a történész.
Az orosz−ukrán háborúban az Európai Unió akár békeközvetítő szerepet is felvehetett volna, hiszen egyik tagállamnak sem fűződött megvédendő nemzeti érdeke az ukrajnai háborúval kapcsolatos állásfoglalásához − idézte Schmidt Mária Alain de Benoist francia politikai filozófus szavait.
Az Európai Unió ehelyett csatlakozott az Atlanti-óceán túlpartján autoriter módon elrendelt szankciókhoz, holott ezek ellentmondanak az európaiak ipari és energetikai érdekeinek, olyannyira, hogy Európa lett a szankciók első áldozata.
Ez ugyanakkor nem is meglepő − véli Schmidt Mária. Amikor 2013. szeptember 22-én, választási győzelme után Merkel a kezébe adott német zászlót félredobta a kukába, nyilvánvalóvá vált, hogy neki Németország felszámolása a feladata. − Alapos munkát végzett − zárja szavait a történész.
A teljes cikk itt olvasható.
Borítókép: Angela Merkel korábbi német kancellár egy plakáton Berlinben (Fotó: AFP/John MacDougall)
