„A napjainkat meghatározó főbb nemzetközi törésvonalak érvényesülése, azaz a globális szuperhatalmak (Kína, USA) vetélkedése és Oroszország kurrens geopolitikai kihívásai mellett egy sor állam rendelkezik komolyabb regionális ambíciókkal, amely többpólusú berendezkedést ígér” – írták a XXI. Század Intézet kutatói a Világrendszerváltók című elemzésükben. Szerintük a világrend átalakulása kezdetét vette, aminek következtében a globális Dél felemelkedő hatalmai külpolitikai egyensúlyozásba kezdtek a világhegemóniáért versenybe szálló Egyesült Államok és Kína között. Biró András és Kosztur András hétrészes cikksorozatban mutatta be a változásokat világszerte, amelyeket az orosz–ukrán háború felgyorsított és egyértelműbbé tett. A két kutatóval a sorozat megjelenése apropóján beszélgettünk.
Nem fogtak össze Oroszország ellen
A kutatók szerint már a háború kitörése után egy héttel, tavaly március elején kirajzolódtak a körvonalai annak, hogy a világ jelentős része nem csatlakozik a konfliktushoz, hiába próbálja a Nyugat úgy láttatni, hogy az egész világ összefogott Oroszország ellen. A nemzetközi kapcsolatok egyes elméletei megkérdőjeleződtek a háború kitörése után:
Kína az ENSZ-ben sem ítélte el az orosz agressziót, és sok ország hiába csatlakozott az elmarasztaló nyilatkozatokhoz, nem távolodtak el Oroszországtól, sőt.
– A világ jelentős része nem csatlakozott a szankciókhoz, nem számolta fel kapcsolatait Oroszországgal, mindenki megpróbál a saját érdekei mentén kialakított külpolitikát folytatni – magyarázta Kosztur András.
A vezető kutató szerint ezek a törekvések már a háború előtt is látszódtak. A cikksorozatban mindössze olyan, szemmel látható tényeket konstatáltak, amelyekről korábban relatíve keveset beszéltünk Magyarországon,
a nyugati világ pedig próbálja ignorálni ezeket.
Biró András szerint a háború kitörése évének eseményei rámutattak arra, hogy például Törökország milyen pragmatikus külpolitikát folytat: fegyvereket adnak el az ukránoknak, de hasznot húznak az Oroszország elleni szankciókból is, és bővítik a kereskedelmi kapcsolataikat Moszkvával. Ennek megfigyelése során jöttek az ötletek, hogy több jelentős országot is érdemes lenne megvizsgálni: Szaúd-Arábia, Pakisztán, India is egyensúlyozási politikába kezdett, amivel saját mozgásterüket is igyekeznek bővíteni.
A nemrég megtartott orosz–kínai csúcstalálkozóról Biró András azt mondta, illeszkedik azoknak az eseményeknek a sorába, amelyek azt igazolják, hogy kezd többpólusúvá válni a világ, az elemzésekben pedig ezeket előre is vetítették. Felidézte: Szaúd-Arábia is kiegyezett Iránnal, Kína közvetítésével, hiszen Pekingnek érdeke, hogy ezekben a régiókban béke legyen az ország komplex geostratégiai céljait képviselő Új selyemút projekt miatt.
Kosztur András szerint kézzelfoghatóvá vált, hogy – Békés Márton szavait idézve – „világrendszerváltás” zajlik, és ha valaki még ma is a Nyugattal azonosítja a világot, a nemzetközi közvéleményt vagy a vezető hatalmakat, az tévúton jár.
Törökország, Szaúd-Arábia, Irán
– A Közel-Kelet három legfontosabb szereplője, akik versenyeznek a regionális befolyásért: Törökország, Szaúd-Arábia és Irán. A három állam teljesen más külpolitikát folytat, de attól, hogy ideológiailag egymással szemben állnak, kényszerű szövetségeket mindhárman kötnek a térség más szereplőivel – magyarázta a cikksorozatban tárgyalt első három országgal kapcsolatban Biró András.
– Kína terve, hogy Új selyemutat hozzon létre a szárazföldön és a tengeren Nyugat-Európa és Kelet-Ázsia között, a tárgyalt három ország pedig kulcspozícióban van a terv szempontjából. A kereskedelmi szempontok mellett Irán és Szaúd-Arábia számára azért is fontos a jó kínai kapcsolat, mert az általuk kitermelt szénhidrogének nagy részét Kínának adják el – vázolta Kosztur András.
Hozzátette: ennek a három országnak a szembenállása eddig akadályozta a kínaiak tervét, a háború viszont változást hozott.
Ezek az országok elkezdtek a konfliktusaik kiiktatására törekedni. Irán és Szaúd-Arábia már említett kiegyezése például bizakodásra ad okot a jemeni polgárháború lezárása kapcsán is. Törökország ezzel párhuzamosan Szíriával próbál kiegyezni.
– Ezeknek az országoknak a gazdasági és már a politikai érdekük is az, hogy a térségükben rendezett állapotok jöjjenek létre, ami gyakorlatilag együtt jár az Egyesült Államok befolyásának visszaszorulásával – foglalta össze Kosztur András.
– Szaúd-Arábia esetében is egy regionális deeszkalációt hirdető nagystratégia figyelhető meg a térségben, amely Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceg nevéhez köthető. Az elmúlt évek proxyháborúiból Szaúd-Arábia kivonult (Katar, Libanon, Szíria), és a Törökországgal folytatott diplomáciai csörte – ami Dzsamál Hasogdzsi újságíró meggyilkolása miatt alakult ki – is véget ért, miután a két regionális középhatalom rendezte a kapcsolatát – tette hozzá Biró András.
Kosztur András arra is felhívta a figyelmet, hogy
ez a konfliktus az USA és Szaúd-Arábia viszonyának változásában is szerepet játszott, Joe Biden amerikai elnök ugyanis a kampányában azt ígérte, a szaúdi koronaherceget nemzetközi páriává fogja tenni az újságíró meggyilkolása miatt. Ez nem sikerült, majd amikor tavaly az USA azt kérte Szaúd-Arábiától, hogy az ország növelje az olajkitermelését, akkor az arab állam ezt elutasította, és a saját érdekei mentén egyenesen csökkentette a termelést, ezáltal kedvezve a szankciók alá vont Oroszországnak is,
amely így magasabb áron tudta értékesíteni olaját.
India, Pakisztán, Kína
– Következetesen semleges politikát folytat 1947-es függetlenedése óta India, ettől függetlenül a háború kitörése óta az Oroszországgal való kapcsolataik jelentősen erősödtek. India vált az orosz kőolaj egyik legnagyobb felvevőjévé a szankciók bevezetése után – magyarázta Kosztur András a cikksorozatban külön tárgyalt országgal kapcsolatban.
Szerinte Indiára középtávon világhatalomként kell tekinteni, számukra fontos, hogy Oroszország milyen állapotban fejezi majd be a háborút. A világ második legnépesebb államának a túlzott orosz–kínai közeledés sem kedvező, itt is az egyensúly fenntartásában érdekeltek.
Biró András úgy összegezte a helyzetet, hogy ezek a regionális hatalmak közös célok mentén kooperálnak egymással, de a regionális befolyásért versengenek is. Így jár el India is, amely az Új selyemút projektet nem támogatja, hiába működik együtt más szövetségi rendszerekben Kínával (például a BRICS-ben és a Sanghaji Együttműködési Szervezetben).
Pakisztánt az intézet kutatója az indiai–kínai kapcsolat Achilles-sarkának nevezte, amely ország nagy hanggal csatlakozott az Új selyemút kezdeményezéshez.
A már-már szövetséggé formálódó kínai–pakisztáni viszonyt tovább erősítheti, ha sikerül üzembe helyezni a Kína–Pakisztán gazdasági folyosót (CPEC), hiszen a kutatások szerint ennek bekövetkezte esetén Pakisztán GDP-je évente nyolc százalékkal növekedne. Emellett a háromszázmilliós ország rengeteget költ fegyverkezésre, övék a hetedik legütőképesebb hadsereg a világon, míg a rivális Indáé a negyedik.
– Kína érdeke pedig egész egyszerűen a béke, hiszen az Új selyemút is csak akkor tud megépülni, ha azokban a térségekben béke van, ahol áthalad,
illetve a most háborúban álló felek is akkor tudnak Kínával és egymással is intenzív kereskedelmi kapcsolatot folytatni, ha minél nagyobb a térségbeli stabilitás – tette hozzá Biró András.
Dél-Amerika
– Brazília tipikusan a saját érdeke mentén politizáló államként viselkedik, amely már régebb óta kilépett a régi világrend keretei közül. Az ország jó kapcsolatokat ápol az Egyesült Államokkal, ahol ez az érdeke, de ugyanezen elgondolás mentén az is belefér, hogy az USA geostratégiai riválisaival működjön együtt – vázolta a helyzetet Kosztur András a dél-amerikai kontinens legerősebb államával kapcsolatban, amelyet szintén vizsgáltak a cikksorozatban.
A vezető kutató szerint Indiáéhoz hasonlítható a brazil diplomáciai felfogás, alapvetően semleges külpolitikát folytatnak, de próbálnak globális súllyal rendelkező országként fellépni.
Brazília régi-új elnöke, Lula da Silva fel is vetette már januárban, hogy közvetítőként lépjen fel az orosz–ukrán konfliktus rendezésében is.
Érdekük a béke
Ezeknek az országoknak az érdeke a béke, Kosztur András szerint ezt nagyon fontos megérteni. Egy tőlük távoli konfliktusról van szó, ami viszont az ő érdekeiket is veszélyezteti. Az USA és Oroszország közötti szakítás vagy, ha bekövetkezik, az amerikai–kínai konfliktus nyílt kirobbanása súlyosan érinti ezeknek az országoknak az érdekeit, hiszen mindkét féllel jó kapcsolatokat ápolnak.
– Nem az az érdekük, hogy döntésre kényszerítsék őket Nyugat vagy Kelet között, hanem hogy együttműködhessenek mindkét oldallal. Pragmatikus szempontból a béke a legelőnyösebb számukra – magyarázta Kosztur András.
Hozzátette: ezen országok külpolitikájának a különlegessége – ami egyébként csak Európában számít különlegességnek –, hogy a saját érdekeik mentén politizálnak, és nem vetik alá az akaratukat más országok érdekeinek, legyen az akár Kína vagy az USA.
Biró András szerint
az Egyesült Államok globális súlya csökken, folyamatosan vonulnak ki a Közel-Keletről, és mint mondta, Európából is, hiszen az orosz–ukrán konfliktusban is például Lengyelországra bíznák azt a szerepet, amelyet korábban ők vittek a világ más részein.
A kutató elképzelhetőnek tartja, hogy miközben az USA csak a Kínával való közvetlen konfrontációra készül fel azáltal, hogy befolyási övezeteket ad át riválisának, valójában Kínát akarja túlterjeszkedésre sarkallni. Ennek kapcsán Kosztur András azt fejtette ki, hogy Kína súlyának növekedésével könnyen rákényszerülhet majd a közeljövőben arra, hogy az amerikai „világcsendőri” szerephez hasonlóan lépjen fel, és fontos kérdés lehet, hogy ezt a helyzetet jobban tudja-e ma kezelni.
A kutatók egyöntetűen kijelentették, hogy az általuk vizsgált országoknak kivétel nélküli érdeke, hogy béke legyen, és a mostani helyzetben valószínűsíthetően Brazília, Kína vagy Törökország tud fellépni eredményesen békeközvetítőként.
A cikksorozat eddig megjelent részei:
- Törökország útkeresése az új világrendben
- Kelet felé fordul Szaúd-Arábia
- Irán kilépne az elszigeteltségből
- Pakisztán felemelkedésének záloga Kína
- Világhatalommá válhat India
- Latin-Amerika az önállóság útjára lépne
- Kihívások és lehetőségek Afrikában
Borítókép: A BRICS-országcsoport találkozója még 2019-ben a világ közép- és nagyhatalmainak vezetőivel, köztük Vlagyimir Putyin orosz elnökkel (Fotó: Europress/AFP)
