Exkluzív felmérést készített a McLaughlin & Associates közvélemény-kutató cég a Századvég Alapítvánnyal közösen a 2024-es amerikai elnökválasztás esélyeit latolgatva, mely szerint Donald Trump ma nem is kicsit verné meg az elnököt.
A kutatók idén februárban 1600, magát biztos választónak mondó polgárt, köztük 737 republikánust interjúvoltak meg az úgynevezett csatatérállamokban. A csatatérállamok olyasmik, mint Magyarországon a billegő körzetek: sokszor ezekben néhány ezer vokson múlhat a teljes elnökválasztás kimenetele, így az átlagosnál nagyobb figyelem irányul rájuk (bővebben cikkünk végén).
Ami az adatsorokból egyértelműen látszik: az amerikaiak nagyobb része szerint rossz irányba haladnak a dolgok Joe Biden elnöksége alatt, Donald Trump volt elnöknek pedig jó esélye lehet legyőzni a jelenleg regnáló ellenfelét – s bár a párton belüli nagy rivális, Ron DeSantis floridai kormányzó általános imázsa valamicskét jobb lehet Trumpénál, ez egyáltalán nem biztos, hogy szavazatokra is váltható 2024-ben.
De lássuk a számokat!
Laposra vernék a demokratákat és Bident
Az első és legfontosabb kérdés volt, amit feltettek a választópolgároknak: Hogyan érzik, jó irányba halad-e Amerika Biden elnöksége alatt?
Itt elég egyértelmű volt az eredmény: a válaszadók kétharmada, 66 százaléka szerint rossz irányba haladnak a dolgok, s ebből nagyobb volt az erősen elégedetlenek aránya (41 százalék), mint a csak valamelyest elégedetleneké (26 százalék).
Alig 34 százalék volt optimista, ezen belül mindössze kilenc százaléknyian voltak, akik szerint nagyon jó irányba halad Amerika, és 24 százaléknyian azok, akik szerint csak inkább jó irányba (a módszertan és a kerekítések miatt a százalékok nem mindig jönnek ki 100-ra).
Természetesen a republikánus szimpatizánsok szerint még rosszabb a helyzet, közülük 87 százalék szerint mennek rosszul a dolgok (65 százalék szerint erősen rossz, 22 szerint inkább rossz), 13 százalék szerint jó (négy szerint nagyon, tíz százalék szerint inkább).
Majd értelemszerűen jött a pártpreferenciát firtató kérdés: Melyik pártra adná a voksát, s ha igen: biztosan, valószínűleg vagy talán?
A republikánusok előnye itt hibahatáron felüli, rájuk 48 százaléknyian voksolnának, míg a demokratákra 43 százaléknyian.
Ráadásul a republikánusok választói elszántabbnak is tűnnek, magasabb a biztos szavazóik aránya, mint a demokratákénak (31 százalék a 27-tel szemben). A bizonytalanok aránya tíz százalék volt.
Aztán következtek az egyes prominens politikusok imázsát firtató kérdések. Ezek alapján megmérettetett Joe Biden, akinek az imázsa az összes megkérdezett körében sem volt túl fényes.
56 százalékos volt az elutasítottsága – a résztvevők ekkora hányada körében volt Bidennek kedvezőtlen az imázsa, ezen belül az erősen elutasítók voltak többségben (42 százalék). Kedvező imázsa a megkérdezettek 42 százalékánál volt az elnöknek, a zöm itt nem volt túl lelkes, 25 százalék körében csak „inkább” volt kedvező az imázsa, csak 17 százalék mondta azt, hogy nagyon kedvezőnek látja azt; két százalék pedig nem válaszolt. Értelemszerűen a republikánusoknál nagyobb volt az elutasítottsága, itt 89-10 volt a kedvező és kedvezőtlen arány, szintén két százaléknyi nem válaszolóval. Egyszóval ha Trumpra szokás azt mondani, hogy „megosztó”, Bidenre hasonlóképpen áll a megállapítás.
Azonban míg a demokratáknál egyértelmű, hogy az elnök fog újraindulni, a republikánusok némiképp megosztottabbak: Donald Trump exelnök mellett a hasonló pozíciót még nem viselt, ergo ismeretlenebb Ron DeSantis kormányzó is ringbe szállna az előválasztáson, hogy ő lehessen Biden kihívója, így értelemszerűen a két politikusnak is megvan a maga tábora a republikánusok körében, amely inkább elutasítja a másik platform erős emberét, és ez látszik a számaikon is.
Ami Trumpot illeti, elutasítottsága az összes megkérdezett körében 57 százalék, kedvező imázst pedig 41 százaléknyian társítanak hozzá. A republikánusokon belül hetven százaléknyi számára kedvező a volt elnök imázsa, 29 százalék számára nem az.
Ezzel szemben DeSantis számai első ránézésre hasonlóak: hetven százalék szerint kedvező az imázsa, 14 szerint nem, ennél beszédesebb, hogy tíz százaléknak nincs róla véleménye, további hat pedig be is vallotta: életében nem hallott még DeSantisról. Márpedig akiről nem hallottak, az valószínűleg nehezen tudna tömegeket mobilizálni, bár még akad valamennyi idő felépíteni; ugyanakkor legkésőbb Dávid Ibolya óta pontosan tudjuk, hogy a viszonylag jó imázs – kisebb elutasítottság – egyáltalán nem jelent automatikusan voksokat, sőt.
Ellenben egy újabb kérdésnél a felmérés készítői összemérték Trump és Biden esélyeit a választásokon. A két jelölt pedig nem meglepő módon hozta a pártpreferenciák szerinti arányokat. Vagyis: Donald Trumpra 48 százalék voksolna, míg Joe Bidenre csak 43.
Elszántságban hasonlónak tűnt a két tábor, a bizonytalanok aránya viszont kicsit magasabb, kilenc százaléknyi volt.
Persze ahhoz, hogy akár Trump, akár DeSantis ringbe hívhassa a jelenlegi elnököt, előbb a republikánus előválasztáson kell győzelmet aratnia, méghozzá – ha marad a szereposztás – a másik ellenében.
E téren pedig egyértelműen Trumpnak áll a zászló: az előválasztáson az adatok szerint 51 százalék, vagyis az abszolút többség Trump mellett voksolna, DeSantis ehhez képest csak 41 százalékot tudna maga mögé állítani (hét százalék bizonytalan). Arányosan Trump támogatói pedig valamivel elszántabbak is, biztos voksolók terén 35-25 százalék az arány.
A kutatás készítői ennél direktebben is feltették a kérdést: Ki lenne alkalmas arra, hogy legyőzze Joe Bident 2024-ben: Donald Trump vagy akárki más?
Az arányok itt még egyértelműbbek voltak: 57 százalék szerint Trump lesz az esélyes, a maradék 43 százalék szerint valaki más; ez pedig már 14 százalékos különbségnek felel meg, és némiképp egybecseng DeSantis relatív ismeretlenségével Trumppal szemben.
Amerika hátramegy, nem előre
Aztán kicsit mélyebben mentek bele abba, mit is érez most az átlagos amerikai.
- Például jobban vagy rosszabbul él azóta, hogy Biden az elnök?
A válasz egyértelműnek tűnik: inkább rosszabbul.
Az összes válaszadó 48 százaléka érezte így, 32 százalék nem érzett változást, és húsz százalék volt vele úgy, hogy ő jobban jön ki, mint korábban. Az arány a republikánusoknál még rosszabb volt: 79 százalék rosszabbul jön ki, 15 százalék ugyanúgy és alig hat százalék jobban (vagyis a 48 százalék elégedetlen nem fedi le a 48 százalék republikánust: akadhatnak elégedetlenek jócskán a bizonytalanok és a demokrata szimpatizánsok között is).
- Hogyan érzi: előre vagy hátra halad az Egyesült Államok 2020 óta?
Itt sem árultak zsákbamacskát a válaszadók: 65 százalékuk szerint hátramegy az USA, nem előre.
Akik szerint előre, azok csak 35 százaléknyian vannak. A republikánus eredmény papírforma: kilencven százalék szerint hátra, alig 11 szerint előre.
Mélyebben belemenve az átlagember lelkületébe, szintén érdekes adatok születtek:
az amerikaiak 42 százaléka dühöt, frusztrációt és kétségbeesést érez, 39 százalékuk pedig fél és aggódik; mindössze 19 százalék érez büszkeséget és hazafiságot.
A republikánus eredmény nem meglepő a fentiekre: 53 százalék dühös, frusztrált és kétségbeesett, 38 szorong, és mindössze kilenc százalék érez büszkeséget és hazafiságot.
A felmérésben részletesebben kitértek arra a kérdésre is, milyen ügy okozza ezt a mérhetetlen dühöt és frusztrációt: itt mind az átlagszavazó, mind a republikánus az inflációt említette első helyen, 19 és 22 százalékkal, és erős helyre sorolta a gazdaságot nyolc és tíz százalékkal. Ugyanakkor például míg a republikánusok tíz százaléka érezte problémának – ráadásul a harmadik legsúlyosabb problémának – magát Joe Bident, az összes válaszadó körében Trump személye a 14. ezen a problémalistán alig két százalékkal.
Az is látszik, mennyire kevéssé össztársadalmi ügyek azok a témák, amelyeken a két nagy párt rendre egymásnak esik. Legalábbis a válaszadók maguktól alig említették ezeket legnagyobb problémaként: a migráció a maga hat százalékával (republikánusoknál a 2. probléma 11 százalékkal) ugyan a harmadik legnagyobb probléma az amerikaiak szerint, de a faji és nemi diszkrimináció már kevesebb amerikait mozgat meg (a válaszadók négy százalékát érdekli), az abortusz vagy a médiabeli ügyek pedig alig érdekelnek valakit (egy-egy százalék).
Amerika ellenségét is megpróbálták megtalálni, elég kevert válaszok születtek, de az első helyre egyáltalán nem Oroszország érkezett meg, hanem Kína!
Bizony, az összes válaszadó húsz, a republikánusok 28 százaléka említette. Joe Biden Amerika második legnagyobb ellensége lett, legalábbis az összes válaszadó hét és a republikánusok 14 százaléka szerint; igaz, a „mi magunk” is elért csaknem ennyit.
A listán még egyszer szerepel egyébként Kína Oroszország mellett („China/Russia”), így mindkét kategóriából öt-öt százaléknyi említést hoz; Oroszország és Putyin egyébként mindössze a negyedik ellenség az említéslistán az összes válaszadónál, hat százalékkal.
Aztán egyéni „versenyszámokban” is felmérték Joe Biden teljesítményét is külön. Itt különösen gyászosan szerepelt az elnök az összes kategóriában. Mindegy volt, hogy a kormányzati költekezés visszafogásáról, az illegális migráció megfékezéséről, a Kína elleni gazdasági harcról, a korrupció vagy az infláció elleni küzdelemről volt szó, az elégedettek aránya 24 és 32 százalék között mozgott, míg az elégedetleneké 68 és 76 között, vagyis minden, Bidennel e témákban elégedett vagy inkább elégedett szavazóra jutott kettő, de inkább három elégedetlen.
A csak republikánusokra szűrt eredmény még lesújtóbb, ott 90-92 százalék az elégedetlenek aránya a nyolc-tíz százaléknyi elégedetthez képest.
Biden: van baj elég, eredmény annál kevesebb
Mindenkinek vannak gyengeségei, van, akinek igen sok: az elnök kapcsán minden ötödik válaszadó az előrehaladott életkorát említette (húsz százalék), nem sokkal maradtak le azok (15 százalék), akik szerint az elnök mentális állapota és kompetenciája a leggyengébb pontja, volt, aki simán gyengének (öt százalék) látta.
A republikánusok még kevésbé voltak elnézőek, ők előresorolták a mentális állapotot (24 százalék), csak másodiknak az életkort (12 százalék), további hat százalék szerint „hazudozó” az elnök.
Persze Bidennek eredményei is vannak, de a százalékok azt mutatják, nem ennyire egyértelműek: kiugró eredményt nem igazán tudtak mondani a válaszadók, hat százalékkal első tudott lenni a Covid-járvány kezelése, öt százalék szerint pedig az, hogy megverte Trumpot, a többi ennél is kevesebb. Kimagaslik viszont az a 26 százalék, aki szerint az elnöknek semmilyen igazi eredménye nincs, a republikánusoknál ez az arány viszont 44 százalék.
Ami a kudarcokat illeti, az általános válaszadók 13 százaléka szerint a migráció, 12 százalék szerint „minden”, tíz százalék az inflációt, nyolc a gazdasági álláspontját, három pedig még az afganisztáni kivonulást is felrótta neki (18 százalék nem tudja). A republikánusok itt is keményebbek, például 23 százalék szerint „minden” az elnök kudarca.
Egyébként az összes válaszadó 53, a republikánusok 82 százaléka korruptnak tartja Bident.
A kutatók forgattak még egyet az elnök gyengeségein, így kiderült, hogy a megkérdezettek elsöprő többsége (78-76 százalék) az inflációt, a drágaságot, a nyitott határokat és a migrációt, az elnök egészségét és mentális állapotát említette, 72-70 százalék szerint pedig hazudik a gazdaság állapotáról, a családja Kínával bizniszel, simán csak gyenge vezető, aki egész életében a washingtoni elit tagja volt. A válaszadók kétharmada (67-65 százalék) szerint az elnök lepaktált a szélsőballal, illetve egy dollárt sem keresett még tisztességes munkával. A republikánus adatsor is hasonló – csak még lesújtóbb.
Ami pedig a fő kérdéseket illeti, a válaszadók kilencven százalékban egyetértettek azzal, hogy Amerikának az amerikaiakhoz kell tartoznia, nem a washingtoni bürokratákhoz; 87 százalék szerint nagy változás kell, de várják a költségvetési plafont, az USA megtisztítását a kínai kommunista befolyástól, és 78 százalék befejezné a háborús költekezést is.
De a válaszadók háromnegyede,
69 százalék szerint ideje kitenni Washingtonból a radikális baloldal szűrét, 68 százalék szerint pedig elég volt a Biden-féle inflációból.
Trump, a változás és a békepárt
Persze, hogy az áhított nagy változást Trump hozná-e el, megosztóbb kérdés: 57 százalék szerint igen (a republikánusoknál 89 százalék). A megkérdezettek háromnegyede egyébként DeSantist is hasonlónak látja Trumphoz.
Érdekes az is, hogy a republikánusok jobban tartanak az orosz–ukrán háborútól (79), mint az átlagválasztó (74), ugyanakkor ugyanúgy a többségük (77 és 71 százalék) szerint Amerikának a békét kell elősegíteni, és csak 28, illetve 23 százaléka szerint kell Putyin vereségéig folytatni a konfliktust.
A háború gazdasági hatásai miatt annál többen aggódnak (az összes 83, a republikánusok 89 százaléka).
Végül a két intézet munkatársai az abortusszal kapcsolatos álláspontokat is igyekeztek felmérni, noha ez inkább a politikusok szópárbajára szorítkozó téma.
Ugyanakkor látszik, hogy
a republikánusok életpártibbak (65) az átlagnál (47),
noha az abortuszt teljesen betiltók itt is kisebbségben (11 helyett 16 százalék) vannak, a teljes liberalizáció esetén pedig fordítva (húsz és nyolc százalék); noha a fokozatokban eltérnek, de a republikánus előválasztások szavazóinak 35 százaléka szerint csak az anya életének megmentése, nemi erőszak vagy vérfertőzés esetén lehet legális az abortusz.
Csatatérállamok 2020-ban
A hivatalos eredmények szerint a 2020-as elnökválasztásokon nagyjából 81 millióan szavaztak a demokrata Joe Bidenre és 74 millióan a republikánus Donald Trumpra. Mivel azonban nem az egyéni szavazatok számítanak, hanem tagállamonként valójában elektorokra szavaznak a szavazók, minden tagállam minden elektora az ottani győztes jelöltre kell, hogy szavazzon (tehát valójában a helyi többség alapján a tagállamok választanak elnököt). Ez az angolszász világban domináns, a „győztes mindent visz” rendszer (amiben nincs lista és nincs kompenzáció). Az elektori kollégiumban a tagállamok népességarányosan képviseltetik magukat.
Biden így 2020-ban 306, Trump 232 elektori szavazatot kapott. Ha a tagállamokat nézzük, akkor viszont azt látjuk, hogy mindkét jelölt 25 tagállamban nyert, emellett Biden nyerte a fővárosi kerületet (Washington, D. C.). Viszont Biden átlagosan a népesebb tagállamokban nyert.
Az, hogy egy elnökjelölt hány szavazattal kapott többet, illetve hány szavazattal nyert, az a helyi sajátosságok miatt két külön szám. Ha nem azt nézzük, hogy mennyivel kapott több szavazatot Biden, hanem hogy hány szavazaton múlt a választás, akkor jóval kisebb számot kapunk: billegő államonként pár tízezer szavazaton.
A legfontosabb billegő államok 2016-ban a Trump által megnyert Arizona, Georgia, Michigan, Pennsylvania és Wisconsin voltak. Utóbbi három korábban a demokrata „kék fal” téglái voltak, és meglepetésként hatott, hogy akkor Trump elnyerte őket.
Ide vehetjük még Nevadát is, de ott 2016-ban és 2020-ban is a demokrata jelölt nyert. 2020-ban mindenesetre Georgiában Biden nyert 11 779 szavazattal (0,24 százalék); Arizonában 10 457 szavazattal (0,31 százalék); Wisconsinban 20 682 szavazattal (0,63 százalék); Pennsylvaniában 80 555 szavazattal (1,16 százalék); Nevadában 33 596 szavazattal (2,39 százalék); végül Michiganben 154 188 szavazattal (2,78 százalék). 2020-ban tehát a legszorosabb, egy százalékon belüli verseny Wisconsinban, Georgiában és Arizonában volt, ami összesen 42 918 szavazatot jelentett.
A teljes kutatási anyagot itt tekintheti át:
Borítókép: Joe Biden amerikai elnök az Egyesült Államok bankrendszeréről beszél a washingtoni Fehér Házban 2023. március 13-án, miután néhány nappal korábban csődbe ment a Silicon Valley Bank (Fotó: MTI/AP/Andrew Harnik)
