Lomnici Zoltán: A békepárti álláspontunk miatt számítani lehet a balliberális elit támadásaira

A nemzeti magyar kormány békepárti álláspontja már korábban is célkeresztbe került, így valószínűsíthető, hogy a balliberális elit a jövőben is folytatni fogja a konzervatív politikával szemben folytatott „bosszúhadjáratát” – fogalmazott a Magyar Nemzetnek Lomnici Zoltán alkotmányjogász. A Századvég Alapítvány jogi szakértője lapunknak arról is beszélt: a legmodernebb haditechnika Ukrajnának való felajánlása nem a békéhez, hanem a háború további eszkalációjához fog vezetni. 

 – A békepárti álláspont már korábban is célkeresztbe került, így valószínűsíthető, hogy a balliberális elit a jövőben is folytatni fogja a konzervatív politikával szemben folytatottbosszúhadjáratát, gondolva itt olyan február végi, baloldali EU Parlamenti képviselők gondolataira, miszerint „európai politikusok feleslegesen finomkodó korrektséggel bánnak Magyarországgal”. A nyugati világ liberális képviselőinek kijelentéseit azonban érdemes kontextusba helyeznünk, hiszen ennek a konfliktusnak a veszélyei nyugat-európai szemmel talán nem olyan jól láthatók, mint közvetlenül Ukrajna szomszédságából. 

A liberális elit képviselőinek érzelmi túlfűtöttségű nyilatkozatait tehát betudathatjuk annak is, hogy Nyugat-Európából és az Egyesült Államokból a háború eszkalációja nem tűnik olyan kockázatosnak, mint Magyarországról, hiszen az esetleges – újabb és veszélyesebb – fegyverek bevetése kevésbé veszélyezteti az ő létbiztonságukat. 

Az Egyesült Államok és az EU egyes tagállamai azonban látszólag nem a békéért, hanem a háború eszkalációjáért dolgoznak, amelyet alátámaszt az a tény, hogy például az Egyesült Államok egy év alatt 46,56 milliárd dolláros katonai segélyt nyújtott (háromszor többet, mint az összes többi ország együtt) Ukrajnának – amelybe a küldött hadi eszközök nem tartoznak bele –, míg az Egyesült Királyság 5,13 milliárddal, Németország pedig 2,47 milliárd dollárral segítette az ukrán hadsereget. Mindeközben Nyugat-Európából már a legfejlettebb – német fejlesztésű – Leopard 2 elnevezésű tankok özönlenek az ukrán frontra, de már a nyugati harci repülőgépek küldése is napirenden van Európában. 

Bár nem lehetünk biztosak abban, hogy valóban mennyi katonai segítséget kap Ukrajna – hiszen a napokban látott napvilágot az a hír, hogy egyes országok titokban is szolgáltatnak Ukrajnának fegyvereket –, abban biztosak lehetünk, hogy a legmodernebb haditechnika Ukrajnának való felajánlása nem a békéhez, hanem a háború további eszkalációjához fog vezetni. 

A balliberális elitnek pedig figyelembe kéne vennie az Európai Unió keleti határain húzódó országok geopolitikai fenyegetettségét, de ha ezt már nem teszik, legalább arra ügyelhetnének, hogy a klasszikus liberalizmus egyik alapelvét, a véleménynyilvánítás szabadságát hagyják meg azon országoknak, akik a háború eszkalációja helyett a békéért küzdenek. 

 Bár a nyugati médianyilvánosság döntő többsége ma támogatja a háborút, és az is egyértelmű, hogy az Egyesült Államok és Európa vonakodása a Putyinnal való tárgyalástól a békefenntartás ellentéte, míg a fentiek alapján pedig kijelenthető, hogy hazánk nem csupán ismét, hanem továbbra is az uniós balliberális elit kitüntetett figyelmét élvezi.

 – A vétójog esetleges eltörlésének milyen következményei lennének az Európai Unió működési alapelveire?

 – Az EU-szerződések többszöri módosítása után a tagországok kormányai általában minősített többségi szavazással döntenek az EU Tanácsában, vagyis a javaslatok elfogadásához a tanács tagjainak 55 százalékának támogatása szükséges, úgy hogy ugyanakkor az EU lakosságának 65 százalékát teszik ki. Ez azt jelenti, hogy 

alapvetően nem létezik, és nem is létezhet „brüsszeli” hatalmi döntés a nemzetállamok akarata nélkül, ahogy azt sem szabad elfelejteni, hogy a tagországok kormányainak – közöttük hazánk felelős gondolkodású vezetőinek – jogalapjuk van ahhoz, hogy ne engedje külön hatalmi központként elhatalmasodni az EU intézményeit, olyan türannoszként, amelyet aztán egyáltalán nem tudnak befolyásolni. 

A vétójog elvétele pedig egyértelműen a kisebb vagy közepes méretű tagállamokat hozná igen nehéz helyzetbe, és nem a nagyobb, illetve befolyásosabb tagországokat.

Az európai uniós szerződésekben rögzített alapelvek, mint például a sokat hangoztatott jogállamiság elve egyértelműen sérülne a vétójog uniós jogból való teljes törlésével. 

A vétójog eltörlése a tagállamok igaz megosztott, de meglévő szuverenitását is sértheti, hiszen olyan helyzeteket teremthet, melyben az adott állam választópolgárai által közhatalommal felruházott politikus nem képes hatékonyan érvényt szerezni a választói akaratnak. 

Ilyen helyzetek elkerülése alapvető, és fontos az európai integráció szellemisége és alapelvei szempontjából is. Az unió a multilaterális megállapodásokon, kompromisszumokon nyugszik, a vétó eltörlése pedig ezt veszélyeztetné. Észszerűtlennek is tűnne egy ilyen lépés, mert ha egy tagállam vitális érdekeit ilyen módon lehetne negligálni, az csökkentené az integráció vonzerejét, bomlással és esetleges kilépésekkel fenyegetne. Az Egység a sokféleségben uniós jelmondat szellemiségét egyértelműen sértené a vétójog teljes eltörlése, és az alapelvi problémákon túl tovább élezné a már jelenleg is feszült belső ellentéteket, amelynek aligha lenne az integráció jövőjére nézve pozitív hatása.

Borítókép: Az Európai Unió zászlói lengenek egy épület előtt Brüsszel európai negyedében (Forrás: MTI/EPA/Olivier Hoslet)