Egy hónapja a bevándorlásellenes, nemzeti párt jelentős megerősödésével zárult a finnországi választás – ahogyan ősszel Svédországban is. Mindkét országban a jobbközép mérsékeltek mögött szorosan végeztek a radikálisok, de amíg Svédországban a bonyolult erőviszonyok és a kisebbségi kormányzás lehetősége miatt a radikális Svéd Demokraták végül csak kívülről támogatják a hárompárti kormánykoalíciót, addig a jelek szerint Finnországban bekerülnek a Finnek (korábban Igaz Finnek) a kormányba.
Április 2-án választott Finnország, de kormánya egyelőre még nincsen. A választásokat a Petteri Orpo vezette jobbközép Nemzeti Szövetség nyerte meg a szavazatok 20,8 százalékával, míg második helyen a bevándorlásellenes a Finnek végeztek 20,1 százalékkal.
A kiélezett küzdelemben Sanna Marin kormánypártja, a Szociáldemokrata Párt 19,9 százalékkal a harmadik helyre szorult.
A választási vereséget a kormányfő nemcsak elismerte, hanem azonnal le is mondott pártelnöki tisztségéről. A szociáldemokraták egyébként – akárcsak a másik két párt – több mandátumot szerzett, mint 2019-ben, amely a kis pártok – elsősorban az addig kormányon lévő zöldek, centristák és marxisták – katasztrofális szereplésével magyarázható.
A végső mandátumelosztás szerint a finn országgyűlés kétszáz helyéből a mérsékeltek 48, a radikálisok 46, míg a szociáldemokraták 43 helyet kaptak, amelyből látható, hogy a Nemzeti Szövetség egyik nagypárttal sem tud önmagában többségi kormányt alakítani. Bár a finn politikai kultúrában nem lenne lehetetlen a jobbközép-szociáldemokrata, azaz kék–vörös koalíció, ez most nem tűnik valószínűnek, és ezt Petteri Orpo is világossá tette a múlt héten. A Nemzeti Szövetség vezetője jobboldali kormányt szeretne Finnország élén, amelybe a radikálisokon kívül a liberális Svéd Néppártot (kilenc mandátum) és a Kereszténydemokratákat (öt mandátum) is meghívná. Ugyanakkor a kormányalakításig még van pár sarkalatos kérdés, amelyben a feleknek kompromisszumot kell találniuk. Egyes kérdésekben közel áll egymáshoz a négy párt, például gazdaságpolitikában, ami az idei választás egyik kiemelt témája is volt. Egyetértenek abban, hogy a baloldali kormány által eladósított Finnországban fékezni kell az államháztartási deficit növekedését, amelynek érdekében hatmilliárd eurót (körülbelül 2200 milliárd forint) szeretne megtakarítani Orpo a következő mandátumidőszakban.
A koalíciós tárgyalásokat feltehetően a bevándorláspolitikával összefüggő kérdések lassítják.
Ebben a kérdésben egyedül a bevándorláskritikus Finnek álláspontja tér el radikálisan a többi pártétól. Ők dán példa alapján jelentősen szigorítani szeretnék Finnország migrációs politikáját, többek között a családegyesítések megnehezítésével és az Európai Unión kívüli országokból érkező bevándorlás csökkentésével, míg Opro pártja azon az állásponton van, hogy Finnországnak szüksége van a külföldi munkaerőre, így a migránsok befogadására is. Érzékeny téma a radikálisok azon szándéka is, hogy meg szeretnék szüntetni az iskolákban a svéd nyelv kötelező oktatását, ami a kisebbséget képviselő, Svéd Néppárt számára elfogadhatatlan. Ugyanakkor a mandátumot szerzett kilenc svéd néppárti képviselő közül nyolc hajlandóságot mutat a tárgyalásra, míg az egyik helsinki képviselőjük azon az állásponton van, hogy demokráciával, világnézettel és nemzeti kérdésekben nem tárgyalna. A párt számára nemcsak a téma érzékeny, hanem az is kudarcot jelentene, ha kívül rekednének a koalícióból. A kisebbségi párt hagyományosan mindig a kabinet tagja szokott lenni, így tudják hatékonyan képviselni az ország körülbelül ötszázalékos svéd kisebbségét.
Várhatóan Petteri Orpo lesz Finnország következő miniszterelnöke, egy jobboldali kormánykoalíció élén.
Erős a meggyőződésem, hogy ezek a pártok a nehéz időkben és a meglepő helyzetekben is képesek megújulni. Megvan a közös szellem és a megoldási akarat
– mondta Orpo a csütörtöki sajtótájékoztatóján. Hozzátette, hogy júniusra számít arra, hogy feláll kormánya.
