Szomszédok és versenytársak

Az utóbbi időben egyre feszültebbé váló francia–olasz kapcsolatokról beszélt a lapunknak adott interjúban Guglielmo Picchi, a Liga volt parlamenti képviselője, aki 2018–2019 között az olasz külügyminisztérium helyettes államtitkára, 2022-ig pedig a képviselőház külügyi bizottságának tagja volt. A politikus szerint Párizs komoly belpolitikai problémákkal küzd, amelyekről diplomáciai feszültségekkel próbálja elterelni a figyelmet.

Budapest, 2023. május 4. Guglielmo Picchi volt olasz külügyi államtitkár a CPAC Magyarország kétnapos konzervatív konferencián a Bálna Budapestben 2023. május 4-én. A Konzervatív Politikai Akció Konferencia (CPAC) a jobboldal egyik legnagyobb nemzetközi tanácskozása. MTI/Máthé Zoltán Fotó: Máthé Zoltán

– Egyre feszültebbek a diplomáciai kapcsolatok Itália és Franciaország között. Giorgia Meloni miniszterelnökké választását követően Laurence Boone uniós ügyekért felelős francia államtitkár úgy fogalmazott, figyelemmel kísérik az olaszországi eseményeket, őrködni fognak a szabadság és emberi jogokat illetően. Mi az oka a francia fél bizalmatlanságának?

– Valójában több évtizede létezik egyfajta feszültség Franciaország és Olaszország között. Nemcsak egymás szomszédai vagyunk, hanem versenytársai is. A diplomáciai konfliktusok nem új keletűek, az Öt Csillag Mozgalom akkori vezetője, Luigi Di Maio 2019-ben a kormányellenes sárgamellényes mozgalom tagjaival találkozott Párizsban, amely igen irritálta a francia felet. A franciák, amikor csak tehetik, válaszolnak a korábbi provokációkra, ez történik most is. Bosszantó lehet számukra, hogy a három jobboldali párt koalíciójából született Giorgia Meloni vezette jobbközép kormány a választók nagy többségének támogatását élvezi, míg Emmanuel Macron balliberális vezető valójában megörökölte a választóbázisának nagy részét.

Mivel két ellentétes politikai világnézetet valló kormányról van szó, gyakran előfordulnak diplomáciai súrlódások.

Sajnálatos, hogy túl sok figyelem összpontosul a provokációkra, ahelyett, hogy a felek együttműködnének az igen összetett európai problémák megoldásában, amelyekkel külön képtelenek megküzdeni.

– Miért látja úgy Franciaország, hogy őrködnie kell Olaszország és kormánya felett?

– Kétségtelen, hogy a franciák számára kényelmes volt, amikor a baloldali Demokrata Párt vezette Itáliát, amely magasabb európai értékek miatt könnyen lemondott nemzeti érdekekről, olyan esetekben is, ha az hátrányosan érintette a helyi gazdaságot, az állampolgárokat. Minden bizonnyal zavaró az a tény, hogy jelenleg olyan kormány van hatalmon, amely nem enged a német vagy a francia nyomásgyakorlásnak. A fenti kijelentés valójában a gyengeség jele, mert azt érzékelteti, hogy tartanak attól, hogy az olasz kormány kiáll a nemzeti érdekekért, és akár súrlódások vagy konfliktus árán is megvédi álláspontját. Az azonban kétségtelen, hogy a jelenlegi konfliktus forrását képező migrációs krízis kizárólag közös európai összefogással oldható meg, az egész kontinens problémája.

– A közelmúltban diplomáciai feszültség forrása volt az is, hogy a francia kormány több tagja a migránsokkal szembeni embertelen bánásmóddal vádolta meg az olasz kormányt, miközben közismert, milyen eszközöket alkalmaznak az olasz–francia határszakaszon a bevándorlók visszatartására vagy kitoloncolására.

– Az európai baloldal előszeretettel alkalmaz kettős mércét, ez történik a migráció kérdésében is. Az illegális bevándorlás európai probléma, az érkezők többsége valójában Franciaországot tekinti úti céljának, különösen a Maghreb-országokból érkezők, a nyelv miatt is. Ez is azt tükrözi, hogy az európai tagországoknak közösen kell megfékeznie a migrációs nyomást, hiszen nemcsak Olaszországot érinti. A kritikák főként akkor fogalmazódnak meg, amikor az olasz kormány szigorító intézkedéseket vezet be. Itáliának sajnos tudomásul kell vennie, hogy önállóan kell megbirkóznia az egyre erőteljesebb migrációs krízissel, mivel mindeddig nem érkeztek biztató jelek az európai összefogásra. A Giorgia Meloni vezette kormány által javasolt, afrikai országok gazdaságát és biztonságát erősítő Mattei-terv megoldást jelenthetne a válsághelyzet kezelésére.

Ha kiindulási országokban lehetőség lenne a menedékkérelem benyújtására, akkor jelentősen csökkenhetne a Földközi-tengeren való átkelések mértéke, ennek következtében az emberkereskedők tevékenysége, és a nem kormányzati civil szervezetek mentési műveletére sem lenne szükség.

– Gérald Darmanin francia belügyminiszter a napokban kijelentette, Giorgia Meloni olasz kormányfő nem képes megoldani hazája migrációs problémáit. 

– Nem arról van szó, hogy az olasz kormány alkalmatlan lenne a helyzet kezelésére, hanem arról, hogy az elmúlt hat hónapban Tunéziában megváltozott a belpolitikai helyzet. Az elmúlt hónapokban hatványosan megemelkedett a Tunéziából útra kelők száma, míg Líbiából mérsékeltebb számban érkeznek. Azt hiszem, a francia belügyminiszter jobban tenné, ha a sértő kritikák helyett inkább a tunéziai helyzet stabilitásán dolgozna.

– Ön 2018–2019 között az olasz külügyminisztérium helyettes államtitkára, 2022-ig a képviselőház külügyi bizottságának tagja volt. Hogyan értékeli a gesztust, hogy Antonio Tajani külügyminiszter, kormányfőhelyettes végül lemondta párizsi útját?

– A külügyi tárca vezetője tiszteletadást követel. Antonio Tajani széles körű európai tiszteletnek örvend, hiszen a múltban magas rangú tisztségeket töltött be, az Európai Parlament elnöke, európai biztos is volt, megfontolt politikus, akinek gesztusa egyértelműen azt üzeni francia szomszédainknak, hogy túllépte a politikailag elfogadható határokat. Az is közismert, hogy a francia kormány komoly belpolitikai nehézségekkel küzd. Az ehhez hasonló diplomáciai feszültségekkel próbálja elterelni a figyelmet a megoldatlan problémákról. Gondoljunk csak a nyugdíjreform miatti forrongásokra, a keresztény templomok elleni támadásokra, az aggasztóan növekvő kereszténygyűlöletre, a gettósodó külvárosokra, a társadalom perifériájára szoruló, beilleszkedni képtelen bevándorlókra. A felmérések is azt tükrözik, hogy Emmanuel Macron és kormánya népszerűsége könyörtelenül fogyatkozik. Érthető, hogy az ország valós problémáiról így próbálják elterelni a figyelmet.

– Ön az olasz delegáció tagjaként részt vett a Budapesten megrendezett CPAC nemzetközi konzervatív konferencián. Hogyan értékeli az eseményt?

– Köztudott, hogy a világ progresszív erői, a baloldal mindig erőegyesítéssel tudott komoly eredményeket elérni. Megosztották egymással programjaikat, politikai irányvonalukat, elképzeléseiket. Ezt a jobboldal korábban nem tette, talán mert a nemzeti jobboldali erők saját helyzetükre koncentráltak, kevesebb figyelmet szentelve a nemzetközi aspektusoknak. Az azonban tény, hogy rengeteg érték köti össze a világon jelen lévő konzervatív politikai alakulatokat.

Azt hiszem, nagyon fontos, hogy legyenek olyan fórumok, ahol meg tudjuk osztani, vitatni, elemezni, tanulmányozni a konzervatívok számára legfontosabb alapelveket.

Ugyanakkor mindenki által elfogadott alapértékeket és álláspontokat keresünk, amelyek nemcsak összekötnek bennünket, hanem lehetővé teszik azt is, hogy a világszintű konzervatív identitás megjelenhessen a baloldali progresszív világgal szemben.  

– Miért tartja fontosnak a konzervatív erők tömörülésén való részvételt?

– A CPAC az egyik legnagyobb presztízzsel bíró konzervatív rendezvény, ezért megtiszteltetésnek éreztük, hogy igen nagy számban mi is részt vehettünk rajta. A Budapestre érkezett Centro Studi Machiavelli jobboldali politikai stratégiai intézet nyolc tagja közül három felszólaló is volt. Nagyon értékes találkozásokra, tapasztalatcserékre adódott lehetőség magyar barátainkkal, valamint a többi résztvevővel, és folytathattuk a már korábban elkezdett gyümölcsöző együttműködést. Sok közös elem fűzi össze a magyar és az olasz valóságot, bár természetesen különbségek is adódnak, de ha nem ismerjük meg alaposan egymás álláspontját, akkor nehezebb a különböző nézetek egymáshoz való közelítése.

Ilyen téma például az Oroszországgal szembeni szankciós csomagok kérdése vagy az amerikai konzervativizmus, amely sokkal radikálisabb jegyeket hordoz, mint az európai ág.

Ha nincs lehetőség a személyes kapcsolatra és az álláspontok megismerésére, igen nehéz a különböző nézetek megértése és elfogadása. Hálásak vagyunk az Alapjogokért Központ minden tagjának és Szánthó Miklós elnök úrnak, valamint minden magyarnak, aki hozzájárult a világszínvonalú esemény megrendezéséhez. Abban a rendkívüli megtiszteltetésben is részünk lehetett, hogy Orbán Viktor miniszterelnök munkareggelin személyesen fogadott bennünket rezidenciáján. Úgy vélem, több, a CPAC-hez hasonló rendezvényre lenne szükség, különösen az európai parlamenti választásokra készülődve. Talán először jó esély van arra, hogy a konzervatív erők kerüljenek többségbe, és fordulat következhessen be a kontinens életében.

Borítókép: Guglielmo Picchi volt olasz külügyi államtitkár a CPAC Hungary kétnapos konzervatív konferencián a Bálna Budapestben 2023. május 4-én (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)