Nyoma veszett egy tengeralattjárónak az Atlanti-óceánban, amely az 1912-ben elsüllyedt Titanic roncsaihoz szállította a kíváncsi turistákat. A Magyar Nemzet korábban írt arról, hogy bevett gyakorlat, hogy esetenként kis tengeralattjárókkal visznek le turistákat és szakértőket az elsüllyedt utasszállító hajó roncsához.
A mélytengeri expedíciókra szakosodott OceanGate Expeditions nevű magáncég vitte az utasokat legutóbb, amely rendszerint kétszázötvenezer dolláros (nyolcvanötmillió forint) részvételi díjat kér nyolcnapos expedícióin egy férőhelyért a karbonszálas tengeralattjáróin „nem mindennapi élményt és valami különleges felfedezését” ígérve. Az élmény valóban nem mindennapi, de sajnálatos módon ezt csak negatív szemszögből lehet vizsgálni, ugyanis a tengeralattjáró elveszett, amelyet már három napja éjt nappallá téve keresnek, de nagyon kevés esélyt jósolnak a szakértők annak, hogy előkerüljön, s az utasok is életben legyenek. Egyes jelentések szerint a Titan nem rendelkezett akusztikus jeladóval, és már korábban is eltévedt.
Azzal együtt, hogy a tengeralattjárókat a mindenkori katonai csúcstechnológia netovábbjának tartják, merülő koporsónak is nevezik őket a Honvédelem.hu írása szerint. Úgy fogalmaznak, a tengeralattjárók megjelenésük óta nagyban befolyásolják a hadtörténelem és a háborúk alakulását. Minden nagyszerűségük ellenére azonban kevés veszélyesebb dolog van egy zárt fémhengernél, ha valami visszafordíthatatlan történik.
Beázott az elektromos rendszer
Az első ismert (elsőként bevallott) atomtengeralattjáró-baleset a USS Thresher nevéhez fűződik. A Thresher/Permit tengeralattjáró osztály első hajója 1963. április 10-én merülési próbán vett részt. A gyakorlat során az elektromos rendszer beázott, zárlat keletkezett, a hajó pedig a 129 fős legénységgel együtt a hullámsírba veszett. A roncsot csak sok évvel később találta meg Bob Ballard, aki a Titanic kettétört hajótestét is felfedezte.
Fotó: AFP
A szervizt már nem tudták végrehajtani
Egy hónappal később ismét katasztrófa történt, szintén az Atlanti-óceánon, és megismétlődött az amerikaiak tragédiája. A USS Scorpion (SSN–589) gyakorlatozott az Azori-szigetektől néhány száz kilométerre 1968. május 22-én. Teljes szervizt kívántak végrehajtani a hajón, ugyanis műszaki állapota borzalmas volt. A javítást azonban már nem tudták elvégezni rajta: kilencvenkilenc főnyi legénységével, fedélzetén két atomtorpedóval elsüllyedt. Ugyanaz a Bob Ballard találta meg a roncsot, aki Titanicot és a Tresher tengeralattjárót felkutatta.
Pusztító sugárzás
Szintén a hatvanas években történt a szovjetek tragédiája. A K–27-es atom-tengeralattjáró reaktora 1968 májusában mondta fel a szolgálatot. A pusztító sugárzás következtében kilenc katona halt meg. A hajó javítására nem volt esély, annyira szennyezett lett. A Honvédelem.hu úgy fogalmaz: „A szovjetek rendkívül elegánsan oldották meg a problémát: lekapcsoltak, amit tudtak, majd a tengerbe süllyesztették a K–27-et.”
Sosem derült ki, mi okozta a balesetet
Történt még egy katasztrófa ugyanabban az évben. Ötvenketten dolgoztak a Minerve tengeralattjáró fedélzetén, amelynek 1968 januárjában a dél-franciaországi Toulon partjai közelében nyoma veszett. Ötven éven keresztül nem találták meg a roncsot, amikor is egy kutatócsapat végül 2019 júliusában a Minerve maradványaira lelt. A Minerve balesetének okai a mai napig nem derültek ki, ám az 1960-as években számos katonai tengeralattjáróval történt halálos katasztrófa világszerte.
Berobbant az egyik torpedó szivárgó üzemanyaga
A leghíresebb tengeralattjáró-katasztrófa a Kurszk tragédiája volt. A K–141-es atom-tengeralattjáró katasztrófája 2000. augusztus 12-én következett be a Barents-tengeren. Hadgyakorlaton vett részt a hajó a 118 fős legénységével, amikor az egyik torpedó szivárgó üzemanyaga berobbant, láncreakciót indítva el a hajótestben. Az áldozatok magas számán kívül az eset azért is maradt emlékezetes, mert az orosz vezetés visszautasította a külföldi államok által felajánlott mentőalakulatok segítségét. A roncsot végül egy évvel a hajó pusztulása után emelték ki.
Sikertörténet is létezik
Egy fémhengerbe zárva találta magát Roger Chapman és Roger Mallinson a tenger fenekén, 1973. augusztus 29-én. A mentési akció számos nehézséget tartogatott, annak ellenére, hogy folyamatos telefonos kapcsolatot tartottak fenn a felszínnel. Roger Chapman mérnök és Roger Mallinson, a Brit Királyi Haditengerészet korábbi tisztje 1973. augusztus 29-én munkába indult az írországi Cork partjánál, hogy nem messze onnan víz alatti kábeleket fektessenek le a telefonos hálózat kiépítése során – írja a Rakéta. A munka, amelyet a Pisces III merülőegységgel végeztek el, rutinfeladatnak számított.
Azon az augusztusi napon Chapman és Mallinson már elvégezték az aznapi munkát és a felszínre emelkedtek, arra várva, hogy kivontassák őket, mikor váratlan problémák sorozata hirtelen teljesen más irányba terelte a sorsukat. A vontatás során a jármű egy kisebb kamrájának fedele elmozdult és víz ömlött bele, emiatt a Pisces III egyik pillanatról a másikra egy tonnával többet nyomott. A vontatókötél nem bírt ellenállni ekkora súlynak és a jármű elszabadult, hatvanöt km/h-ás sebességre gyorsulva haladt a tengerfenék felé. A benne ülők minden elektromos berendezést lekapcsoltak és amennyire lehet, igyekeztek védeni magukat a becsapódás hatása ellen.
A Pisces III négyszáznyolcvan méter mélységben állt meg.
A baleset könnyen tragédiába torkollhatott volna, de a férfiaknak több körülmény is reményt adhatott arra, hogy túlélik a szerencsétlenséget: egyrészt nem sérültek meg komolyabban, másrészt fenn tudták tartani a telefonos kapcsolatot a felszínnel, harmadrészt Mallinson az aznapi munka megkezdése előtt úgy döntött, hogy kicseréli a még körülbelül félig teli oxigéntartályt egy teljesen feltöltöttre, a biztonság kedvéért. Mint kiderült, ez a döntés mentette meg az életüket.
Borítókép: A Kurszk tengeralattjáró egyik áldozatának sírjánál. (Fotó:OLGA MALTSEVA / AFP)
