„Ahogy a gép ereszkedni kezdett csak bámultam magam elé, mély bánatot érezve. A rengeteg kráter emlékeztetett Amerika halálos hibájára, a rengeteg életre, melyet elvettünk” – emlékezett vissza az USA Today amerikai hírportálon a minap megjelent véleménycikkében Mike Burton. Az amerikai veterán még a vietnámi háború idején szolgált a légierőnél, azóta pedig a kazettás bombák végleges betiltásáért és a készletek megsemmisítéséért folytatott küzdelem egyik legfőbb szószólója lett.
Bombák földjén
Az ország, melyről a visszaemlékezésben szó esik nem más, mint Laosz. A délkelet-ázsiai állam a vietnámi háború idején az amerikai bombázók egyik fő célpontjává vált, a légierő célja a Laosz és Észak-Vietnám közötti utánpótlásvonalak elvágása volt.
Ez az elképzelés – mint azt Burton írja cikkében – nem járt sikerrel, azonban az amerikai tevékenység több százezer laoszi életét tette tönkre és teszi tönkre a mai napig.
1964 és 1973 között az amerikai légierő csaknem hatszázezer bombázást hajtott végre Laoszban, ez azt jelenti, hogy átlagosan nyolc percenként dobtak le valamilyen robbanószerkezetet közel egy évtizeden keresztül. A Pentagon 1973-as statisztikái alapján több mint kétmillió tonna kazettás bombát és más robbanószert vetettek be itt, ezzel pedig a délkelet-ázsiai állam a világtörténelem legsúlyosabban bombázott országává vált.
Az összes robbanószerkezet közül a legnagyobb pusztítást a kazettás bombák okozták, mintegy 260 milliót dobtak le csak Laoszra, ebből 80 millió a mai napig nem robbant fel, ami elképesztő veszélyt jelent a civilekre, s legfőképp a gyermekekre. A Nemzetközi Vöröskereszt adatai szerint évente 300 civil hal meg a délkelet-ázsiai országban a fel nem robbant kazettás bombák miatt, melyek ellepik a rizsföldeket, játszótereket és más területeket országszerte.
Vietnámban, Laoszban és a bombázások által szintén érintett Kambodzsában – itt egyébként mintegy húszezren haltak meg emiatt 1979–2023 között – a civil áldozatok mintegy negyven százaléka gyermek.
Az említetteken felül az Egyesült Államok még számos országban, például Koszovóban, Szerbiában, Montenegróban, Irakban, vagy éppen Afganisztánban is bevetette az egyébként több mint száz ország által betiltott fegyvereket. Emellett a szíriai és jemeni polgárháborúban is használtak a felek kazettás bombákat, melyek szintén rengeteg civilt csonkítottak vagy öltek meg. A Szovjetunió, majd később Oroszország is vetett be ilyen eszközöket, az ukrajnai háborúban pedig mindkét fél azzal vádolja a másikat, hogy alkalmazták már kazettás bombákat.
Miért olyan veszélyes a kazettás bomba?
A kazettás bombák alkalmazását és gyártását nem véletlenül tiltotta be több mint száz ország. Ezek olyan robbanószerkezetek, melyeket általában repülőgépekről – de tüzérségi rendszerekről is indíthatók – dobnak le, a hordozóeszköz pedig több száz kisebb robbanótöltetet rejt magában. Amint eléri a megfelelő magasságot, a hordozóeszköz kiengedi ezeket a robbanófejeket, melyek egy ejtőernyőszerű szerkezet segítségével érik el a célterületet. Itt a becsapódást követően repeszeket szórnak szét. Már ha felrobbannak.
A legnagyobb veszélyt ugyanis azok a bombák jelentik, melyek nem robbantak fel, ezek úgy funkcionálnak, mint a taposóaknák: a vétlen civilek bármikor rájuk léphetnek, vagy más módon érintkezhetnek velük, ekkor pedig már elkerülhetetlen a tragédia.
Folytatódik a véres gyakorlat
Július 7-én a Fehér Ház megerősítette a pár napja sajtóértesülésekből már várható hírt: az Egyesült Államok kazettás bombákat fog szállítani Ukrajnának. Azóta oldaltól függetlenül a világsajtó és a világ kormányainak túlnyomó része fejezte ki nemtetszését a döntéssel kapcsolatban, folyamatosan próbálják meg lebeszélni Joe Biden amerikai elnököt az ukrán civilek életét hosszú évekre megkeserítő fegyverek szállításáról, kevés sikerrel. Az indoklás szerint azért van szüksége Kijevnek kazettás bombákra, hogy hatékonyabban tudják feltörni az orosz védelmi vonalakat az ellentámadás során.
Washington azzal próbálta magyarázni az ellentmondásos fegyverek szállítását, hogy az amerikai fejlesztésű kazettás bombák esetében a fel nem robbanó szerkezetek aránya nagyon alacsony, mindössze valamivel két százalék fölé tehető. Ezzel szemben az orosz eszközök selejtaránya jóval magasabb, 30-40 százalék.
A The New York Times amerikai napilap cikke szerint ugyanakkor nem valós a Pentagon által közölt szám, hiszen régebben gyártott bombák is lesznek a szállítmányban, melyek selejtaránya jóval magasabb, mint az új fejlesztésűeké. Így ez a szám már 14 százalék fölé emelkedik, egyes becslések szerint mintegy 23 százalékra. Az amerikai tisztviselők emellett egy egészen meglepő érvelési módszerrel próbálják tisztára mosni a fegyverek szállítását: hogyha Oroszország is használ ilyeneket, akkor Ukrajna miért ne tehetné?
Oroszország már több tízmillió ilyen bombát szórt szét Ukrajnában. A kérdés tehát: a kazettás bombák Kijev általi bevetése ugyanezeken a területeken tényleg olyan nagy mértékben növelné a polgári károkat, tekintve, hogy a térséget úgyis aknamentesíteni kell a háborút követően?
− fogalmazott Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó.
Hol van a határ?
Ezzel az indoklással a világ nagyobbik fele azonban nem ért egyet.
Bidennek nem kellene belerángatnia minket a III. világháborúba azzal, hogy kazettás bombákat biztosít Ukrajnának
− figyelmeztetett nemrégiben Donald Trump. A korábbi amerikai elnök rámutatott, ezek a fegyverek a háború utáni évtizedekben több száz ártatlan ukrán civil életét vehetik el vagy tehetik tönkre. A Világbank jelenlegi becslései szerint Ukrajna aknamentesítése több mint 37 milliárd dollárba fog kerülni. Ez az összeg jelentősen megnövekedhet abban az esetben, ha Kijev elkezdi bevetni a kazettás bombákat – a civil áldozatok számának megugrásáról nem is beszélve.
Az Egyesült Államok hajlandó egy olyan fegyvert biztosítani, melynek alkalmazása nyilvánvalóan semmibe veszi a nemzetközi humanitárius jogot, a mai napig civil áldozatokat szed és szembemegy az azt betiltó szerződést aláíró szövetségeseink elvi elkötelezettségével. Fel kell tennünk a kérdést: hol vannak a határaink?
− írta véleménycikkében Titus Peachey, egy, a kazettás bombák betiltásáért harcoló amerikai szervezet bizottsági tagja. Ahogy figyeljük az ukrajnai háború kezdete óta alakuló amerikai külpolitikát – főként a fegyverszállítmányok esetében –, úgy a válasz Peachey kérdésére egyre egyértelműbbé válik: valószínűleg sehol. Washington számára – jelenleg legalábbis úgy tűnik – nincs olyan határ, amelyet ne lépne át, ha Oroszország legyőzéséről van szó.
