Mark Rutte holland kormányfő a hétvégén benyújtotta lemondását, miután összeomlott a kormánykoalíció, mert többnapos tárgyalás után sem sikerült megegyezniük a Hollandiába érkező menedékkérők kezeléséről. Rutte sajtótájékoztatóján elmondta:
a koalícióban áthidalhatatlanak bizonyultak a nézeteltérések migrációs ügyben, és a négy párt közösen arra a következtetésre jutott, hogy nem lehetséges a megállapodás.
A migrációs politikáról hónapok óta folynak viták a koalíción belül. A kormányfő által vezetett liberális-konzervatív Szabad Demokrata Néppárt (VVD) és a Kereszténydemokrata Tömörülés (CDA) szigorításokat szorgalmazott a Hollandiába érkező menedékkérők számának korlátozására, míg a balliberális 66-os Demokraták (D66) és a Keresztény Unió Pártja ezt elutasította. A nézeteltérések egyik oka a menedékkérők kétstátusú rendszerének kialakítása körül összpontosult, amelynek értelmében a menedékkérők a kérelmezési folyamat kezdetén vagy A, vagy B státust kapnának. Az A státus állandó tartózkodási engedélyt jelentene, a B státus ideiglenes lenne. A vita arról szólt, hogy a B státusú személyek jogosultak-e családegyesítési jogokra is.

– Mark Rutte nem először kényszerült lemondásra miniszterelnökként, ugyanis 2021-ben a hollandiai gyermekgondozási támogatások körül kialakult botrány miatt már korábban is távoznia kellett. Ezt követően nyert pártjával ismét választást, amely után 2022-ben állt fel újra a vezetésével a most összeomló négypárti koalícióból álló kormány. Azonban ma már rosszabbul áll, így egy ma tartandó parlamenti választás során várhatóan nem ő töltené be a döntéshozói pozíciót – mondta el lapunknak Halkó Petra. A XXI. Század Intézet vezető elemzője hozzátette:
az elsősorban Nyugat-Európában megfigyelhető sokpárti koalíciós kormányok egyfelől beszédesek olyan szempontból, hogy a választópolgárok bizalmatlanságát, képviselet-nélküliségét tükrözi; másfelől előrevetítenek egy instabilitást, bizonytalansági faktort a politikai rendszerben.
Ennek az eredményét láthatjuk ma Hollandiában a migrációt övező vita kapcsán, amely az emberek identitását az egyik legmélyebb módon érinti. Kiemelte, hogy
Hollandiában az európai országok többségéhez hasonlóan évek óta a politikai „forró témák” között szerepel a migráció kérdésköre.
– A népesség kismértékben növekszik ugyan, de ez az országon és az Európán kívülről érkező migránsoknak köszönhető, akiknek a humanitárius köntösbe bújtatott importálásával a munkaerőpiaci problémáikat kívánják kezelni. Ezzel szemben ez a politika komoly gazdasági és szociális terhet jelent a holland állampolgároknak. Ráadásul többször probléma merült fel a közbiztonsággal és a menedékkérők befogadására szánt létesítmények rendkívül rossz körülményeivel kapcsolatban is. A helyzet kódolt etnikai feszültségeket generál a társadalomban, amely egy ponton utoléri a politikai szférát is – jegyezte meg az elemző.