Arab aktivista, konzervatív professzor, baloldali író egy asztalnál

Egész napos konferenciát szervezett az MCC brüsszeli ága – arab politikai aktivistától kezdve baloldali írókon át konzervatív professzorokig számos előadót hívott meg, hogy megvitassák a multikulturalizmus kihívásait.

MCC Brussels

A német társadalom világháborús bűntudatának vélt „legjobb ellenszere” a homogén társadalom felszámolása – hívta fel a figyelmet a Mathias Corvinus Collegium (MCC) brüsszeli ágának kutatási igazgatója. Werner J. Patzelt professzor a multikulturalizmusról szóló csütörtöki rendezvényen elmondta: mintegy megváltást ígér Németország történelmi bűnei ellen a multikulturalizmus oltárra emelése, de a következménye a bűnözés növekvő aránya a fiatal menekültek esetében. 

Rakib Ehsan szerző azzal érvelt, hogy bár Németország esetében nehezebbnek bizonyul, de nem lehet a negatív történelmi tapasztalatokat túlhangsúlyozni egy társadalomban, mivel szükség van saját nemzeti büszkeségre és emlékezésre.

Több közös van bennem a hét napot dolgozó bevándorlóval, aki megpróbálja egyetemre juttatni a gyerekét, mint egy környezetvédelmi aktivista középosztálybeli fehér emberrel

– érkezett a reakció a közönség soraiból, amikor a spanyol José Antonio Fúster, a madridi Vox parlamenti csoport képviselője hangot adott véleményének, miszerint a bevándorlók saját kötelessége az integráció, az állam felelőssége pedig ennek a folyamatnak a felügyelete.

A panelisták, különösen Fúster, megjegyezték, hogy a munkavállalás nem azonos az asszimilációval, de természetesen a probléma általában nem azokkal van, akik ilyen célból érkeznek egy másik országba. Patzelt ennél a pontnál kiemelte, hogy a plurális, többféleséget hirdető demokrácia egy bizonyos szintű konszenzuson kell, hogy alapuljon.

Miért van az, hogy a baloldal általában a multikulturalizmus mellett áll, miközben a saját szavazóik szenvednek a legtöbbet? Mert a baloldalon az az életérzés, hogy a jelenlegi rendet át kell alakítani. A baloldal mindig is a forradalom alanyait kereste, a munkásosztályt, a diákokat, a mostani lépéssel pedig a bevándorlókat

— summázta gondolatait a professzor.

A beszélgetések során visszatérő kérdés volt a multikulturalizmust alátámasztó jogszabályok valódi céljainak kérdésköre. Bill Durodié, a Bath-i Egyetem Politikai, Nyelvi és Nemzetközi Tanulmányok Tanszékének korábbi vezetője ironikusnak titulálta, hogy a legtöbb esetben a kormányok 

a kisebbségi csoportok azonos problémáit (lakhatás, munkakörülmények) nem egységesen kezelik, hanem inkább pénzt adnak, hogy mecsetet, szikh templomot, saját kulturális központot hozzanak létre, ezzel felosztva és elkülönítve egymástól ezeket a közösségeket.

Az MCC vendégelőadója szerint továbbá a bevándorlócsoportok elsősorban nem amiatt tapasztalnak rasszizmust, hogy például megverik őket az utcán, hanem inkább a bevándorlási hivatalokból, illetve egyéb, politikai elit által irányított intézményekből.

Frank Füredi, a brüsszeli MCC ügyvezető igazgatója erre a gondolatra reagálva mondta el, hogy a multikulturalizmus egy olyan koncepció, amely tudat alatt a nemzeti kultúrák lerombolását szolgálja, mert a nemzetközi elit csoportok nagy része valóban gyűlöli, azaz szégyelli a nemzetállamokat, ezért nem érzik azokat sajátjuknak. Majd hozzátette:

Világosabban kell fogalmaznunk, mivel a multikulturalizmusnak nincsenek megváltó tulajdonságai. Ez a tecnokratikus irányítás egyik módszere

Borza Natália nyelvész arra a marketinges trükkre hívta fel a figyelmet, amikor „csomagban” próbálnak meg eladni nekünk valamit. „Szabadság és diverzifikáció” , „szolidaritás és diverzifikáció” és máris a diverzifikáció (különbözőség) egy szintre van emelve ezekkel a valóban alapjában támogatott értékekkel. Borza elmondta azt is, hogy eredetileg latinul a „diverzitás” „elfordulást” jelentett valami normális/elfogadott dologtól a közösségben, tehát negatív volt, mint a hitvány jelző.

Dyab Abou Jahjah arab politikai aktivista, író és tanár saját tapasztalatait osztotta meg a plénummal, amikor arról számolt be, hogy brüsszeli ismerősei pár év kontaktvesztés után mennyire radikalizálódtak, csak a genderre és a bőrszínre alacsonyítva az emberi hovatartozás kérdését. Füredi azt a megjegyzést szúrta közbe, hogy azzal, ha az identitásunkat ilyen mértékig leszűkítjük, azzal azt mondjuk, hogy szükségünk van arra, hogy nőként, leszbikusként, meleg aktivistaként stb. érvényesítsenek, és ez azt jelenti, hogy attól tesszük függővé magunkat, hogy mások minek látnak minket.

Borítókép: MCC Brussels