– Szakavatott szemmel és egy igazi atlétikai nagyhatalom szülöttjeként hogy látta az atlétikai világbajnokságot és Budapestet?
– Az atlétikai világbajnokság nemzetközileg is az érdeklődés középpontjába helyezte Budapestet. Nemcsak Európában, de bizton állíthatom, Jamaicában is a televíziók képernyője elé tapadtak az emberek. Az én tapasztalataim is csodálatosak. Ez az egyik legélhetőbb város, ahol valaha jártam. Nagyon tetszettek a tágas terek, a biztonság, az emberek őszintesége és udvariassága. Lenyűgözött a város történelmi öröksége: az építészet megőrzése, a mindenütt felbukkanó vallási motívumok. És nem tudom elégszer mondani: a gasztronómia!
Budapest érti, hogy a turisták imádnak enni. Ismeri a mondást, az emberek szívéhez vezető út a gyomrukon át vezet.
– Külföldön Magyarországról mindenkinek Puskás jut az eszébe. Jamaicáról Usain Bolt. Nem próbálták meg őt bevonni az ország népszerűsítésébe?
– Ami azt illeti, éppen az indulásom előtt egyeztettem vele erről. És nem csak vele, más sportolókkal is. Például Chris Gayle krikettessel, aki valóságos legenda Indiában. Ők tényleg sokat segíthetnek, hogy Jamaicába csábítsuk az embereket.
– Hány magyar keresi fel évente Jamaicát?
– Jelenleg nem sok – még sok a teendő. Kelet-Európából nagyjából ötezren érkeznek évente, ebből magyarok körülbelül ezren. Szeretnénk ezt két éven belül megháromszorozni.
– Mennyire fontos az országban a turizmus?
– Az ágazat 10 százalékkal járul hozzá a GDP-hez, legalábbis közvetlenül. Nem közvetlenül legalább 30 százalékkal. De nehéz ezt meghatározni, mert a turizmus természeténél fogva minden ágazatra hatással van. Vagy például mert a tengerjáró hajókat, a légi és helyi forgalmat például a közlekedéshez számítják el. Vagy említhetném a mezőgazdaságot is, pedig a látogatóink pénzük 42 százalékát élelemre költik.
Az biztos, hogy a turizmus gazdasági hatása óriási és szinte mérhetetlen.
– Elérték már a világjárvány előtti számokat?
– Attól függ. Ami a vendégéjszakákat illeti, 110 százalékosak az adatok a 2019-eshez képest. Ami viszont a tengerjáró hajókat – amelye csak néhány órára állnak meg nálunk –, csak 80-85 százalékban. Értékben viszont még ennél is jobb a helyzet, sosem volt még ilyen jövedelmező a turizmus. Arra számítok, hogy év végére elérjük a 4,2 milliárd dolláros bevételt, ami 600 millióval több, mint négy éve.
– Az ukrajnai háború hatásait ott is megérzik?
Az ukrajnai háborút az egész világ megérzi, de Jamaicában elenyészőek a következmények.
Az ellátási láncban persze jelentkeztek a logisztikai problémák. De éppen a korábbi koronavírus-járvány miatt az ország hazai termelése ezeket nagyrészt megoldja. Minket nem igazán érintett például az élelmiszerhiány. Ami viszont annál inkább, a munkaerőhiány. Azt hihetnénk, hogy Ukrajnának ehhez kevés köze van, de valójában a végén minden összeadódik. Egyébként a legtöbb vendégünk – 74 százalék – az Egyesült Államokból érkezik. De szeretnénk új piacok felé nyitni. Azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy öt év alatt ötmillió látogatót vonzzunk, ötmilliárd dolláros ágazatot teremtsünk, és mindeközben 25 ezer új szobát alakítsunk ki. A költéseket illetően ugyan az Egyesült Államok a legnagyobb piac a világon, a turisták számát illetően viszont Kína. Kelet-Európában ugyancsak megnőtt az étvágy az utazások iránt. Ez az egyik oka a látogatásomnak.
– Mi a jobb: a sok vendég, vagy a kevesebb, de luxust kereső?
– Minél több ember jön Jamaicába, annál több szükségletet kell kielégíteni, annál több árura és szolgáltatásra van szükség, ami munkahelyeket teremt. Szóval ha turisztikai célpontként nélkülözhetetlenek a számok. Ettől persze még az úgynevezett luxusturizmus is fontos, ennek ugyanis jobb a megtérülése. Mennyiségileg ugyan kevesebbet fogyasztanak, mégis több bevételt hoznak. Ebben is egyensúlyt kell teremteni. Az úgynevezett túlturizmus jelensége viszont még egyáltalán nem fenyegeti az országot.
– Ön 2018-ban, tehát éppen a koronavírus-járvány kirobbanása előtt hívta életre a nemzetközi kezdeményezést a globális turizmus válságállóságának kezelésére. Rossz előérzete volt?
Az ágazat mindig is arról volt ismert, hogy rendkívül változékony, illetve sérülékeny.
Különösen igaz ez az olyan szigetországokra, mint Jamaica, melyet állandó hurrikánok sújtanak.
De említhetnék olyan kihívásokat is, mint a 2008-as gazdasági világválság, a terrorizmus, amely már az egész világot fenyegeti, a háborúk, vagy újabban a kiberbűnözés. Tudja, a karibi térséget 2017-ben a történelem három legpusztítóbb hurrikánja tarolta le. Barbuda szigete lényegében megsemmisült. Dominika GDP-jének 80 százalékát, Puerto Rico 60 százalékát veszítette el. És akkor még ott vannak a földrengések. Szóval feltettem a kérdést: mit tehetünk azért, hogy felkészüljünk ezekre, legalább enyhítsük a károkat, továbbá minél gyorsabban talpra álljunk? 2018-ban hívtuk életre az első központot Jamaicában, amelyet újabb követett Kenyában, majd tovább bővültünk Jordániában, az Egyesült Királyságban, Kanadában, az Egyesült Államokban, Argentínában, és szeretnénk még nyitni Japánban, Botswanában, Chilében és más országokban is. A cél az, hogy év végére minden földrészen legyen egy intézményünk.
Mert biztosan állíthatom, hogy nem a Covid–19 volt az utolsó csapás.
Hogy mást ne mondjak, az elefánt a porcelánboltban most a klímaváltozás. Ha bármikor is kétségeink voltak fenyegetéséről, hatásai mára egyértelműek.
