Szeptember 15-én ünnepli a XVI. Károly Gusztáv svéd király trónralépésének ötvenedik évfordulóját, ezzel az ország leghosszabb ideig uralkodó királya. Az évfordulót egész évben ünneplik, a király a királynéval együtt idén az ország mind a 27 megyéjét felkeresi személyesen, de az ünnepségsorozat a héten csúcsosodik, fogadásokkal, gálavacsorával és a szombati parádéval, amikor a királyi pár körbekocsizik Stockholmban.
Károly Gusztáv, teljes svéd nevén Carl Gustaf Folke Hubertus 1946. április 30-án született Stockholmban, Gusztáv Adolf koronaherceg ötödik, és egyben első fiúgyermekeként. A kisherceg alig volt kilenc hónapos, amikor édesapját egy tragikus repülőgép-szerencsétlenségben elvesztette. Nagyapja, VI. Adolf Gusztáv halálát követően, 27 évesen lépett trónra, de ahogy az elhunyt uralkodót, így őt sem koronázták meg.
Feleségét, a nála három évvel idősebb, polgári származású, német–brazil Silvia Renate Sommerlath-ot 1976-ban vette feleségül, akit négy évvel korábban az 1972-es müncheni olimpián ismert meg.
Ha a mai öröklési rend lett volna ötven éve hatályos, ma nem a 77 éves Károly Gusztáv lenne a svéd király, hanem egyik nővére. Amikor a mostani király első gyermeke, Viktória megszületett 1977-ben, még fiú ágon öröklődött a trón, így két év múlva, a másodszülött Károly Fülöp volt az első számú trónörökös, de nem sokáig, mert negyven évvel ezelőtt az országgyűlés megváltoztatta a jogszabályt, ami alapján a legidősebb gyermekre, Viktóriára szállt át az első számú hely.
Több apróbb módosítás mellett jelentős lépés volt a királyi ház életében, hogy 2019-ben Károly Gusztáv kinyilatkoztatta, hogy visszavonja két fiatalabb gyermekétől származó unokái királyi státusát annak érdekében, hogy az jobban kötődjön az államfői tisztséghez, mindamellett, hogy meghagyta a gyermekek hercegi státusát és az öröklési sorban betöltött pozíciójukat.
Svédország csak mintegy száz éve demokrácia, és ez idő alatt elég progresszív utat futott be, és ez igaz a királyság intézményére is. A 20. században egyik királyt sem koronázták meg, mert nem tartották „modern” uralkodóhoz méltónak a „középkori szokást”. Mi több, a mostani uralkodó nagyapja, VI. Gusztáv Adolf a 20. század közepén, amikor a kormány alkotmányos vizsgálatot indított a köztársaság bevezetésének lehetőségeinek áttekintésére, az öreg király aláírta ezt javaslatot, ami valószínűleg az egyetlen alkalom az európai történelemben, hogy egy király önként ellenjegyezzen egy ilyen dokumentumot.
A királyság ugyan maradt, de fokozatosan zsugorodott a szerepe. XVI. Károly Gusztáv trónra lépése egybeesett a királyi hatalomnak új kereteket biztosító alkotmánymódosításokkal, amelyben a király megfosztották minden politikai hatalomtól. Annak ellenére, hogy maradt ő az államfő, annyi hatalma sincs, mint az angol uralkodónak, így például a kormányfőt sem ő nevezi ki.
A miniszterelnökjelöltet a házelnök kéri fel a kormányalakításra, majd a parlament miután megszavazta, csak egy bemutatkozó találkozóra járul a miniszterelnök kabinetjével a király elé. A legfontosabb esemény, ami nevéhez fűződik, a Nobel-díjak átadása, bár döntési joga az elismerés kapcsán sincs.
Az egyház (Svéd Egyház) és az állam Svédországban 2000-ben vált szét, ami annak tükrében, hogy a szekularizálódás a 20. században még a legtöbb nyugati országénál is gyorsabb ütemben zajlott, rendkívül későinek hat. A svéd alkotmány egyik sarokköve a vallásszabadság, ami leginkább a vallástól való függetlenséget jelenti ebben a meglehetősen ateista skandináv országban, ugyanakkor ez nem vonatkozik az államfőre, azaz a királyra: a mindenkori uralkodónak meg kell vallania az evangélikus hitét. Ezt egyre kevésbé nézik jó szemmel az alattvalók, a többség szerint őfelségének is szabadnak kellene lennie hitében.
Ha egy átlag svédet kérdezünk, túl sok emlékezetes momentumot nem tud az eltelt ötvenévnyi uralkodásáról elmondani, talán megemlíti a 2004-es cunami után tett személyes és szenvedélyes beszédét, esetleg a Covid-járvány elején elmondottakat és azt, hogy talán először és utoljára nyíltan bírálta a svéd kormány és a hatóságok döntéseit (a járványkezelés kapcsán).
Károly Gusztáv nem kifejezetten karizmatikus király, a svédek inkább a királyi házat szeretik, mint a király személyét. Az uralkodót leginkább a sport és a veterán autók érdeklik, de tagadhatatlan, hogy rendületlenül és fegyelmezetten végzi protokolláris és diplomáciai munkáját immáron ötven éve. Bár uralkodása alatt voltak a királyi házra nézvést kevésbé népszerű időszakok, az Ipsos közvélemény-kutató legfrissebb felmérése szerint a monarchia támogatottsága továbbra is erős: a válaszadók 62 százaléka meg akarja őrizni a jelenlegi államformát.
A támogatottság minden választói csoportban erős többségben van, ez alól csak a második legnagyobb ellenzéki párt, a marxista Balpárt szavazói jelentenek kivételt. Körülbelül ugyanennyien vélekednek úgy, hogy a király az elmúlt években jól végezte a munkáját, ugyanakkor a többség szerint itt az ideje, hogy átadja a trónt lányának, Viktória koronahercegnőnek.
Mindössze a válaszadók 38 százaléka szeretné, ha továbbra is Károly Gusztáv maradna a trónon. Ez pedig nagyon nagy változás a korábbiakhoz képest, 2010-ben még 64 százalék tette le a voksát a jelenlegi király mellett. Ez a felmérés gyakorlatilag ugyanazt tükrözi vissza, mint amit az elmúlt évek összes kutatása mutatott, Viktória népszerűbb az apjánál. Ezért nem lehetetlen, hogy a 20. századi svéd királyok meglepő lépései sorába Károly Gusztáv is felsorakozik, és az ötvenéves uralkodását lánya javára történő lemondásával „koronázza” meg, ha már a valódi koronát sohasem viselte.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: AFP/TT News Agency/Claudio Bresciani)
