„Inventas vitam iuvat excoluisse per artes”, vagyis: szép dolog az életet találékony művészetekkel nemesíteni − ez a latin mondat olvasható a Nobel-díj kitüntetettjeinek ajándékozott érmén. A díjat a kalandos életű svéd robbanóanyag-gyáros, Alfred Nobel alapította, miután elolvasta nekrológját, és az nem szolgált örömére. Bátyja 1889-ben bekövetkezett halálakor ugyanis több lap – tévedésből – a mesés vagyonát a dinamit feltalálásával megalapozó Nobelt búcsúztatta, nem túl hízelgő szavakkal. Ő ekkor átgondolta életét és úgy döntött, hogy vagyonát a béke céljaira, az emberiség jótevőinek jutalmazására fordítja.
Nobel 1895. november 27-én kelt, svéd nyelvű végrendeletében így rendelkezett: „A tőke, amelyet hagyatékom gondnokai biztos értékpapírokba fektetnek, alapot képez, s ennek kamatát évente díjak formájában kell kiosztani azok között, akik az előző év folyamán az emberiségnek a legnagyobb szolgálatot tették.”
„...Egy részt annak, aki a legfontosabb felfedezést tette vagy találmányt alkotta meg a fizika területén, egy részt annak, aki a legfontosabb kémiai felfedezést vagy tökéletesítést produkálta, egy részt annak, aki a legfontosabb felfedezést tette a fiziológia vagy az orvostudomány körében, egy részt annak, aki az irodalomban a legkiválóbb idealista irányzatú művet alkotta, s végül egy részt annak, aki a legtöbbet vagy legjobbat tette a népek testvérisége, az állandó hadseregek leszerelése vagy csökkentése és a békekongresszusok rendezése vagy előmozdítása érdekében” – áll végrendeletében.
Nobel ugyanakkor − a közhiedelemmel ellentétben − nem volt békeharcos, egyszer azt mondta: „dinamitgyáraim hamarabb véget vetnek a háborúknak, mint a békekonferenciák”.
A fizikai, a kémiai és a közgazdasági díjat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, az orvosi díjat a stockholmi Karolinska Intézet, az irodalmi díjat a Svéd Akadémia, a Nobel-békedíjat a Storting, a norvég parlament által megválasztott öttagú bizottság ítéli oda,
mert a díj alapításakor Norvégia és Svédország uniót alkotott. A közgazdasági Nobel-díjat 1968-ban, fennállásának 300. évfordulója alkalmából a svéd központi bank alapította, hivatalos elnevezése: a Svéd Nemzeti Bank Alfred Nobel Közgazdaságtudományi Emlékdíja.
A jelöléseknek minden évben február 1-jéig kell befutniuk, az értékelést szeptemberig végzik el, a döntést októberben hozzák nyilvánosságra. A testületek azt csak ötven év múltán hozzák nyilvánosságra, kik szerepeltek a jelöltek listáján.
A díjakat 1901 óta osztják ki Nobel halálának évfordulóján, december 10-én (az első és a második világháború alatt voltak évek, amikor a díjakat egyáltalán nem, vagy csak néhány kategóriában ítélték oda). A kitüntetettek Stockholmban a svéd királytól, a Nobel-békedíj kitüntetettje Oslóban a Storting bizottságának elnökétől a norvég király jelenlétében veszi át az érmet és az oklevelet, amelyekhez egy csekket is mellékelnek.
A kézzel gyártott, mintegy 6,5 cm átmérőjű, 20 dekagramm súlyú, 18 karátos aranyból készült, 24 karátos arannyal bevont érmék előoldala a fizikai, kémiai, orvosi és irodalmi díjak esetében azonos: Nobel portréja, latin számokkal felvésett születési és halálozási évével, a portré a békedíjon és a közgazdasági emlékdíjon kicsit eltérő ábrázolással szerepel. Az érmék hátoldalán látható kép a díjat odaítélő testületek szerint változik, s ide vésik fel a kitüntetettek nevét. Az oklevelek mindegyike egyedi műalkotás, művészi kivitelezésük az évek során ugyan változott, de szövegezésük mindig ugyanazt a mintát követi. A Svédországban kiosztott oklevelek svéd nyelvűek, és idéznek az indoklásból, a norvég odaítélésű békedíjnál az oklevelet norvég nyelven, indoklás nélkül adják ki.
A teljes díjjal járó csekket az idén 11 millió (adómentes) svéd koronára, átszámítva 372 millió forintra állítják ki.
A kitüntetettek a kezdeti fél évszázadban egyre kisebb pénzösszeggel gyarapodtak, mert a végrendelet értelmében a vagyont nem lehetett befektetni. Erre 1953 óta van lehetőség, az összeg nagysága azóta a Nobel-alapítvány bevételeinek arányában változik, és minden évben előre bejelentik. Az összeget 2011-ben 10-ről 8 millió koronára csökkentették, hogy pénzügyileg megerősítsék az alapítványt, s mivel ez sikerült, ismét megemelték az összeget, ami reálértéken nagyjából az 1901-esnek felel meg. A díj átvétele határidőhöz kötött, ennek lejárta után a pénz már nem, csak az érem és az oklevél vehető át.
A kialakult gyakorlat szerint a díjak megoszthatók, de legfeljebb három személy között, a Nobel-békedíjat pedig nemzetközi szervezetek is megkaphatják.
Érdekességek a Nobel-díj történetéből
Az eddig 615 alkalommal odaítélt Nobel-díjaknak 1901 és 2022 között összesen 989 kitüntetettjük (959 személy és 30 szervezet) volt, de a többször is kitüntetettek miatt a díjazottak között 954 különböző személy és 27 különböző szervezet szerepel.
A Nobel-díjat összesen 49 alkalommal nem osztották ki, ezek többsége a két világháború időszakára esett. A kitüntetettek számát tekintve az orvosi Nobel-díj vezeti a listát, a 113 alkalommal odaítélt elismerésen 225 tudós osztozott, negyven alkalommal egy, harmincnégyszer két, harminckilencszer három kitüntetettje volt.
A díjat 61 alkalommal kapta nő. A női kitüntetettek száma mégis csak hatvan, mert a lengyel–francia Marie Curie (lánykori nevén Maria Sklodowska) kétszer is kiérdemelte az elismerést,
ráadásul az összes kitüntetett között egyetlenként két külön tudományágban, 1903-ban fizikából, 1911-ben kémiából. 2020-ban a kémiai Nobel-díjat Emmanuelle Charpentier és Jennifer A. Doudna kapták, akkor fordult elő először, hogy egy Nobel-díjon csak nők osztozkodtak. A nők közül 18-an kaptak Nobel-békedíjat, a közgazdasági elismerést csupán két nő, 2009-ben az amerikai Elinor Ostrom, 2019-ben a francia–amerikai Esther Duflo vehette át.
A díjazottak között a Curie család az abszolút csúcstartó: 1903-ban Marie és Pierre Curie együtt kapta meg a fizikai Nobel-díjat, így ők lettek az első Nobel-díjas házaspár. 1935-ben lányuk, Iréne Joliot-Curie és férje, Frédéric Joliot-Curie kapott megosztott kémiai Nobel-díjat. Így övék az egyedüli Nobel-díjas anya-lánya, valamint apa-lánya cím, vejükkel kiegészülve ők tartják az egy családra eső legtöbb Nobel-díjas rekordját is.
A listán még négy házaspár szerepel: 1947-ben a cseh–amerikai Gerty és Carl Ferdinand Cori orvosi, a svéd Gunnar Myrdal 1974-ben közgazdasági Nobel-díjat, felesége, a diplomata Alva Myrdal 1982-ben Nobel-békedíjat vehetett át. 2014-ben a norvég May-Britt és Edvard Moser az orvosi, 2019-ben Esther Duflo és férje, az indiai–amerikai Abhijit Banerjee a közgazdasági Nobel-díjon osztozott.
Hét Nobel-díjas apa-fia páros bizonyítja, hogy az alma a kiváló elmék esetében sem esik messze a fájától: a brit William Henry Bragg és fia, William Lawrence Bragg 1915-ben – példátlan módon – közösen kapott fizikai Nobel-díjat. Szintén fizikából érdemelte ki az elismerést a dán Niels Bohr 1922-ben és fia, Aage Bohr 1975-ben, a svéd Karl Manne Siegbahn 1924-ben és fia, Kai Siegbahn 1981-ben, valamint az angol Joseph John Thomson 1906-ban és fia, George Paget Thomson 1937-ben. A svéd Hans von Euler-Chelpin 1929-ben kémiai, fia, Ulf von Euler 1970-ben orvosi, az amerikai Arthur Kornberg 1959-ben orvosi, fia, Roger Kornberg 2006-ban kémiai Nobel-díjas lett. A svéd Sune Bergström 1982-ben, a fia, Svante Pääbo 2022-ben kapott orvosi Nobel-díjat.
Díjazott testvérpár mindössze egy van, a holland Jan Tinbergen 1969-ben közgazdasági, öccse, Nikolaas Tinbergen 1973-ban fiziológiai Nobel-díjat kapott.
A mindenkori legfiatalabb díjazott a pakisztáni Malala Juszafzai, aki 2014-ben mindössze 17 évesen nyerte el a Nobel-békedíjat. A szakmai Nobel-díjasok között William Lawrence Bragg a legfiatalabb kitüntetett, aki 1915-ben alig 25 évesen lett fizikai Nobel-díjas. Rekordját aligha fenyegeti veszély, mert a mai tudóspalánták ilyen idősen éppen csak kikerülnek az iskolapadból.
Legidősebb korban John B. Goodenough amerikai szilárdtestfizikust tüntették ki, aki 2019-ben 97 évesen kapott kémiai Nobel-díjat. A legidősebb női kitüntetett, a brit Doris Lessing 2007-ben, 88 évesen lett irodalmi Nobel-díjas. Az élő Nobel-díjasok doyenje, a kínai–amerikai Jang Csen-ning elméleti fizikus október 1-jén ünnepli 101. születésnapját.
A többszörös Nobel-díjasok listáját a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) vezeti, amely háromszor (1917, 1944, 1963) kapta meg a Nobel-békedíjat. Kétszeres díjazott az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR, 1954 és 1981), valamint az 1956-ban és 1972-ben fizikai Nobel-díjas amerikai John Bardeen, az 1958-ban és 1980-ban is kémiai Nobel-díjas angol Frederick Sanger, a 2001-ben és 2022-ben is kémiai Nobel-díjas amerikai K. Barry Sharpless, az 1903-ban fizikai, 1911-ben kémiai Nobel-díjas Marie Curie. Az 1954-ben kémiai Nobel-díjas és 1962-ben Nobel-békedíjas amerikai Linus Pauling az egyetlen többszörös díjazott, akinek egyik kitüntetésén sem kellett mással osztoznia.
A kitüntetést önszántukból ketten – a francia Jean-Paul Sartre 1964-ben az irodalmi, a vietnami Le Duc Tho 1973-ban a Nobel-békedíjat – utasították vissza. A német Richard Kuhn 1938-ban, Adolf Butenandt 1939-ben a kémiai, Gerhard Domagk 1939-ben az orvosi Nobel-díj lemondására kényszerült Hitler parancsa miatt, a szovjet Borisz Paszternak 1958-ban előbb elfogadta, majd hatósági nyomásra visszautasította az irodalmi Nobel-díjat.
A legmeglepőbb Nobel-díjas Sir Winston Churchill, akire általában Nobel-békedíjasként gondolnak, pedig 1953-ban irodalmi Nobel-díjat kapott.
2016-ban Bob Dylan rockzenész irodalmi Nobel-díja okozott meglepetést, 2019-ben pedig az, hogy két irodalmi Nobel-díjat is átadtak, hogy pótolják az elismerést odaítélő testület körül kirobbant botrány okozta 2018-as kiesést.
Borítókép: A Nobel-díj (Fotó: AFP/Jonathan Nackstrand)
