Thomas Friedman Pulitzer-díjas kommentátor az 1990-es évek végén azt állította, hogy nincs két olyan ország, amelyik valaha is háborút vívott volna egymás ellen, és ahol mindkettőben van McDonald’s. Ezt a megfigyelést, mint elméletet, azzal támasztotta alá, hogy amikor egy ország elérte azt a gazdasági fejlettségi szintet, ahol a középosztálya elég erős ahhoz, hogy egy McDonald’s-hálózatot támogasson, akkor nem érdekelt többé a háborúk megvívásában.
Ez az elmélet sokszor, és létrejötte után nem sokkal is megbukott már, legutolsó ellenpélda a történelemből az orosz–ukrán háború. De most az arab világban is kezd kialakulni az ellenszenv az étteremlánc ellen, miután elterjedt az interneten, hogy az izraeli „Meki” ingyen ételt ajánlott a háborúban küzdő katonáknak.
Szaúd-Arábiában, Ománban, Kuvaitban, az Egyesült Arab Emírségekben, Jordániában, Egyiptomban, Bahreinben és Törökországban működő franchise-ok sorra elhatárolódtak izraeli partnerüktől, és együttesen több millió dollárt ajánlottak fel a Gázában bombázott palesztinok támogatására.
Eleinte azonban voltak félreértések.
Isztambulban például korábban szintén támadás alá vették a népszerű gyorsétteremlánc egyik üzletét, a probléma csak annyi volt az akció kapcsán, hogy kiderült, hogy a törökországi McDonald’s teljes tulajdonosi és üzemeltetési háttere Katarba nyúlik vissza, ugyanis a katari Boheme Investment Company ellenőrzése alatt áll.
Most, utolsó értesülések szerint, a török McDonald’s alkalmazás magyarázza el üzenetben a felhasználóknak, hogy ez a Meki, nem az a Meki. Sőt ezen túlmenően a „McDonald’s Türkiye” bejelentette, hogy
egymillió dolláros humanitárius segélyt nyújtunk a gázai civil lakosságnak, különösen a nőknek, gyermekeknek és időseknek.
Borítókép: Olajban sült hasábburgonya a McDonald’s új éttermében Gyöngyösön (Fotó: MTI/Komka Péter)
