Tisztelgés a szentek előtt

Díszkivilágításban várja a látogatókat karácsonykor a barcelonai Sagrada Família bazilika. A több mint 140 éve tartó munkálatok a végéhez közelednek, ez idő alatt számos történet és tragédia fűződött Antoni Gaudí ikonikus épületéhez.

SPAIN-CULTURE/SAGRADA FAMILIA Fotó: SAGRADA FAMILIA

Bocabella 1866-ban alapította meg a Szent József Híveinek Egyesületét, az ide befolyó adományoknak köszönhetően pedig földterületeket vásárolt Barcelona Poblet negyedében – a városrész ma a Sagrada Família nevet viseli. A templom alapkövét 1882. március 19-én tették le, az építkezés azonban már a kezdetekkor sem ment zökkenőmentesen. Bocabella először Francisco de Paula del Villar építészt bízta meg álmának megvalósításával, a megrendelő és a kivitelező között azonban hamar felszínre törtek a koncepcio­nális különbségek. A feljegyzések szerint Villar egy neogótikus komplexumot tervezett, elutasítva Bocabella arra irányuló elképzelését, hogy az olaszországi Loreto városának szentélyéhez hasonló templomot húzzanak fel a katalán fővárosban. 1883-ban aztán Villar otthagyta a projektet, amely először Joan Martorellhez, Bocabella építészeti tanácsadójához került volna, aki azonban nem vállalta a feladatot. A lehetőség így landolt Antoni Gaudí ölében, a többi pedig már – a szó szoros értelmében – történelem.

Gaudí és Bocabella egymásra találása tökéletes összhangot eredményezett, a katalán építész a modernizmus és gótika jegyeit vegyítette a bazilika tervezésénél és kivitelezésénél. A különösen magas, keskeny tornyok, ablakok, a gazdag díszítés mellett számtalan organikus forma és természet inspirálta elem is megtalálható – az épület oszlopai és ablakai is olyan mintákat követnek, amelyek a természetben megtalálhatók, például faágak, levelek, kagylók formáját idézik. Emellett Gaudí kiemelt szerepet tulajdonított a fényekkel és színekkel való játéknak, amely a modernista stílushoz köthető. A templom minden részletét áthatja a vallási szimbolika, ennek ékes példája a három fő homlokzat, amelyek Jézus életének különböző szakaszait ábrázolják. 

A jelenlegi tervek szerint valamivel 2026 után elkészülő tizennyolc torony is erről tanúskodik: a legmagasabb, központi, 172 és fél méteres óriás Jézus Krisztust szimbolizálja, a többi torony pedig Szűz Mária, az evangélikusok, valamint a tizenkét apostol előtt tiszteleg.

 

Tiltott oszlopok

Gaudí az innovatív megoldásoktól sem riadt vissza. A hagyományos építészeti formákat hátrahagyva az alkotó a hiperboloid és paraboloid geometriához nyúlt, amelynek köszönhetően az ívek, oszlopok sokkal lágyabban ölelik körül az épületet. Nem hiába tartják a bazilikát a modern építészet egyik kiemelkedő alkotásának. A természeti formákhoz ragaszkodva Gaudí az úgynevezett tiltott oszlopok (többtengelyű támasztás) technikáját is alkalmazta, amelynek különlegességét az adja, hogy az oszlopok bizonyos szögben dőlnek. Ez egyedi stabilitást biztosít a bazilikának.
 

A Sagrada Família úgy vonulhat be a történelembe, mint az egyik leghosszabb ideig épített templom – habár a kölni dóm, a prágai Szent Vitus-székesegyház vagy a milánói dóm évszázadokon át tartó munkálataihoz képest a szűk 150 év elenyésző. Nem meglepő, hogy ez idő alatt számtalan olyan esemény, tragédia történt, amelyek hatással voltak a Sagrada Família építkezési folyamataira.

Az 1930-as évekre Spanyolországban teljesen kettészakadt a társadalom, politikai gyilkosságok, folyamatos összecsapások jellemezték a mindennapokat. 1936-ban pedig kitört a polgárháború, amit gyakran a II. világháború főpróbájaként emlegetnek. Az egyik oldalon a köztársaságpártiak és támogatóik, marxistáktól kezdve anarchistákig, a másik oldalon pedig a konzervatív monarchisták, a fasiszták, a katolikus szervezetek álltak. Ekkoriban Barcelona az anarchisták és a szélsőbaloldali mozgalmak melegágya volt, ebből pedig már egyenesen következtetni lehet a történtekre. A Sagrada Família a vallás, hagyományos értékek szimbólumaként hamar a baloldali csoportok célkeresztjébe került. Az anarchisták 1936-ban betörtek a munkaterületre, berontottak Gaudí egykori irodájába, szétzúztak mindent, amit értek. Az építész által készített tervek, modellek mind odavesztek, a templom kriptájában is jelentős károk keletkeztek. A támadásban tizenkét ott dolgozó is életét vesztette. A munkálatok a polgárháború végéig, 1939-ig nem haladtak egy tapodtat sem előre, azonban csodával határos módon a bazilika külseje érintetlen maradt a harcok során. Ezzel kapcsolatban később a világhírű George Orwell brit író csípős megjegyzést tett, miután spanyolországi utazásakor megtekintette a Sagrada Famíliát. „A legtöbb barcelonai templommal ellentétben ez nem sérült meg a forradalom alatt, »művészi értéke« miatt kímélték meg. Szerintem az anarchisták rossz ízlésről tettek tanúbizonyságot, amikor nem robbantották fel, pedig lehetőségük lett volna rá” – fogalmazott Orwell. Az író szerint a barcelonai bazilika a világ egyik legundorítóbb épülete.

Digitalizált rekonstrukció

A polgárháború lezárultát követően aztán újraindult az építkezés, nekiláttak az odaveszett tervek rekonstruálásának. Egyesek úgy vélik, hogy a restaurációban részt vevő történészek és építészek a saját céljaiknak megfelelően kezdték értelmezni Gaudí elképzeléseit, emiatt pedig a bazilika vesztett eszmei értékéből. 1964-ben egy nemzetközi építészekből és értelmiségiekből álló csoport a munkálatok leállítását követelte, mivel a Gaudí utáni módosítások és kiegészítések nem értek fel az eredeti minőséghez.

2011-ben aztán újabb tragédia történt: tűzvész ütött ki az akkor már javában látogatható bazilikában. A hatóságok gyújtogatás miatt le is tartóztattak egy 65 éves turistát, a templom szerkezetében nem keletkeztek károk, azonban a bútorok egy része oda lett. Mivel a rekonstruált tervek java részét ekkorra már digitalizálták, így nem kellett újból a nulláról kezdeni, ugyanakkor az esemény rámutatott, mennyire értékes és törékeny a projekt történeti dokumentációja. 

A digitalizációnak egyébként kiemelten fontos szerepe volt és van a munkálatok felgyorsításában: már 2001 óta alkalmazzák a 3D-s nyomtatást, amely jelentősen megkönnyítette az összetett alkotóelemek prototípusainak legyártását.
A Sagrada Família 1984-ben a világörökség részévé vált, 2010-ben pedig XVI. Benedek bazilikává avatta. A jelenlegi tervek szerint 2026 utánra végleg elkészül Gaudí életének munkája, amelyet már így is évente több mint ötmillióan látogatnak.
A bazilika sorsa keretbe foglalja Spanyolország modern kori történetét: az építkezés politikai instabilitás közepette vette kezdetét – és így is érhet véget. A harmincas évek után most újra a polgárháború szélére sodródott a dél-európai állam, miután Pedro Sánchez baloldali miniszterelnök a hatalmához ragaszkodva amnesztiát és kvázi autonómiát ígért a katalán függetlenségpárti vezetőknek. Hogy a Sagrada Famíliára a spanyol egység vagy a katalán függetlenség szimbólumaként fo­gunk-e emlékezni, az előbb vagy utóbb ki fog derülni.

 

Isten terveinek megvalósítója

Antoni Gaudí korának egyik leghíresebb építésze volt, ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy hét általa tervezett épület – többek közt a barcelonai Güell-palota és a Casa Mila – is a világörökség része. Életét áthatotta a vallás és az az iránt érzett mély tisztelet és odaadás. „Gaudít a hite nélkül nem lehet megérteni, ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, talán valamit megsejthetünk az ő művészetéből, de teljesen sosem fogjuk megérteni a lényegét: a hit és a művészet szintézisét” – áll az életéről 1926-ban, a halálát követően két hétre megjelent könyvben. A katalán építész életének fő műve a Sagrada Família, 43 éven keresztül dolgozott rajta, életének utolsó 15 évét pedig kizárólag a bazilikának szentelte. Gaudí vallotta, hogy mint művész közreműködik Isten terveinek megvalósításában, az igazán nagy alkotásokon rajta van Isten keze. Az építészt a halál is a bazilikában érte. Élete végén már nagyon szűkös körülmények közt élt, mivel az összes pénzét a Sagrada Família megvalósításába ölte. 1926-ban egy villamos elütötte, súlyos belső sérüléseket szenvedett. A különböző elbeszélések szerint Gaudít a kórházban akarták tartani, azonban ő ragaszkodott hozzá, hogy visszatérjen a bazilika közvetlen közelében lévő lakásába. – Itt vagyok a legjobb helyen – mondta. Három nappal később belehalt a sérüléseibe. Gaudít a Sagrada Família északi kápolnájában helyezték örök nyugalomra.

Borítókép: Díszkivilágításban várja a látogatókat a Sagrada Família bazilika (Fotó: Sagrada Família)