Bocabella 1866-ban alapította meg a Szent József Híveinek Egyesületét, az ide befolyó adományoknak köszönhetően pedig földterületeket vásárolt Barcelona Poblet negyedében – a városrész ma a Sagrada Família nevet viseli. A templom alapkövét 1882. március 19-én tették le, az építkezés azonban már a kezdetekkor sem ment zökkenőmentesen. Bocabella először Francisco de Paula del Villar építészt bízta meg álmának megvalósításával, a megrendelő és a kivitelező között azonban hamar felszínre törtek a koncepcionális különbségek. A feljegyzések szerint Villar egy neogótikus komplexumot tervezett, elutasítva Bocabella arra irányuló elképzelését, hogy az olaszországi Loreto városának szentélyéhez hasonló templomot húzzanak fel a katalán fővárosban. 1883-ban aztán Villar otthagyta a projektet, amely először Joan Martorellhez, Bocabella építészeti tanácsadójához került volna, aki azonban nem vállalta a feladatot. A lehetőség így landolt Antoni Gaudí ölében, a többi pedig már – a szó szoros értelmében – történelem.
Gaudí és Bocabella egymásra találása tökéletes összhangot eredményezett, a katalán építész a modernizmus és gótika jegyeit vegyítette a bazilika tervezésénél és kivitelezésénél. A különösen magas, keskeny tornyok, ablakok, a gazdag díszítés mellett számtalan organikus forma és természet inspirálta elem is megtalálható – az épület oszlopai és ablakai is olyan mintákat követnek, amelyek a természetben megtalálhatók, például faágak, levelek, kagylók formáját idézik. Emellett Gaudí kiemelt szerepet tulajdonított a fényekkel és színekkel való játéknak, amely a modernista stílushoz köthető. A templom minden részletét áthatja a vallási szimbolika, ennek ékes példája a három fő homlokzat, amelyek Jézus életének különböző szakaszait ábrázolják.
A jelenlegi tervek szerint valamivel 2026 után elkészülő tizennyolc torony is erről tanúskodik: a legmagasabb, központi, 172 és fél méteres óriás Jézus Krisztust szimbolizálja, a többi torony pedig Szűz Mária, az evangélikusok, valamint a tizenkét apostol előtt tiszteleg.
Tiltott oszlopok
Gaudí az innovatív megoldásoktól sem riadt vissza. A hagyományos építészeti formákat hátrahagyva az alkotó a hiperboloid és paraboloid geometriához nyúlt, amelynek köszönhetően az ívek, oszlopok sokkal lágyabban ölelik körül az épületet. Nem hiába tartják a bazilikát a modern építészet egyik kiemelkedő alkotásának. A természeti formákhoz ragaszkodva Gaudí az úgynevezett tiltott oszlopok (többtengelyű támasztás) technikáját is alkalmazta, amelynek különlegességét az adja, hogy az oszlopok bizonyos szögben dőlnek. Ez egyedi stabilitást biztosít a bazilikának.
A Sagrada Família úgy vonulhat be a történelembe, mint az egyik leghosszabb ideig épített templom – habár a kölni dóm, a prágai Szent Vitus-székesegyház vagy a milánói dóm évszázadokon át tartó munkálataihoz képest a szűk 150 év elenyésző. Nem meglepő, hogy ez idő alatt számtalan olyan esemény, tragédia történt, amelyek hatással voltak a Sagrada Família építkezési folyamataira.
Az 1930-as évekre Spanyolországban teljesen kettészakadt a társadalom, politikai gyilkosságok, folyamatos összecsapások jellemezték a mindennapokat. 1936-ban pedig kitört a polgárháború, amit gyakran a II. világháború főpróbájaként emlegetnek. Az egyik oldalon a köztársaságpártiak és támogatóik, marxistáktól kezdve anarchistákig, a másik oldalon pedig a konzervatív monarchisták, a fasiszták, a katolikus szervezetek álltak. Ekkoriban Barcelona az anarchisták és a szélsőbaloldali mozgalmak melegágya volt, ebből pedig már egyenesen következtetni lehet a történtekre. A Sagrada Família a vallás, hagyományos értékek szimbólumaként hamar a baloldali csoportok célkeresztjébe került. Az anarchisták 1936-ban betörtek a munkaterületre, berontottak Gaudí egykori irodájába, szétzúztak mindent, amit értek. Az építész által készített tervek, modellek mind odavesztek, a templom kriptájában is jelentős károk keletkeztek. A támadásban tizenkét ott dolgozó is életét vesztette. A munkálatok a polgárháború végéig, 1939-ig nem haladtak egy tapodtat sem előre, azonban csodával határos módon a bazilika külseje érintetlen maradt a harcok során. Ezzel kapcsolatban később a világhírű George Orwell brit író csípős megjegyzést tett, miután spanyolországi utazásakor megtekintette a Sagrada Famíliát. „A legtöbb barcelonai templommal ellentétben ez nem sérült meg a forradalom alatt, »művészi értéke« miatt kímélték meg. Szerintem az anarchisták rossz ízlésről tettek tanúbizonyságot, amikor nem robbantották fel, pedig lehetőségük lett volna rá” – fogalmazott Orwell. Az író szerint a barcelonai bazilika a világ egyik legundorítóbb épülete.
