Formailag Élisabeth Borne francia miniszterelnök mondott le a pozíciójáról, ám az elnöki hivatal a heves parlamenti vitát kiváltó bevándorlási törvény elfogadását követően és a júniusi európai parlamenti (EP) választások előtt a kormányzat átszervezésével kíván új lendületet adni a második mandátumának, amelynek végén, 2027-ben Emmanuel Macron az alkotmány szerint nem jelöltetheti magát elnöknek harmadik alkalommal.
Fontos kiemelni, hogy Franciaországban félelnöki kormányforma van, ami azt jelenti, hogy a végrehajtó hatalom megoszlik a köztársasági elnök és a miniszterelnök között – mondta el lapunknak Gát Ákos Bence a miniszterelnök lemondása kapcsán. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatója, az MCC brüsszeli irodájának európai uniós ügyekért felelős vezetője hozzátette, Franciaországban a köztársasági elnököt közvetlenül választják, és az ő kezében összpontosul a valódi hatalom is, ezért amikor arról beszélünk, hogy lemondott a francia miniszterelnök, akkor ez nem olyan súlyú, mintha ez egy parlamentáris rendszerben történt volna, mintha például a német kancellár mondana le. A miniszterelnökről pedig mindig a köztársasági elnök dönt.
Emmanuel Macronnak eddig már három miniszterelnöke volt, és jól látható az is, hogy félidőben a köztársasági elnökök, így Macron is át szokták gondolni azt, hogy változtatnak-e a miniszterelnök személyén.
Több mindent kellett mérlegelnie Macronnak ennél a váltásnál. A francia elemzők több lehetséges indokot is megjelöltek. Az egyik, hogy az európai parlamenti választások közeledtével a közvélemény-kutatások szerint a Nemzeti Tömörülés toronymagasan vezet, és megnyerné az EP-választásokat Franciaországban, hiszen mintegy tíz százalékkal vezet Macron pártja előtt. A Nemzeti Tömörülés elnöke pedig a rendkívül fiatal, 28 éves Jordan Bardella. Macron elnöknek emiatt fontos lehet, hogy saját oldalán is fel tudjon mutatni egy fiatal vezetőt, ez is indokolhatta Gabriel Attal pozícióba hozását, aki rekordot döntött meg azzal, hogy mindössze 34 évesen vált Franciaország miniszterelnökévé
– mondta lapunknak Gát Ákos Bence. A szakértő hozzátette:
A másik, ami miatt fontos lehetett a váltás, hogy Macronnak nincsen abszolút többsége a nemzetgyűlésben, így nehezebben tud kormányozni is, mert a sikeres törvényalkotáshoz az ellenzéki pártokból is szerezni kell támogatókat. A jelenlegi mandátum alatt sokkal nehezebb dolga van a köztársasági elnöknek, mint az első Macron-korszakban volt
– emelte ki a szakértő, aki kiemelte:
Lehetett látni a migráció szigorításáról szóló törvénnyel kapcsolatban is, hogy milyen nehézkesen mennek a dolgok, végül ugyan elfogadták, de egy részét az alkotmánytanács megvizsgálja, és lehet, hogy egyes passzusait megsemmisíti.
Új lendület
Mivel Emmanuel Macron nem indulhat újra az elnöki székért a francia alkotmányos rendelkezések alapján, így felmerül a politikai utódlás kérdése is.
Azzal, hogy Gabriel Attalból miniszterelnököt csinált, egyértelműen benevezte őt az utódlási versenybe, az új miniszterelnök ott lehet a potenciális elnökjelöltek között a 2027-es elnökválasztáson.
A fiatal miniszterelnök, aki korábban már volt államtitkár és kormányszóvivő is, 2023 júliusától pedig oktatási miniszterként dolgozott, új lendületet adhat a politikának.
Bár hagyományosan baloldalról érkezik, hiszen a szocialista párt aktivistája volt, oktatási miniszterként inkább a jobboldaliak számára szimpatikus intézkedéseket vezetett be, melyek középpontjában az iskolai tekintély és az érdemalapú rendszer visszaállítása által. Attal azzal is felhívta magára a figyelmet, hogy betiltotta az iskolákban a tradicionális muszlim női öltözet viselését
– emelte ki Gát Ákos Bence.
Macron bizalmi embere
A mindenkori francia elnök és miniszterelnök kapcsolata mindig nagyon érdekes, hiszen a köztársasági elnök a csúcspolitikus, ő van a középpontban. A miniszterelnök az elnök politikáját hajtja végre, egyfajta pajzsként áll az elnök előtt, és sokszor előfordul, hogy a kormányzati intézkedések megkoptatják a népszerűségét, ami később a leváltásához vezet. A másik lehetőség, hogy egy politikus megerősödik a miniszterelnöki pozícióban. Ez sem a legszerencsésebb eset egy miniszterelnöknek, mert ebben az esetben a köztársasági elnök azért válthatja le, nehogy a jövőben túl erős politikai riválissá nője ki magát
– mondja a szakértő.
Utóbbi lehetőség jelen esetben kevésbé releváns, mivel Macron elnök az alkotmányos szabályok értelmében nem indulhat többször az elnöki pozícióért. Így eshetett a döntés a népszerű fiatal politikusra, akit technokrata elődjeivel szemben a közvélemény már most is jól ismer.
Kritikus hangok szerint ugyanakkor Macron elnök túlságosan a jelölt személyére és politikai potenciáljára koncentrált döntése meghozatalakor, és a kiválasztott személyéből nem lehet egyértelműen következtetni az új kormány politikai irányvonalaira. Mivel továbbra is Macron elnök kezében van a lényegi politikai hatalom, legfeljebb finomhangolásokra lehet számítani, földrengésszerű változás nem várható a következő évekre
– húzta alá a szakértő.
Gabriel Attal személyében Macron elnök hozzá lojális, bizalmi embert nevezett ki miniszterelnöknek, aki minden bizonnyal híven követi majd az elnöki utasításokat. Macron ugyanakkor választhatott volna más taktikát is. Dönthetett volna úgy, hogy saját bizalmasa helyett a politikai paletta más oldaláról érkező, a kormánypárti körökön kívül is elfogadott személyt tesz meg miniszterelnöknek, hogy az könnyebben kovácsolhasson szélesebb körű konszenzust a törvényhozásban.
Ez a nyitás a jobb- vagy a baloldal irányába azonban a szakértő szerint ezúttal elmaradt.
Borítókép: Gabriel Attal (Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet)
