Reformtervet kér Kijevtől Brüsszel

– Amikor az Európai Unió támogatást nyújt Ukrajnának, akkor el­vár ezért bizonyos reformokat – emelte ki a Magyar Nemzetnek adott interjúban Várhelyi Olivér. Az Európai Bizottság bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős biztosa elmondta, Kijev egyik kiemelt feladata, hogy átvegye az uniós szabályokat, beleértve a nemzeti kisebbségek jogainak rendezését is. A biztossal beszélgettünk továbbá migrációról, uniós pénzekről, valamint az ENSZ palesztinokat segítő szervének (UNRWA) az ügyéről is.

Visite de Péter Szijjártó, ministre hongrois des Affaires étrangères et du Commerce, à la Commission européenne Fotó: Claudio Centonze

– Közelednek az uniós választások, új vezetés és biztosi kollégium is lesz az Európai Bizottságban. Miért kellett még a választások előtt a meglévő 18 milliárdos csomagot az ötvenmilliárdos ukrajnai támogatással felváltani?
– Ennek egyszerű oka van. A jelenlegi makrofinanszírozási program 2023 végéig volt tervezve. Ebből következően szükség volt egy új csomagra, másrészt a tagállamok felsővezetői szinten többszörösen úgy döntöttek, hogy az Európai Unió ezt követően is támogassa Ukrajnát – egyrészt abban, hogy folytatni tudja a háborút, ehhez tartoznak a hadiköltségek fedezetei és a fegyverszállítási elemek, de van a másik rész, hogy egyszerűen az ukrán állam működésének fenntartásához is szükség van pénzügyi hozzájáruláshoz. Eközben elindult egy folyamat nemzetközi összefogással, ami már az újjáépítésről szól. Az Európai Unió ígéreteket tett arra nézve, hogy milyen újjáépítési ajánlata lesz Ukrajnának, és ez is szükségessé tette, hogy akkor most konkrétan az ott elhangzott ígéreteknek megfelelően az anyagi fedezetet megteremtsük.

– Az Európai Tanács februári ülésén olyan kompromisszum született, ami végett a megszavazott támogatás nem egy biankó csekk. Milyen eszközei lesznek az Európai Bizottságnak, hogy monitorozza a megszavazott összeget?
– Ez egy teljesen új finanszírozási eszköz, ami több szempontból épül fel. Legfontosabb talán, hogy amikor az Európai Unió támogatást nyújt Ukrajnának, akkor elvár ezért bizonyos reformokat. Ezzel is támogatjuk Ukrajnát mint tagjelölt országot abban, hogy minél gyorsabban átvegye az uniós szabályokat. A gyakorlatban ez három pilléren alapszik. Az első arról szól, hogy hogyan folyik az újjáépítés, illetve a reformfolyamat. A második pillére ennek a támogatásnak arról szól, hogy hogyan tudnánk mobilizálni a magánszférát is, hogy fektessen be Ukrajnába, így segítve az újjáépítést. A harmadik pedig arról szól, hogy hogyan segítünk a programozásban és hogy hogyan tudjuk ellenőrizni az összegek felhasználását. Nagyon fontos kiemelni, hogy ez az új pénzügyi eszköz abból a szempontból is egyedülálló, hogy nagyon világos és egyértelmű feltételrendszer szerepel benne. Kifejezetten megköveteli Ukrajnától egy olyan nemzeti reformtervnek az összeállítását, ahol tételesen le van bontva és el van magyarázva, hogy hogyan és miként teljesíti egyrészt az uniós tagjelöltségéből származó feltételeket, illetve, hogy amikor újjáépíti önmagát az ország, akkor hogyan lesz „európai”. Azaz, hogy hogyan alakítja át úgy a társadalmi és gazdasági berendezkedését, hogy az mindenben megfeleljen az uniós követelményeknek.

– A társadalmi újraszervezés és a jogi környezet tekintetében kitétel a nemzeti kisebbségek jogainak rendezése is?
– Így van. A gyakorlatban ez úgy fog kinézni, hogy Ukrajnának most le kell tennie az asztalra – nagyon hason­lóan, mint ami az európai uniós tagállamok esetében a Next Generation EU volt – egy nemzeti reformtervet. Ebben a nemzeti reformtervben minden területet azonosítania kell, ahol az Európai Unió úgy állapította meg, hogy elmaradásban van. A bővítési jelentés elég világos ebből a szempontból. 

Ott szerepel a kisebbségi ügy is, de szerepel például a korrupció elleni küzdelem, a szervezett bűnözés felszámolása és számtalan más terület is, ahol jelentős további feladatok vannak.

 Ezek alapján egy éves szintre lebontott konkrét feladattervet kell meghatároznia Ukrajnának. Ezt benyújtják a bizottságnak, amelynek ezt jóvá kell hagynia, majd be kell mutassuk a tanácsban a tagállamoknak is. A tagállamok fogják negyedévente engedélyezni a kifizetéseket Ukrajnának. Az általános feljogosító feltételek között teljesen világosan és egyértelműen szerepel a kisebbségek jogainak biztosítása. 

Ez a finanszírozás feltétele is, tehát az Európai Tanács döntésének értelmében elég szigorú feltételesség van mindvégig.

– Van egy olyan általános vélemény is, hogy a Nyugat-Balkán elveszik Ukrajna árnyékában. Mit gondol, jogosak ezek a félelmek?
– Nyilván a politikai fókusz a médiában elsősorban Ukrajnára irányul a háború miatt, így talán a médiában nem látszik annyira az az elköteleződés, amit a Nyugat-Balkán irányába tett az Európai Unió. Az Európai Tanács nemcsak az Ukrajna ügyében szükséges támogatásokról döntött, hanem a Nyugat-Balkán számára egy nagyon komoly többletforrásról is döntés született. Pontosan azért, mert a Nyugat-Balkán csatlakozását fel szeretnénk gyorsítani, és ezért egy új pénzügyi eszközt hozott létre az Európai Tanács – ahogy ezt a bizottság javasolta – hatmilliárd euró értékben. 

Ennek az a lényege, hogy szeretnénk, ha a Nyugat-Balkán már a tényleges európai uniós tagság előtt be tudna kapcsolódni minél több területen az Európai Unió életébe. Tehát előre hozott integrációt szeretnénk a gazdaságban minél hamarabb létrehozni velük, főként az Európai Unió belső piacához való csatlakozást kell ezalatt érteni. 

Viszont ez nyilván olyan reformokat is igényel, amelyek sokszor költségigényesek, ezért kell többletforrást biztosítanunk számukra. Előttük is ugyanazok az elvárások állnak fenn. A finanszírozáshoz egy egyéves lebontású tervet kell beadniuk az Európai Bizottságnak. Ezzel a programmal ennek a pénzügyi időszaknak a végére, 2027-re egy olyan helyzetet tudunk létrehozni, hogy a Nyugat-Balkán országainak – a kohéziós és strukturális alapokból kedvezményezett tagállamok – támogatás intenzitási szintjének kilencven százalékát megadnánk. Így jelentős gyorsulást érnénk el a reformokban és az integrációban egyszerre. Erre példa az Egyetemes Európai Fizetési Térség (SEPA), aminek az a lényege, hogy a tagállamok polgárai, vállalatai, ha az unión belül kezdeményeznek pénzügyi átutalásokat, akkor pontosan ugyanakkora költséggel tehetik ezt meg, mint ha belföldön, a saját tagállamukban csinálnák ezt. Ez jelentősen levitte Európában is a pénzügyi tranzakciók költségét. Ha a Nyugat-Balkánon ugyanezt el tudnánk érni, akkor jelentősen javulna a beruházási környezet, hiszen jelenleg ez még jelentős költséget jelent a vállalkozások számára. De ugyanígy jelentősek a Nyugat-Balkán számára azok az utalások is, amelyeket az Európai Unióban dolgozó nyugat-balkáni polgárok kezdeményeznek minden hónapban. Ott is egy jelentős megtakarítást lehetne azonnal kézzelfoghatóan elérni. Ezen dolgozunk most, és remélem, hogy ez lesz az első olyan terület, ahol már kitapinthatóan is be tudnak kapcsolódni az uniós piacba a nyugat-balkáni országok.

Összegezve, nincs elfelejtve a Nyugat-Balkán, annak ellenére, hogy valamivel kevesebb figyelmet kap. Komoly előrehaladásban vannak és sokáig várattuk őket. Éppen itt az ideje, hogy behozzuk a lemaradásunkat és ezt a polgárok és a vállalatok is érezzék a bőrükön.

– Az ön portfóliójához tartozó költségvetés több ízben bővült, a migráció és határmenedzsment kétmilliárd, a szomszédság és világcsomag 7,6 milliárd eurós összeggel. Mi a célja a bizottságnak ezekkel az összegekkel, és miben tér el a migráció és határmenedzsment kifejezés mondjuk a migráció megállításától?
– Ezek alapvetően szemantikai viták, nem új keletűek. Én ezt azzal próbáltam feloldani a mandátumom kezdete óta, hogy ezt valós tartalommal töltsük meg. 

Az előző bizottság számára nem volt lényeges a határok megvédése. Épp ezért nem is foglalkoztak vele. Én abból indultam ki, hogy az európai határok védelme az nem áll meg Európa határainál. Akkor fogjuk tudni a saját határainkat megvédeni, és magunk eldönteni, hogy kik léphetnek be az Európai Unió területére, ha a déli szomszédságunk és a Nyugat-Balkán is képes erre.

Ebben őket ezért segítjük. Ez jelentős szemléletbeli változás volt. Egyértelmű, hogy a tagállamok is ezt az álláspontot követik, ezért adnak többletforrásokat, hogy erősítsük meg a harmadik országokat a határvédekezésben. Az is egyértelmű, hogy nem a csempészek azok, akik eldöntik, hogy kik lépnek be az Európai Unió területére, illetve jó lenne, ha nem ők lennének. Az is egyértelmű, hogy együtt kell működni a szomszédságunkkal, akár a Balkán, akár a déliek esetében, abban, hogy ezeket a mára már rendkívül szervezett csempész hálózatokat fölszámoljuk. Ehhez is kapunk többletforrásokat. Ugyanakkor a valóság az, hogy a déli szomszédság országai jelentős gazdasági kihívásokkal kell, hogy szembenézzenek. Ha csak Egyiptomra tekintünk, amely ország már az én mandátumom alatt a harmadik vagy a negyedik válságát kell átvészelje, mivel közvetlenül érinti mind a gázai válság, mind pedig a Vörös-tengeren kibontakozó válság. A válságok közepette egy jelentős migrációs hátterű tömeget is ellát a saját  területén. 

Ebből következik, hogy ha Európa komolyan gondolja a saját biztonságát, akkor komolyan kell, hogy gondolja a szomszédságának a biztonságát. És ez azt jelenti, hogy itt Európának be kell segítenie a védekezésben, és be kell segítenie a gazdaságépítésben is. 

Ezek az újfajta partnerségek ezért rendkívül fontosak, amiket Marokkóval és Tunéziával már kialakítottunk, remélem, hogy hamarosan sor kerülhet egy hasonló partnerségre Egyiptommal is. Talán csak hetek választanak el egy nagyobb bejelentéstől. Ennek az újfajta szemléletnek, amit próbáltam meghonosítani, most látjuk a megerősítését az uniós vezetők részéről, hiszen többletforrást adtak ehhez. Ezt célozzák azok a források, amik a migrációra és annak külső dimenzióira szólnak. A szemantikai vitán túl tehát szerintem abból érdemes kiindulni, hogy mire kapjuk ezeket a forrásokat. 

Ha az öt évvel ezelőtti vitákat nézem, akkor azt tudom mondani, hogy az akkori Európai Bizottság fogalomrendszere már a múlté. 

Sokkal inkább közeledünk azoknak a tagállamoknak az álláspontjához, akik elsősorban a határvédelemre helyezték akkor a hangsúlyt.

– A migráció külső dimenzióit említve nem kerülhetjük meg Törökországot sem. Készült volna egy EU–Törökország terv is, az Európai Külügyi Szolgálattal (EKSZ) közösen, de ez egyelőre elmaradt. Miben rejlik Törökország kiemelt szerepe Európa számára?

– Törökország számára ugyanúgy többletforrást biztosítottak a vezetők. Én nagyon remélem, hogy azért nem került sor eddig erre a vitára – annak ellenére, hogy mi ezt már tavaly novemberben javasoltuk –, mert hogy várták, hogy ez a forrás megjelenjen. 

Bizonyos, hogy az Európai Tanács is úgy gondolja most már – megerősítve a mi javaslatunkat –, hogy folytatni kell a migrációs együttműködést az eddigiek alapján Törökországgal. 

Nagyon remélem, hogy most már csak napokra vagyunk attól, hogy e javaslat többi eleme is megerősítést nyerjen, hiszen egyértelmű Törökország szerepe. Ezt látjuk a regionális konfliktusok kapcsán is. Mindkettőben közvetlenül érintett Törökország. A NATO-ban az egyik legkomolyabb haderővel rendelkező országról beszélünk és a vámunióból is érezzük, hogy mennyire szervesült már a török és az európai gazdaság. Az egymásra utaltságunk mindenképpen szükségessé teszi azt, hogy egy sokkal komolyabb, mélyebb és pozitívabb napirend szerint próbáljuk meg az európai török viszonyt folytatni.

– Felmerült, hogy az ENSZ palesztin menekültek segítségnyújtását szolgáló szerve (UNRWA) egyes tagjai kapcsolatban állhatnak terrorszervezetekkel. Ön következetesen a felülvizsgálat mellett állt ki. Miért van ellenállás, különösen Josep Borrell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője felől a pénzcsapok elzárása tekintetében a felülvizsgálatok elvégzéséig?
– Josep Borrell főképviselő személyes motivációit nem biztos, hogy meg tudom magyarázni, de az, hogy mi a bizottság elképzelése, az egyértelmű. Itt azért van egy intézményi érdekesség: a főképviselő az egyszerre a tanács főképviselője és egyszerre elnökhelyettese a bizottságnak. Ez az intézményi struktúra nem zárja ki a félreértések lehetőségét, legalábbis a külső szemlélők számára. De a lényeg az az, hogy a bizottság álláspontja mindenektől függetlenül világos és egyértelmű. 

Épp ezért rendeltük el rögtön az összes forrás felülvizsgálatát az október 7-i terrortámadás után, ami a fejlesztési forrásokat illeti, mert nagy biztonsággal nem lehetett kizárni, hogy történtek olyan dolgok, amire utóbb fény derült az UNRWA kapcsán.

Az UNRWA tevékenységét is megnéztük, és kértük, hogy nyilatkozzon ezekről a dolgokról. Ezt követően pedig a bizottság megállapította, hogy uniós forrás nem került rossz kezekbe. Majd utána előjöttek ezek a hírek. Most ott tartunk, hogy a bizottság álláspontja az, hogy mielőtt újra tudnánk tárgyalni arról, hogy hogyan és miként működünk együtt a szervezettel, egy teljes körű intézményi és személyi vizsgálatot kérünk. Szeretnénk, hogyha ezt a vizsgálatot lehetőleg nem saját maguk végeznék el, hanem megfelelő hitelességgel rendelkező harmadik szervezetek. Az ENSZ-főtitkár is felkért erre több szervezetet, mi is szeretnénk a sajátjainkat meghatározni. 

Azt is vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy egyébként a szervezet összes többi alkalmazottja részt vett-e vagy sem, támogatta-e vagy sem az október hetedikei támadásokat. Ezek olyan minimumok, amik bárkinek magától értetődőek kellenének, hogy legyenek. 

Nyilván ettől függetlenül nem feledkezhetünk meg arról a humanitárius vészhelyzetről, ami egyébként a gázai lakosságot sújtja, tehát a humanitárius segítséget továbbra is el kell juttatni, de erre az UNRWA-n kívül is vannak lehetőségek.

Borítókép: Várhelyi Olivér, az Európai Bizottság szomszédsági és bővítési biztosa (Fotó: Európai Unió)