A szerzők a jelenségre a német CDU pártot hozták fel példaként, amely hazai pályán elhatárolódott a szélsőségesektől, „egy évtizeden át boldogan szövetkezett Orbán Viktor magyar miniszterelnök szélsőjobboldali és egyre tekintélyelvűbbé váló Fidesz pártjával az Európai Néppártban (EPP)”.
Szavazóikat ez látszólag nem érdekelte
– tették hozzá a szerzők.
Szerintük a választópolgárok eddig is csak azért nem reagáltak, mert nem is tudtak róla, hogy kikkel szövetkeznek az EU-ban az általuk megszavazott pártok. Határozottan elutasítják azonban a szélsőségesekkel való szövetkezést, különösen, ha jobboldaliakról van szó – idézik a vonatkozó felméréseket.
Elismerik ugyanakkor, hogy szintén felmérések támasztják alá a jobboldal erősödését Európában, amelynek eredményeképp „a radikális jobboldali Identitás és Demokrácia, vagy a szélsőjobboldali nacionalista Európai Konzervatívok és Reformisták lehet az új Európai Parlament harmadik legnagyobb frakciója”.
A cikk szerint
Az EPP, a szocialista PES és a liberális Renew képviselőcsoport által alkotott koalíció ugyan megőrzi csekély többségét, de hatalmuk ingataggá válik, a jobboldali erők pedig egyre komolyabb befolyással bírnak majd az európai uniós döntéshozatalra.
A két politológus ennek ellenére nem javasolja a jobbközép pártok számára a szélsőjobbal való együttműködést, mert szerintük az a későbbi választásokon visszaüthet.
A jobbközép pártokra nehezedő nyomás, hogy határolódjanak el a tőlük jobbra elhelyezkedő pártoktól, több országban is megnehezítik a választók akaratát tükröző kormány megalakítását. Hollandiában Geert Wilders Szabadságpártjának (PVV) győzelme után húzódik a koalíció létrehozása.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!