Mely tényezők befolyásolják ma leginkább Kína külpolitikáját? Milyen akadályok állnak Kína nemzeti megújulásának útjában? Képes lesz-e Kína felülkerekedni Washington feltartóztatási stratégiáján? – egyebek mellett ezeket a kérdéseket is igyekszik megválaszolni a világ egyik legtöbbet idézett kínai gondolkodója, Jen Hszüe-tung (Yan Xuetong), aki április 18-án a Danube Institute-ban tart nyilvános előadást. A Csinghua Egyetem professzorának az Ókori kínai gondolkodás, modern kínai hatalom (Ancient Chinese Thought, Modern Chinese Power) című könyve nagy médiafigyelmet kapott a Nyugaton is, különösen azután, hogy Joe Biden amerikai elnököt – akkor még alelnökként – a kínai professzor könyvével a hóna alatt kapták lencsevégre a kínai Csengtuban egy hatnapos látogatás alkalmával 2011-ben.
Jen Hszüe-tung önmagát politikai realistaként írja le, gyakran hangoztatott nézete szerint ugyanis a hatalom központi helyet foglal el a nemzetközi kapcsolatokban. Ennek ellenére úgy véli, hogy a puha hatalom – vagyis az emberi tekintély – végső soron nyer a kemény hatalom felett. A professzor álláspontja szerint hosszú történelmünk azt mutatja, hogy a nemzetek felemelkedése és hanyatlása nagymértékben összefügg a politikával.
Ha a kormány jó, a társadalom fejlődik, de ha a kormány rossz, a társadalom hanyatlik
– fogalmazott egy korábbi interjúban.
A kínai gondolkodó szerint egyébként a világnak egy olyan ideológia válhatna javára, amely a nemzetközileg ugyan még mindig befolyásosnak számító, de jelentősen meggyengült nyugati liberalizmust „kombinálja” a hagyományos kínai értékekkel.
Jen Hszüe-tungról tehát azt semmiképp nem lehet állítani, hogy nyugatellenes lenne, épp ellenkezőleg: sok jót lát az amerikai liberális értékekben.
Mégis amellett érvel, hogy ezeket gazdagítani kellene az úgynevezett wangdao klasszikus kínai eszményének beágyazásával, amelyet humánus tekintélyként lehet lefordítani, egy önkéntesen elfogadott legitimitással, amely „jóindulaton, igazságosságon és rítusokon” alapul.
Jen Hszüe-tung szerint bár a marxisták azt mondták, hogy a gazdaság határozza meg a politikát, valójában éppen fordítva van: a politika határozza meg a gazdaságot.
Az embereknek tehát igazuk van, amikor például az EU-t hibáztatják, amiért nincs munkájuk.
Az államok közötti kapcsolatokban ugyan szerinte a feltörekvő hatalom gyengébb a hegemónnál, de ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a politikai vezetése gyengébb, nem pedig gazdasága vagy a kultúrája. A professzor szerint azt sem szabad elfelejteni, hogy a politika több, mint a politikai rendszer maga vagy a pártok halmaza: ha a kormányról, a vezetésről és a politikai képességekről beszélünk, akkor a politikai akarat és a politikai kultúra egyaránt része a politikának.
Pekingben a politikai döntéshozók pontosan látják, hogy a jelenlegi nagyhatalmi versenyt nagyrészt a digitális technológiai innováció határozza meg, ezért nagy hangsúlyt helyeznek a nemzetközi digitális együttműködés fejlesztésére, és ellenzik az ideológiai alapú technológiai klubok hidegháborús mentalitását.
Névjegy. Jen Hszüe-tung a Heilongjiang Egyetemen szerzett angol szakos BA diplomát (1982), a pekingi Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében nemzetközi politikából szerzett MA diplomát (1986), majd a Kaliforniai Egyetemen, Berkeley-ben politológiából szerzett doktori fokozatot (1992). A Kínai Népköztársaság Kereskedelmi Minisztériumának Konzultációs Bizottságának tagja volt 2011-ben. A Kínai Nemzetközi Kapcsolatok Tanulmányok Szövetségének, illetve a Kínai Amerikai Tanulmányok Szövetségének alelnöke 2010 óta. A nemzetközi kapcsolatok tanulmányozásának egyik legjelentősebb kínai alakja. Nevéhez fűződik a „morális realizmus” neoklasszikus realista elméleti paradigma a nemzetközikapcsolatok-elméletben. Morális realista elmélete a politikai determinizmuson alapul.
