Hogy előnyös lenne-e egy európai együttműködés a védelmi beszerzések terén, afelől semmi kétség, a megvalósíthatóság azonban már más kérdés – mutatott rá Csiki Varga Tamás védelmi és biztonságpolitikai szakértő a Nemzeti Közszolgálati Egyetem által szervezett panelbeszélgetésen. Az európai országoknak már egy évtizeddel ezelőtt megvoltak a válaszai a védelem problémáira, azonban a jóval közvetlenebb fenyegetés ellenére hiányzik a politikai akarat a tagállamok részéről.
Lehet, hogy az Európai Unió tagállamai hasonlóan tekintenek a fenyegetésekre, de nem egyformán. Különbözőek az érdekeink – fejtette ki Joanna Siekiera nemzetközi jogász, hozzátéve, hogy épp ezért nem tartaná jó ötletnek egy közös európai haderő felállítását.
Ami az esetleges közös fegyverpiacot illeti, Németország és Franciaország természetesen pártolná az ötletet, mert ők profitálnának belőle a legtöbbet – tette hozzá Siekiera.
Az sem mindegy, hogy ha az Európai Unión kívülről vásárolnak fegyvereket a tagállamok, akkor ezt honnan teszik. Az amerikai jog például kategorikusan tiltja kínai fegyverek vásárlását, még kiképzési céllal is.
Ez ugyan nehezíti a felkészülést, másrészt azonban mi a garancia arra, hogy a megvásárolt eszközök nem lennének hatással a saját védelmi rendszereinkre?
– tette fel a kérdést a lengyel szakértő.
Európa nehéz helyzetben lenne, ha az Egyesült Államok segítsége nélkül kellene megvédenie magát, hiszen sok védelmi készséggel egyszerűen nem rendelkeznek az európai országok. Az igazság az, hogy kevés kivétellel az európai haderők nem fektettek hangsúlyt a hagyományos hadviselésre – fejtette ki Arvid Hallen, az egyetlen svéd konzervatív agytröszt, az Oikos társalapítója és programigazgatója.
Ellenpéldaként ugyanakkor Finnországot hozta fel, amely a NATO-ban a legnagyobb számú tüzérségi lövedékkel rendelkezik az Egyesült Államok után, annak ellenére, hogy nem tartozik a legnagyobb tagállamok közé.
A svéd szakértő szerint a következő két-három évben „nagyon valószínűtlen” egy háború kirobbanása Oroszország és a NATO között. Arra azonban nincs semmilyen garancia, hogy például öt év múlva nem történik-e háborús eszkaláció.
A NATO európai tagállamainak meg kell érteniük, hogy nem szabad félvállról venni annak a veszélyét, hogy az Egyesült Államok széles körű támogatása nélkül kell megvívniuk egy háborút. Ez a veszély nem fog elmúlni, így nincs más megoldás, mint növelni a védelmi kiadásokat – hívta fel a figyelmet Hallen, hozzátéve, hogy a többletköltés „a lehetetlent is lehetségessé teszi”.
Csak úgy tudjuk megmutatni az Egyesült Államoknak, hogy törődünk a saját védelmünkkel, ha konkrétan költünk a saját védelmünkre
– foglalta össze gondolatait a svéd szakértő.
Csiki Varga Tamás szerint az európai védelmi összefogás fejlődik ugyan, de ez a fejlődés lassú. Ráadásul a tagállamokon sokkal több múlik e tekintetben, mint magán az Európai Unión. Mivel a legtöbb európai ország viszonylag kicsi, a védelem egyetlen módja a szövetségekben való részvétel – mutatott rá a szakértő, hozzátéve, hogy egy szövetségen belül sem szabad elkényelmesedni.
Az Európai Unió még mindig fontos világpolitikai szereplőként tekint magára, pedig korántsem ez a helyzet – erről már ismét Joanna Siekiera beszélt. Magunknak teszünk rosszat, ha nem vagyunk hajlandók szembenézni az igazsággal, például azzal, hogy egyáltalán nem minden állam osztozik az európaiak által alapnak tekintett értékekben, egyes autoriter rezsimek pedig éppen a nemzetközi jogot használják fel a saját elnyomó gyakorlatuk indoklására.
Ebben a helyzetben a szankciók és a politikai nyilatkozatok nem fognak segíteni – emelte ki a szakértő.
Borítókép: A Nemzeti Közszolgálati Egyetem által „A végzet felé: a fegyverkező Európa” címmel szervezett panelbeszélgetés résztvevői (A szerző felvétele)
