Joe Biden, minden idők legidősebb amerikai elnöke még az 1990-es évek végén szenátorként amellett kardoskodott, hogy az Egyesült Államok és a NATO minél nagyobb erővel lépjen fel a volt Jugoszlávia ellen, hogy „megelőzzenek egy népirtást”.
1998 és 1999 között Joe Biden szívós kampányt folytatott, hogy eladja a Clinton-kormányzatnak és szenátusi kollégáinak Jugoszlávia megelőző bombázását, amelyre állítása szerint azért volt szükség, hogy megakadályozzák a koszovói albánok elleni gyilkossági és kitelepítési műveleteket.
Biden kampányolt a bombázásért
– Azt hiszem, hamarosan bombázni fogunk – mondta 1999. március 19-én. Az amerikai törvényhozók erősen megosztottak voltak a háborúval kapcsolatban, sok republikánus és néhány demokrata ellenezte azt. Biden sürgette Clintont, hogy adja el a háborút a nyilvánosságnak, és szerezzen kongresszusi támogatást. De Biden, aki büszkén dicsekedett a háborús hatalmakról szóló törvényben elért eredményeivel, más álláspontot képviselt egy olyan háborúval kapcsolatban, amelyet a „szívügyének” tekintett. – Alkotmányos szempontból vitathatatlan, hogy Clintonnak nincs szüksége rá – mondta Biden a légicsapások előestéjén, majd hozzátette, hogy ez a döntés bölcs, és politikailag szükséges is. Nagy szavakkal magyarázta meg azt a döntést, hogy háborúba indul.
A tét az egész Európában a második világháború vége óta meglévő, a stabilitást és a demokráciát előmozdító politikánk folytatása. A NATO hitelességének megtartása is a cél
– tette hozzá.
A mai napig elérhető a videó, ahol Joe Biden arról beszél, hogy amikor ő volt döntéshozó helyzetben, akkor ő javasolta Belgrád bombázását, valamint azt, hogy robbantsák fel a hidakat. Mostani amerikai elnökként javasolta, hogy semmisítsenek meg olajellátmányokat és még rengeteg mindent.
Joe Biden egész életét végigköveti a háború
Biden 1991-ben az Öböl-háborúban a harcok ellen szólalt fel, ám a retorikája az évtized végére megváltozott. Azt mondta akkor:
A különbség az, hogy Európa közepén van Koszovó. Ha pedig Európa destabilizálódik, akkor mélyen érintettek vagyunk a jelenleginél jóval bonyolultabb dolgokban.
Ezután kiemelte, hogy tévedett, amikor nem támogatta az 1991-es iraki háborút.
Kiderült, hogy volt értelme az Öbölben harcolni – mondta Biden –, és úgy gondolom, hogy van értelme, hogy ezt a lépést most a Balkánon is megtegyük
– fogalmazott.
Március végén Milosevics kormánya nem volt hajlandó elfogadni azt az ultimátumot, amely szerint 30 ezer NATO-katonát engedne be az országba, ténylegesen elfoglalja Koszovót, és a csapatok szabadon mozoghatnak egész Szerbiában. A követelésekre még Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter is azt mondta, hogy túl sok és keményen bírálta az elképzelést.
Végül Biden tábora 58:41 arányban nem kötelező erejű szenátusi szavazással támogatta a katonai erő alkalmazását, annak ellenére, hogy a Clinton-kormányzat megtagadta a háborús hatalmi törvény követelményeinek teljesítését.
1999. március 24-én, figyelmen kívül hagyva az ENSZ és számos amerikai törvényhozó ellenállását, az Egyesült Államok 78 napos NATO-bombázásba kezdett, amelynek során rendszeresen csaptak le polgári célpontokra.
Mai napig nem tudni, hányan haltak meg
A bombázás után a NATO és a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság küldöttsége megállapodást írt alá Kumanovóban. A megállapodás rögzítette azokat az elveket, amelyek szerint a jugoszláv hadsereg és a szerbiai belügyminisztérium erői kivonulnak Koszovóból. A koszovói nemzetközi békefenntartó erők 1999. június 12-én bevonultak Koszovóba. A jugoszláv haderő kivonása volt a Koszovó függetlenségéhez vezető út első szakasza, kilenc évvel később, 2008-ban pedig Pristina egyoldalúan ki is mondta elszakadását Szerbiától, ám ezt Belgrád azóta sem hajlandó elismerni, erről megy a vita Brüsszelben is – idézte fel a Pannon RTV.
