Egy új brüsszeli törvénynek köszönhetően 2030-tól minden új építésű lengyelországi háznak szén-dioxid-kibocsátás szempontjából nullszaldósnak kell lennie. Minden más épületnek 2050-re kell elérnie ezt a státust. 2040-re a szénnel és gázzal való fűtés is tilos lesz, és mindössze három éven belül drágulni fog ezeknek a tüzelőanyagoknak a használata az otthonokban.
Pawel Karbownik pénzügyminiszter-helyettes, aki Lengyelországot képviseli az Európai Unió Tanácsában, tartózkodott a szavazáskor. A testület a múlt héten fogadta el az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvet, amely előírja a felújítás és a napelemek általános felszerelésének kötelezettségét, valamint a szén- és gázkazánok kivonását. Négy másik tagállam, köztük Csehország és Szlovákia is tartózkodott, míg Olaszország és Magyarország miniszterei ellenezték a javaslatot. A szabályozást összesen húsz ország támogatta.
Az Európai Unió Tanácsa az Európai Parlamenttel közösen alkotja az Európai Unió jogalkotó szervét. Minden tagállam kormányának az adott szakpolitikai területért felelős miniszterét tartalmazza. A köznyelvben néha összekeverik az állam-és kormányfőket tömörítő Európai Tanáccsal.
Donald Tusk kormányának most két éve van arra, hogy kidolgozza az egyik legvitatottabb és legdrágább uniós irányelv végrehajtásáról szóló részletes jogszabályokat.
Nemcsak a régi házak, lakóházak és középületek felújításának hatalmas költségei jelentenek problémát, hanem az előírások végrehajtásának szigorú határideje, valamint a hőszivattyúk és napelemek telepítésére vonatkozó követelmények is.
Anna Lukaszewska-Trzeciakowska volt klíma- és környezetvédelmi miniszter megjegyezte, hogy a Mateusz Morawiecki vezette korábbi konzervatív varsói kormány az Európai Bírósághoz fordult a tervezet ellen.
A baloldali-liberális Tusk-kormány képviselője azonban nem mert ellene szavazni az Európai Unió Tanácsában, így felmerül a kérdés, hogy a kormány egyáltalán tisztában van-e azzal, hogy mi történik, és hogy mindezen intézkedések végrehajtásának milyen következményei lesznek a gazdaságra és a társadalomra nézve. Ezek a rendeletek ugyanis betarthatatlanok, irreálisak és nagyon drágák.
A kihívás óriási, mivel még a lengyel nagyvárosokban is vannak szigeteletlen házakból álló teljes lakótelepek, a kisebb városokban és falvakban pedig sok ház az 1950-es és 1960-as évekből származik, és szénnel fűtenek. Hasonló nagyságrendű kihívások és az energiafogyasztás csökkentésének követelménye vonatkozik a nem lakóépületekre, például az irodákra és iskolákra, a mozikra és színházakra, de az egészségügyi központokra is.
