Egy új brüsszeli törvénynek köszönhetően 2030-tól minden új építésű lengyelországi háznak szén-dioxid-kibocsátás szempontjából nullszaldósnak kell lennie. Minden más épületnek 2050-re kell elérnie ezt a státust. 2040-re a szénnel és gázzal való fűtés is tilos lesz, és mindössze három éven belül drágulni fog ezeknek a tüzelőanyagoknak a használata az otthonokban.
Pawel Karbownik pénzügyminiszter-helyettes, aki Lengyelországot képviseli az Európai Unió Tanácsában, tartózkodott a szavazáskor. A testület a múlt héten fogadta el az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvet, amely előírja a felújítás és a napelemek általános felszerelésének kötelezettségét, valamint a szén- és gázkazánok kivonását. Négy másik tagállam, köztük Csehország és Szlovákia is tartózkodott, míg Olaszország és Magyarország miniszterei ellenezték a javaslatot. A szabályozást összesen húsz ország támogatta.
Az Európai Unió Tanácsa az Európai Parlamenttel közösen alkotja az Európai Unió jogalkotó szervét. Minden tagállam kormányának az adott szakpolitikai területért felelős miniszterét tartalmazza. A köznyelvben néha összekeverik az állam-és kormányfőket tömörítő Európai Tanáccsal.
Donald Tusk kormányának most két éve van arra, hogy kidolgozza az egyik legvitatottabb és legdrágább uniós irányelv végrehajtásáról szóló részletes jogszabályokat.
Nemcsak a régi házak, lakóházak és középületek felújításának hatalmas költségei jelentenek problémát, hanem az előírások végrehajtásának szigorú határideje, valamint a hőszivattyúk és napelemek telepítésére vonatkozó követelmények is.
Anna Lukaszewska-Trzeciakowska volt klíma- és környezetvédelmi miniszter megjegyezte, hogy a Mateusz Morawiecki vezette korábbi konzervatív varsói kormány az Európai Bírósághoz fordult a tervezet ellen.
A baloldali-liberális Tusk-kormány képviselője azonban nem mert ellene szavazni az Európai Unió Tanácsában, így felmerül a kérdés, hogy a kormány egyáltalán tisztában van-e azzal, hogy mi történik, és hogy mindezen intézkedések végrehajtásának milyen következményei lesznek a gazdaságra és a társadalomra nézve. Ezek a rendeletek ugyanis betarthatatlanok, irreálisak és nagyon drágák.
A kihívás óriási, mivel még a lengyel nagyvárosokban is vannak szigeteletlen házakból álló teljes lakótelepek, a kisebb városokban és falvakban pedig sok ház az 1950-es és 1960-as évekből származik, és szénnel fűtenek. Hasonló nagyságrendű kihívások és az energiafogyasztás csökkentésének követelménye vonatkozik a nem lakóépületekre, például az irodákra és iskolákra, a mozikra és színházakra, de az egészségügyi központokra is.
Figyelembe véve az építőanyagok növekvő költségeit, egy ház vagy lakótömb alapos korszerűsítése költséges lesz. Egy hőszivattyú beszerelése egy családi házba, annak típusától függően, akár 15 ezer euró is lehet, a napelemek beszerelése pedig legalább hét-nyolcezer euróba kerül. Ezért a jelenleg szénnel vagy gázzal fűtött házak tulajdonosainak jóval több mint 23 ezer eurót kell költeniük ahhoz, hogy megfeleljenek az irányelvnek.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)
