Egy másik vitatott téma a szabadalmi védelem. Itt is szakadék tátong a gazdagabb és a szegényebb országok között. A szegényebb országok azt akarják, hogy vészhelyzetekben lazítsák a szabadalmi védelmet, hogy gyorsan tudjanak olcsó oltóanyagokat és gyógyszereket előállítani, még akkor is, ha a szabadalmak a nagy gyógyszeripari vállalatok tulajdonában vannak. A gazdag országok viszont nem akarják ezt, és általában nem akarják, hogy a szabadalmi védelem kérdése bekerüljön a világjárványügyi egyezménybe, mivel szerintük ez a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) hatáskörébe tartozik.
A koronavírus-világjárvány idején többek között Dél-Afrika és India már javaslatot nyújtott be a WTO-hoz a koronavírus elleni vakcinák és más, orvosilag szükséges termékek szabadalmi jogainak ideiglenes felfüggesztésére. Ezt a javaslatot több mint 100 ország támogatta, míg a nyugati országok, például Svájc és az EU-tagállamok elutasították.
A tervezett világjárványügyi szerződés bürokratikus szörnyeteg létrehozásával fenyeget, legalábbis ezt írja egy cikkében a Neue Zürcher Zeitung svájci lap, amely megjegyzi:
Még ha némelyik jó szándékú is, túl sok rendelkezést csomagoltak bele, és kevés a megoldásorientált megközelítés. A koronavírus-világjárvány idején világossá vált, hogy a kialakult kormányközi és magánszektorbeli hálózatoknak köszönhetően sok minden meglepően hatékonyan működött a vészhelyzet ellenére. A legjobb példa erre az újonnan kifejlesztett vakcinák több milliárd adagjának a világjárvány kezdetétől számított alig több mint egy éven belüli biztosítása. A szerződéstervezet olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek messze túlmutatnak az információcserén és a válság idején történő egyéb érdemi együttműködésen. Ezek közül néhány intézkedés tekintélyelvű szellemet áraszt
– olvasható a lap cikkében.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!