– A Patrióták Európáért frakció szakmai vezetője, szóvivője az Európai Parlament Fejlesztési Bizottságában. Ez nagyon is ismerős terep Önnek. Mik a várakozásai a munkával kapcsolatban?
– A fejlesztési bizottság az Európán kívüli fejlesztéspolitikával foglalkozik. Én már nyolcadik éve itt dolgozom. Az itt eltöltött évek világossá tették, hogy ez a bizottság Európa biztonsága szempontjából kulcsterületeket foglal magába. A hatékony fejlesztéspolitikához szorosan köthető a migráció kérdése. A migrációs nyomás jelentős csökkentése, a migrációs folyamatok lassítása csak az elmúlt évekhez képest hatékonyabb fejlesztéspolitikával történhet. Ennek alapja, hogy az adott országban, régióban, településen biztonság legyen. Ennek nem csak katonai jelentése van: a biztonság jelenti az élethez, az oktatáshoz, a gyógyításhoz való hozzáférést is. Lehet még egyszerűbben fogalmazni: ahol – az előbb említett szempontok alapján – nincs biztonság, ott megáll az élet. Az emberek pedig nem élni, hanem túlélni akarnak. Ezt az állapotot kell megakadályozni az adott ország vezetőivel és egyházaival közösen. Százszor olcsóbb az együttműködés helyi formáit megvalósítani, mint a tömeges migráció következményeit finanszírozni. Ki szeretném emelni az oktatás szerepét. Évtizedes tapasztalat, hogy ez jelenti a legeslegnagyobb kihívást. A XXI. századhoz igazodó oktatás Afrika nagy részén hiányzik.
– Hogyan érintette az, hogy a fejlesztési bizottság alakuló ülésén a baloldal megakadályozta az alelnöki pozícióját, ami a parlamenti szokásjog szerint Önt, a Patrióták Európáért frakció képviselőjét illette volna meg?
– Személyesen nem érintettek meg a történtek. Az viszont felháborít, hogy az Európai Parlament harmadik legnagyobb frakciójának képviselői azért nem kapják meg a jogszerűen nekik járó pozíciókat, mert a baloldali többség politikai ügyekben nem ért velük egyet. Ezt életveszélyes gyakorlatnak tartom az európai demokrácia szempontjából. A Patrióták Európáért frakció kemény munkába kezdett, mert ennek az ügynek a végére kell járni, jogi útra kell terelni a történteket.
Ilyen értelemben tehát nem az én vagy a frakciónk kudarca, ami történt, hanem az Európai Parlamentnek mint intézménynek a kudarcáról van szó.
A szakbizottsági pozíciók kiosztása egy korábban kidolgozott és elfogadott rendszer alapján történik, amely szerint az Európai Parlamentben a választási eredményeket tükröző elosztási rendszert kell alkalmazni. Ez sérült esetünkben. A jogsértőknek pedig felelniük kell.