Magyarország utat mutatott a békéhez

Az orosz–ukrán háborút lezáró jövőbeli békéhez Magyarország legfontosabb hozzájárulása az volt, hogy le mert tenni az asztalra egy B tervet ott, ahol addig csak A+ tervekről volt szabad beszélni. Erről beszélt lapunknak Robert C. Castel, az Alapjogokért Központ új biztonságpolitikai tanácsadója. A szakértő kitért arra, hogy hova futhat ki az ukrajnai konfliktus, de beszélt arról is, hogy milyen szakaszban zajlik éppen a közel-keleti háború.

Robert C. Castel, az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója Fotó: Yoav Nir (c)

– Szakértőként csatlakozott az Alapjogokért Központhoz. Milyen célokkal érkezett?

– A kérdésre egy kérdéssel felelek: miért vágtam bele ebbe az egész biztonságpolitikai elemzősdibe? Azért, mert úgy éreztem, hogy ezen keresztül hatni tudok olyan folyamatokra, amiket fontosnak, talán létfontosságúnak tartok. Magányos farkasként az elmúlt két évben elértem, amit magányos farkasként elérhettem. Két könyv – több kiadásban –, egy harmadik előkészületben, számtalan cikk, interjú, podcast és egyéb médiamegjelenés. Ugyanakkor számomra egyértelművé vált, hogy elértem egy „üvegplafont”, amit magányos farkasként már nem tudok áttörni. Magányos farkasként ez az a pillanat, amikor csatlakozunk a falkához. Ami az Alapjogokért Központot illeti, számomra a legnagyobb vonzerejük az volt, hogy nem foglalkoznak meddő akadémiai köldöknézéssel. A tudás számomra csak akkor értékes, ha az a cselekvés egyik formája.

Robert C. Castel, az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója (Fotó: Alapjogokért Központ)

– Izraelben ismét felerősödtek a túszok kiszabadítását követelő hangok. Milyen dilemmával néz szembe az izraeli kormány ennek kapcsán?

– A dilemma vagy inkább „trilemma”, amelynek a szarvaira fel vagyunk nyársalva, nem új keletű. Ez a feszültség már jelen volt Sámuel próféta és Saul király között is. A próféta megengedheti magának, hogy a tiszta morális álláspontot képviselje. A király, aki Machiavelli vállain állva próbál a jövőbe tekinteni, nem engedheti meg magának ezt a luxust. A talleyrandi fordulattal élve: az előbbi számára az egyetlen vörös vonal a bűn, az utóbbi számára a hiba. Nem beszélve arról, hogy kis nemzetek nem engedhetik meg maguknak, hogy nagy hibákat kövessenek el. A királynak pedig nincsenek polgárjogai, de még alapvető emberi jogai sem. Nem engedheti meg magának, hogy megszakadjon a szíve, még akkor sem, amikor a mindennapi ember megtörne a tragédia látványától. Hidegen és számítóan kell döntenie, és ebben a sokváltozós egyenletben a túszoknak kell legyen egy voksa, de vétójoguk nincs. Sok más érdek is figyelembe veendő, és amikor a hajó sorsa a tét, akkor az okos kereskedő még a legdrágább áruját is a tengerbe dobja, hogy megmentse a hajót. Aki ezt a terhet nem képes viselni, és nem tud lemondani a szívszeretet emberi jogáról, az ne menjen királynak. A prófétáknál mindig van felvétel.

Rengetegen követelnek tűzszünetet Izraelben (Fotó: Anadolu via AFP)

– Milyen fázisában jár és meddig tarthat még a háború a Gázai övezetben?

– A háború jelenlegi szakasza az első cél, a Hamász által jelentett katonai fenyegetés felszámolása. Ez a szakasz a vége felé közeledik. A katonai fenyegetés felszámolása azt jelenti, hogy megfosztjuk a Hamászt attól a képességtől, hogy egy második, október 7-i mészárlást hajtson végre többdandárnyi szervezett katonai erővel. Ez persze nem jelenti azt, hogy a terrorfenyegetés megszűnik. A szétvert Hamász-zászlóaljak túlélői gerilla- és terrorhadviselést fognak folytatni Izrael ellen még hosszú éveken át, ahogyan azt tették 1948 és 2007 között.

– Mennyire repedezik Volodimir Zelenszkij ukrán elnök rendszere?

– Ebben a kérdésben legalább három különböző kérdés van összegyúrva. Az első a Zelenszkij-adminisztrációval, a második az ukrán ellenállással, a harmadik pedig az ukrán állam puszta létezésével kapcsolatos. Több jel utal arra, hogy az az életerő, amely ezt az adminisztrációt eddig fenntartotta, fokozatosan gyengül. Az első ilyen jel a nyugati médianimbusz fokozatos elpárolgása volt. A második a formális legitimitás elvesztése, idén májusban. A harmadik jel az egyre kétségbeesettebb próbálkozások feketehattyú-események generálására a harctereken, amikkel az ukrán vezetés megpróbálja megváltoztatni a háború dinamikáját, vagy legalábbis időt nyerni.

Ha a jelenlegi trendek lineárisan folytatódnak, és nem látunk jelentős ellentrendeket, akkor Ukrajnának a jelenlegi adminisztrációt, s talán a háborús ellenállást is fel kell áldoznia az állami lét megmentése érdekében.

Sorra hagyják el a kormányzatot Zelenszkij emberei (Fotó: NurPhoto via AFP)

– Ahelyett, hogy megtorpant volna az orosz támadás Donbászban, az ukránok kurszki betörése után, még fokozódott is, és az oroszok már igen közel járnak a kulcsfontosságú Pokrovszkhoz. Csapdába navigálta magát Zelenszkij?

– Az ilyen ballépéseket nevezzük a teniszben és a stratégiában kikényszerített hibának. Amikor Oroszországnak sikerült egy olyan attríciós háború logikáját rákényszerítenie Ukrajnára, amit az nem nyerhet meg, és amikor minden lineáris projekció Ukrajna vereségét jósolja közép- vagy hosszú távon, az ukránok kénytelenek fekete hattyúkat generálni. Az egyik ilyen fekete hattyú a Krynkynél történt partra szállás volt. Ehhez is éppakkora reményeket fűztek, mint a jelenlegi kurszki betöréshez. A Liddell Hart-féle „indirekt megközelítés” stratégiája, amely az oroszok figyelmének elterelésére alapoz, alapvetően jó gondolat, de ahhoz, hogy sikerrel járjon, létfontosságú orosz érdekeket kellett volna fenyegetnie Kurszknál. Ez a zöldmezős beruházás azonban csupán arra vezetett, hogy Oroszország magas harcértékű ukrán csapatokat kötött le alacsony harcértékű orosz csapatokkal.

– Az elmúlt hetekben érezhetően fokozódnak az orosz támadások az ukrán városok és az energetikai rendszer ellen. Mi vár az egyszerű ukránokra az elkövetkezendő hónapokban?

– Minden azon múlik, hogy Oroszország rendelkezik-e a szándékkal és a képességgel, hogy a szíriai forgatókönyvet alkalmazza Ukrajnában. Szíriában az orosz légierő a lázadók által ellenőrzött városokat célozta meg, és olyan menekülthullámot generált, amelynek fodrai Írországig értek.

Úgy gondolom, Oroszország rendelkezik azokkal a képességekkel, hogy a tél küszöbén a kritikus infrastruktúra lerombolásával lakhatatlanná tegyen ukrán városokat, és a kialakuló menekülthullámot stratégiai fegyverként alkalmazza. Rafah példája bebizonyította, hogy mindaz, amiről komoly nyugati szakértők magabiztosan azt állították, hogy lehetetlen – másfél millió ember evakuálása –, néhány nap alatt megoldható.

A kérdés csak az, hogy megvan-e a szándék az orosz oldalon, hogy azt tegyék egy szomszédos testvérnéppel, mint amit egy másik kontinensen egy más etnikumú és vallású lakossággal tettek.

Óriási pusztítást okoz az orosz–ukrán háború (Fotó: NurPhoto via AFP)

– Bár többen hevesen támadták Orbán Viktor békemisszióját, úgy tűnik, azóta egyre több nyugati politikus meri kimondani, hogy szükség van a mielőbbi béketárgyalásokra Ukrajnában. Mikorra érhetik el a békepárti hangok a kritikus tömeget, és milyen szerepe lehet ebben Magyarországnak?

– A békepártiság nem hasadóanyag, hogy pontosan kvantifikálni lehessen a kritikus tömegét. Viszont ha elfogadjuk azt, hogy a politikai siker mindent igazol, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy a kézzelfogható kudarc a politikai legitimitás halála. A háború egyik nagy előnye, hogy más területekkel ellentétben a katonai kudarcot nem lehet „szétmagyarázni”. Egy GDP- vagy munkanélküliségi statisztikát meg lehet hamisítani, de egy orosz páncéloshadosztály a Dnyepernél, bárhonnan nézzük, pontosan úgy néz ki, mint egy orosz páncéloshadosztály a Dnyepernél.

A háborúra elpazarolt nyugati erőforrásokat még valahogy meg lehet magyarázni, de az ukrán lakosság növekvő szenvedését egyre nehezebb lesz. Az emberi szenvedés fokozásával Oroszország a haladó Nyugat legfontosabb morális értékét, a gyengébbek megóvását fogja a Nyugat ellen fordítani. Csak idő kérdése, hogy felismerjük: megvédeni az ukránokat ettől a szenvedéstől nem vagyunk képesek, és a jelenlegi politikánkkal csupán meghosszabbítjuk ezt a szenvedést.

Magyarország legfontosabb hozzájárulása az volt, hogy le mert tenni az asztalra egy B tervet, ott, ahol addig csak A+ tervekről volt szabad beszélni. Egy épeszű szövetségben a vélemények pluralizmusának kell érvényesülnie.

Minden állam a geopolitikai gondolkodás önálló laboratóriuma kell legyen. Ezek a laboratóriumok pedig olyan termékeket kell előállítsanak, amelyek szabadon versengenek egymással a gondolatok piacán. 

Ehelyett mit kaptunk az elmúlt két és fél évben? Egy chaplini gépezetet, futószalaggal és kényszeretetővel. Ezt a dinamikát törte meg Magyarország békekezdeményezése.

Borítókép: Robert C. Castel, az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója (Fotó: Földházi Árpád)