Ódor Bálint: A szellemi kulturális örökség védelmének óriási szerepe és jelentősége van

Ódor Bálint állandó képviselő, rendkívüli és meghatalmazott nagykövettel a kulturális örökségvédelem fontosságáról beszéltünk, amelynek szerepe az lenne, hogy az Európai Unió aktívan fellépjen a konfliktusok megelőzése, illetve a megbékélés előmozdítása érdekében a régiók kulturális örökségének támogatásán keresztül.

Ódor Bálint Fotó: Greskovits András

A kezdeményezés új keletű, és annak formálásában aktívan részt vettünk az elmúlt három évben. Az első formális lépést az Európai Unió Külügyi Szolgálata (EKSZ) tette meg, 2021-ben kiadott egy úgynevezett Concept Note-ot. Több általunk képviselt gondolati elem és érv is bekerült a szövegbe. Ezeket aztán 2021-ben sikerült egy politikai dokumentumban, ún. tanácsi következtetések formájában a tagállam konszenzusával elfogadni. 

Fontosnak tartottuk, hogy a magyar elnökség alatt szintet lépjünk, ezért a témát specifikus prioritássá emeltük a magyar elnökségi programban. A szintlépés gyakorlati célja az lenne, hogy az új megközelítés pozitív hozadékát tudatosítsuk az uniós döntéshozóknál, illetve az uniós intézményi körben is.

Továbbá szeretnénk eljutni oda, hogy az eddig tagállami fejlesztési ügynökségek, illetve civil szervezetek által megvalósított projektekhez uniós források is elérhetők legyenek. 

Fotó: Greskovits András

– Ha jól értem, akkor sikeresen befolyásolták az EU jogalkotását és látásmódját ezen a területen?

– A 2021-es Kulturális örökség uniós megközelítése konfliktusokban és  válságokban címmel elfogadott  tanácsi következtetések vitája során egyebek mellett két fontos szempontunk volt és ezeket el is értük. Egyfelől a szövegbe került  a vallásközi-párbeszéd erősítése, mint célkitűzés, ami az EU vallássemlegességet képviselő kontextusában komoly eredmény, másrészt elértük azt is, hogy az EU-nak forrásokat kell biztosítania a kulturális örökségvédelemre. Ennek módozatait még ki kell dolgozni, de a válaszom egyértelmű: igen, sikeresen befolyásoltuk az EU jogalkotását.  

– Utalt arra, hogy a kulturális örökségvédelemnek szerteágazó hatásai vannak. Kiemelne ebből legalább egyet, ami fontos a magyar elnökség szempontjából is? 

 – Az egyik legfontosabb hatás az, hogy elősegítjük a válságokkal és konfliktusokkal terhelt zónákban élők helyben maradását és boldogulását. Egyértelmű, hogy ha egy városban, régióban mondjuk terrorista támadás következtében lerombolják a helyi kórházakat, iskolákat és lakóépületeket, vagy ezek egy természeti katasztrófa következtében vagy a klímaváltozás hatására pusztulnak el, akkor onnan az emberek elmenekülnek. Ez történt pl. az ISIS miatt Irak északi részén. Amennyiben megadjuk a konfliktus által sújtott közösségeknek a segítséget és újjáépítjük iskoláikat, kórházaikat, lakóépületeiket, templomaikat, akkor van esély arra, hogy helyben maradnak. 

Az EU is elismerte, hogy a fizikai értelembe vett kulturális örökség mellett a nem fizikai, tehát szellemi kulturális örökség védelmének is óriási szerepe és jelentősége van.

 Ha ezeket védjük vagy ápoljuk, akkor a társadalom kötőszöveteihez, a népszokásokhoz, kisebbségi nyelvekhez vagy épp a vallásgyakorlás szabadságához érkezünk, és az ott élők közösségi kapcsolatainak épülését és megtartását segítjük elő.   

– Mondana egy példát erre?  

– 2020-ban a bejrúti kikötőben történt robbanás következtében kétszáz ember veszítette életét, nyolcvanan eltűntek és több, mint hatezer ember sérült meg. A robbanás háromszázezer ember otthonát semmisítette meg, de a lerombolt vagy megrongálódott épületek között kórházak, iskolák is voltak. Bejrút legrégebbi, 1881-ben alapított iskolája is súlyosan megsérült a robbanásban.  A Zahrat El-Ishan iskolába majdnem ezer diák járt, 2002-ben az UNESCO társult iskolák hálózatába is felvették, fontos szerepet játszott a város és egész Libanon társadalmi életében. Az iskola ugyan a bejrúti görög ortodox érsekséghez tartozik, de minden más vallású és társadalmi hátterű diák előtt nyitva a kapujuk,  és egy árvaházat is fenntartottak. Az iskola tetőszerkezete is megrongálódott, ezt építette újjá a Hungary Helps és az ALIPH ügynökség egy közös projekt keretében. Ez óriási lehetőséget adott az iskola további fenntartásához, ahhoz, hogy gyerekek százai járhassanak továbbra is iskolába és a több mint száz fős oktatói állomány munkája is biztosítva legyen.    

– Gondolom, itt költséges projektekről van szó, mégis mennyibe került mindez? 

– Ellenkezőleg. Ugyan minden relatív, de ez a projekt csaknem háromszázötvenezer dollárba került, amelyből a Hungary Helps hetvenötezer dollárt vállalt, és ugyanennyit költött a genfi székhelyű ALIPH ügynökség is. A többi forrást egy francia NGO és egy vallási szervezet vállalta. 

Pont az a lényege ezeknek a projekteknek, hogy kisebb összegekből is jelentős eredményeket lehet elérni, hogyan is tekinthetnénk másképp arra, ha egy iskolában újra tanulhatnak a diákok és az árvaház is fogadóképes állapotba kerül? Nekünk alapelvünk az, hogy kis befektetéssel is nagy eredményeket lehet elérni a kulturális örökségvédelmi projektekkel, a Közel-Keleten, Afrikában vagy Szíriában, Irakban.

És ha belegondolunk, pont a legfontosabb migrációs kibocsátó országokról beszélünk.  

– Hogyan kapcsolódik a fent elmondottakhoz a magyar elnökség égisze alatt szervezett nemzetközi konferencia, amely szeptember 9-én volt Brüsszelben? 

– A szeptember 9-i konferencia az első olyan konferencia volt az EU történetében, amely a kulturális örökségvédelemre fókuszált. És az első volt abban is, hogy a konferencián nemcsak az EU döntéshozóinak, a tagállamok képviselőinek, vezető uniós intézményi tisztségviselőinek, hanem elsősorban azoknak a helyi közösségeknek adott lehetőséget és szerepet, akik helyben élnek, akik pontosan tudják, hogy mit jelent a nekik nyújtott segítség, és azzal is tisztában vannak, hogy mire van szükségük. Itt volt például a már említett bejrúti iskola, a Zahrat El-Ishan igazgatónője, Souha Choueri asszony. Megható volt hallgatni, ahogy a Magyarország által nyújtott segítségről beszélt, ahogy képeken mutatta be a robbanás okozta szörnyű pusztítást és végül a helyreállított tetőszerkezetet. Edmond Alejji, aki a Hungary Helps zászlóshajójának tekinthető szíriai Krak des Chevaliers keresztes lovagvár rekonstrukciós munkáinak a vezető építésze szintén köszönetet mondott Magyarország segítségért. A Krak des Chevaliers máig a keresztény közösség identitásának egyik legfontosabb jelképe, de fontos jelképe Magyarországnak is, hiszen II. András király rendszeres adományaival támogatta a vár felépítését és katonáinak ellátását, még a XIII. század elején.  De egy fontos turisztikai helyszín is, megélhetést biztosíthat az ott lakók számára, nem beszélve arról, hogy a műemlék helyreállítása és a régészeti feltárások helyi munkaerő bevonásával történnek, ami munkahelyeket teremt a közösségnek. Ez az ún. fenntarthatósági szempont, ami biztosítja, hogy a helyi közösségek szülőhelyükön tudjanak boldogulni. Mohamed El Hassan, a nigeri Imane Atarikh civilszervezet elnöke a Száhel-övezet kulturális örökségének drámai pusztulásáról beszélt a klímaváltozás tükrében.

Óriási igény lenne arra, hogy a helyi kulturális örökséget megóvják, de erre sem forrásuk, sem szakértelmük nincs, szükségük van a segítségünkre.

  Ezek mind példák arra, hogy mennyire szerteágazó szerepe lehet egy kulturális örökségvédelmi projektnek. 

– És ezt a munkát a tagállamoknak egyedül kell elvégezniük, részt vesz ebben az EU?  

– A mi célunk az, hogy az EU-t minél nagyobb mértékben, és elsősorban források biztosításával bevonjuk ebbe a munkába. 

Pozitívan kell értékelni, hogy 2021-ben a már említett tanácsi következtetések elfogadásával a kulturális örökségvédelem a figyelem középpontjába került és megértették azt, hogy ez a munka, ez az eszköz fontos szerepet játszhat az Unió külkapcsolati eszköztárában is.

 Alapvető célunk az, hogy az EU a jelenleginél több forrást biztosítson erre a fontos feladatra. Már van példa arra, hogy az EU által menedzselt úgynevezett civil missziókban kulturális örökségvédelmi szakemberek is részt vehetnek (pl. az EU-Georgia misszióban), akiknek az a feladatuk, hogy az adott ország igényeit felmérjék és közreműködjenek a konkrét segítségnyújtás megtervezésében és végrehajtásában. De a jelenleginél sokkal több forrásra lenne szükség, ezt igazolja az is, hogy már közvetlen környezetünkben is egyre több a fegyveres konfliktus, válság.                       

– Milyen üzenetei lehetnek egy olyan konferenciának, ahol, ahogy említette a helyi érdekelteken kívül az EU-tisztviselők, sőt múzeumok, bankok és alapítványok is részt vesznek?    

– Igen, hívtunk alapítványokat, múzeumokat is a konferenciára. Egy panelben elsősorban azzal foglalkoztunk, hogy milyen EU-n kívüli pénzügyi támogatási rendszereket, PPP-alapon működő konstrukciókat lehetne kidolgozni, ebben komoly partnerre találtunk az EKSZ-ben, aktívan részt vettek ebben a panelbeszélgetésben. Így került képbe, hogy meghívjuk az Európai Beruházási Bankot vagy a madridi Thyssen Bornemisza Nemzeti Múzeum igazgatóját is. Ha már a múzeumokról beszélünk, a múzeumok speciális szerepére is kitértünk a konferencián, a Magyar Nemzeti Múzeum képviselője és egy ciprusi kolléga többek között a kulturális javak csempészete és illegális forgalmazásának kihívásaira koncentrált, ennek óriási jelentősége van a terrorizmus elleni harcban, ami, és erről még nem volt szó,  egy másik fontos összefüggése a kulturális örökségvédelemnek. 

Bizonyított tény ugyanis, hogy az iraki, szíriai vagy épp egyiptomi kulturális örökségre „vadásznak” az iszlám állam katonái és más terrorista csoportok vezetői, hogy aztán azokat illegális csatornákon értékesítsék és így  szerezzenek pénzt terrorista cselekményeik finanszírozására. 

De ha egy üzenetet kellene kiemelnem, ami a leginkább visszatérő kérdés volt a konferencián, akkor azt mondanám, hogy mindenkiben tudatosult, hogy a jelenleginél sokkal több projektre, jóval több akcióra lenne szükség. Ezt próbáltuk megértetni az EU döntéshozóival.

Fotó: Szendrei György

– Ami a jövőt illeti, még majdnem négy hónap van hátra az elnökségből, hogyan tovább a kulturális örökségvédelem területén? 

– Először is az, hogy a konferencián több mint kétszázharmincan vettek részt és a regisztrációt kénytelenek voltunk már a Konferencia előtt lezárni, mert akkora volt az érdeklődés, azt mutatja, hogy van igény arra a munkára, amit a magyar elnökség ezen a területen végez. A konferencián több, mint húsz civilszervezet, köztük az Europa Nostra és tagállami ügynökségek is részt vettek (a francia ALIPH, AFD vagy az olasz AVSI például), az elhangzottakból pedig kiadványt készítünk, amelyben rögzíteni fogjuk a legfontosabb következtetéseinket is. 

Szintén fontos eredménye a magyar elnökségnek, hogy július végén egy önálló, a kulturális örökségvédelemmel foglalkozó tanácsi munkacsoport létrehozásáról döntöttünk az  állandó képviselők bizottságában (Coreper). 

Közvetlenül tudjuk a bizottságot arra ösztönözni, hogy vállaljon nagyobb szerepet egy olyan munkában, amely Magyarországon kívül nagyon fontos például Franciaországnak, Olaszországnak, Németországnak, Görögországnak, Ciprusnak vagy épp Bulgáriának.  Sokan még csak most ébredeznek, és lépnek arra az útra, amin mi már lassan egy évtizede járunk.  Kimondhatjuk tehát, hogy a magyar példát már sokan követik. A munkacsoport szeptember végén indul el, magas ambíciószint mellett többek között a hatékony információcsere, a lehetséges EU-források áttekintése és persze a bizottság nagyobb szerepvállalásának biztosítása kerülhetnek a munka fókuszába.    

Borítókép: Ódor Bálint (Fotó: Greskovits András)