Volodimir Zelenszkij ukrán elnök által megvalósított kabinetátalakítás igazából nem is jelent akkora változást, mint ahogy azt próbálják elhitetni, közölte a Politico brüsszeli hírportál. Valójában néhány személy újrapozicionálásáról van szó.
Átrendezzük a székeket
– így kommentálta egy magas rangú ukrán tisztviselő a kabinetátalakítást.
Az ipar, a civil társadalom vagy a tudományos közösségből nem kerültek be új személyek a testületbe, pedig ezt már egy ideje kérik a kormánytól
– jegyezték meg a nevüket elhallgatni kívánó tisztviselők. És ez jelenti az igazi problémát.
Ez alól csak Dmitro Kuleba külügyminiszter és Volodimir Kudrytskyi, az ukrán nemzeti áramszállító hálózat, az Ukrenegro vezetőjének távozása jelent kivételt. A tisztviselő és más bennfentesek szerint Kuleba irritálta Zelenszkij kabinetfőnökét, Andrij Jermakot, aki nagyobb hatalmat akart a minisztérium felett.
Ukrajna vezetője tavasz óta utalt arra, hogy változások fognak bekövetkezni a kormányban, Zelenszkij és a csapata igyekeztek befolyásolni a közhangulatot, amely egyre nyíltabban megkérdőjelezi a vezetőséget.
Ennek tudható be, többek között, az oroszországi Kurszk régióba indított drámai, határokon átnyúló betörés is.
A kurszki rajtaütésnek csupán politikai céljai voltak, nem pedig katonai
– vallja Nyikolaj Knyazhytsky ellenzéki törvényhozó és Zelenszkij kritikusa, majd hozzátette: „Természetesen a kurszki hadművelet feldobta a közhangulatot. De rengeteg probléma van, amelyeket elhanyagolnak, például az, hogy nincs semmilyen komoly stratégia a több mint hárommillió kitelepítettnek a megsegítésére Ukrajna-szerte. Ha nem teszünk semmit az érdekükben, akkor még több ukrán fog elmenekülni az országból”.
Ráadásul a kabinet átalakítása semmit sem tesz azért, hogy enyhítse a Zelenszkij autokratikus kormányzási stílusával kapcsolatban régóta fennálló aggodalmakat.
Kuleba távozása arra a tökéletes példa, hogyan taszítja ki Zelenszkij csapata azokat a kívülállókat, akik készek megkérdőjelezni az utasításokat, és kihívást jelentenek az elnöki adminisztrációnak. Ez az eset hasonlít a fegyveres erők parancsnokának, Valerij Zaluzsnyij tábornoknak a korábbi elbocsátására, aki összeütközésbe került Zelenszkijjel a háborús stratégia kapcsán. Nem beszélve arról, hogy Zaluzsnyij népszerűsége miatt sem volt közkedvelt az elnöki adminisztrációban.
Kulebát és Zaluzsnyijt a nyugati vezetők is tisztelték, és távozásuk – a korábbi védelmi miniszter, Olekszij Reznyikov tavalyi távozásával együtt – némi nyugtalanságot okozott. Kaja Kallas volt észt miniszterelnök és leendő uniós külügyi és biztonságpolitikai főképviselő így reagált Kuleba távozásának hírére:
A világ egyik legnehezebb munkáját végezte, köszönöm rendkívüli szakmai és személyes elkötelezettségét
– olvasható az X-en megosztott bejegyzésében.
Egy múlt hónapban végzett felmérés szerint az ukránok több mint fele jelenleg úgy véli, hogy Zelenszkij hivatala túlzott befolyást gyakorol az állami és bűnüldöző szervek, a bíróságok, a korrupcióellenes szervek, valamint az ország parlamentje felett.
Zelenszkij védelmezői szerint a háborúhoz kemény vezetőre van szükség, és nincs idő demokratikus finomságokra. Ezzel szemben Zelenszkij kritikusai megjegyzik, hogy korábbi háborús vezetők jelentősen más megközelítést alkalmaztak. Különösen a brit Winston Churchill személyét emelik ki, aki a politikai spektrum minden oldaláról érkező, nagy hatalmú miniszterekből álló csapatára támaszkodott, hogy olyan háborús kabinetet alkosson, amely kiegyensúlyozottan képviselte az érdekeket. És bár a tengerentúlon oroszlánszívű háborús vezetőként tekintenek rá, Zelenszkij népszerűsége saját hazájában folyamatosan csökkent. Az ukránok mindig is szkeptikusabbak voltak vele szemben.
Borítókép: Volodimir Zelenszkij (Forrás: AFP/ NurPhoto/ Artur Widak)
Orosz–ukrán háború 
