– Törökként hogy érzi magát Magyarországon?
– Három éve élek Budapesten, nagyon elbűvölt a város, különösen a Duna-part és a kedvenc helyem, a Gellért-hegy, ahonnan tökéletes a panoráma. Külön örömmel tölt el, hogy milyen sok török vonatkozású emlékhely és látványosság van Budapesten, amit gondosan ápol a két nép. A magyar gasztronómiát is kedvelem, a lángos boldoggá tett, majdnem ugyanilyen ételek vannak odahaza is. Magyarországnak csodálatos építészete és történelme van, de nem sok időm jut mostanában a felfedezésre, mert az új iskolaépület felújítása és a működő iskola irányítása nagyon lefoglal.
– Melyek a Maarif Alapítvány célkitűzései, és mit kell tudni a budapesti iskoláról?
– A budapesti iskola nem kizárólag magyarországi oktatási intézmény, hanem része a török Maarif Alapítvány hálózatának, amelynek 477 oktatási intézménye van a világ több mint ötven országában. Több mint 51 ezer diák választott már minket, és világszerte negyven bentlakásos kollégiumot működtetünk, hogy minél több diák elérje a magas színvonalú oktatást. Küldetésünk, hogy úttörő oktatási intézmény legyünk, amely olyan tiszta gondolkodású embereket nevel, akik tudásukat a békére és az emberiség jólétére használják. A Maarif Alapítvány angol–magyar kéttannyelvű iskolája immár öt éve működik a fővárosban, jelenleg a XIX. kerületben. A 2024/25-ös tanévben 69 diákunk van, kizárólag képzett és tapasztalt magyar pedagógusokkal dolgozunk. A tanulóink nagyjából fele külföldi, másik fele magyar, akik a 12 tantárgyból hatot angolul tanulnak. Lehetőség van azonban tanítási időn kívüli különórákra, ahol angolul vagy törökül is tanulhatnak, valamint íjász- és ebru-márványfestés órák is vannak.
– Hogy áll most a Hernád utcai épület renoválása?
– A VII. kerületi Hernád utcába fogunk költözni, ahol az alapítvány és az intézmény rangjához méltó épületben folytatjuk majd az oktatást, tiszteletben tartva a történelmi épület eredeti építészeti kialakítását. Amikor befejezzük a felújítást, mindenki megnézheti majd, ahogy a modernitás és a történelmi örökség kombinációja sikeresen megvalósul iskolánk épületében.
Az intézmény 6500 négyzetméteren, több szinten fog működni. Lesz konferenciaterem, két különböző sportcsarnok – az általános és középiskolás diákoknak külön-külön –, ebédlő és étkezde, laboratóriumok a biológia-, kémia- és fizikaórákhoz. Önálló műhelye lesz a robotikának és a kódolásnak, de lesz nyelvi, zenei és dráma műterem. Az iskolaépület maximális befogadóképessége 450 diák lesz. Később szeretnénk egy másik helyen óvodát is létrehozni. Szóval egy komplex renoválásról van szó, de jelenleg nem tudom megmondani, hogy mikorra leszünk kész.
– Úgy tudom, korábban indított iskolát Macedóniában is. Milyen a hangulat Magyarországon azokhoz képest?
– A macedóniai iskolanyitás érzelmileg megérintett, mert anyai ágon macedón származású vagyok. Öt év alatt két campust hoztam létre Szkopjéban és Tetovóban, jelenleg több mint ezer diák tanul ott a Maarif-iskolákban. Természetesen más a hangulat a Balkánon, valahogy több a mosoly. Budapest gazdag és sokszínű főváros, de sok a versenytárs iskola, nem úgy, mint Szkopjéban. Ezért sokat kell dolgoznunk, és folyamatosan emelnünk kell az oktatás szakmai színvonalát a budapesti iskolánkban.
– Hogyan éli meg intézményvezetőként a nemtelen támadásokat?
– Nehezen viselem, de úgy látom, hogy minden negatív kritika abból fakad, hogy sokan még nem rendelkeznek elég információval a Maarif-iskolákról. Emiatt szeretnénk minél hatékonyabb párbeszédet kialakítani a szülőkkel és a hazai médiával. Szeretnénk elmondani, hogy az iskolában nincs vallási oktatás, ez az egyetlen iskola Magyarországon, ahol a török mint második nyelv tanulható, és nem csak külföldiek gyermekeit várjuk. Szeretettel és tisztelettel fordulunk a magyarországi gyermekek felé, bárki jelentkezhet hozzánk, aki angolul szeretne tanulni, és nyitott a világra.
– A török–magyar kulturális évad idején hogyan látja a két nemzet közötti jelenlegi kapcsolatokat?
– A két állam közötti diplomáciai kapcsolatok századik évfordulója kapcsán nagykövetségünk már nagyon sok eseményt szervezett a kulturális év megünneplésére. Maarif-iskolaként mi is hozzájárultunk néhány rendezvénnyel a programokhoz. Például Evlija Cselebi nyomában kulturális és történelmi versenyt szerveztünk. A versenyre negyven különböző magyar iskola jelentkezett, és az első helyezett csapat díja egy egyhetes isztambuli utazás volt, amelynek minden költségét mi vállaltuk. Tatán és a Kurultaj fesztiválon nyitottunk egy jurtát, hogy megmutassuk mind a magyar, mind a török hagyományos művészeteket az érdeklődőknek. A Széchenyi Család Alapítvánnyal és az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósággal együttműködve megemlékezést szerveztünk Széchenyi Ödönnek. Szeretnénk megtanítani diákjainknak, hogy kik töltöttek be fontos szerepet a magyar és a török emberek között. Ilyen például Széchenyi Ödön, aki létrehozta a tűzoltóság rendszerét országunkban, sírja Feriköy-Istanbulban van. Vagy például Réthly Antal, aki hozzájárult a Meteorológiai Intézet létrehozásához Törökországban. Azt tervezzük, hogy az új iskolaépületünkben megjelenítjük ezeket a fontos személyeket. Kultúránk közös tőről fakad, az értékeink közösek, ezeket szeretnénk megismertetni a fiatal generációkkal.
Borítókép: Mustafa Dillioglu, a török Maarif Alapítvány ügyvezetője (Forrás: Maarif Alapítvány)
