Keir Starmer, az Egyesült Királyság miniszterelnöke újabb botrányt kavart azzal, hogy eltávolíttatta William Shakespeare híres portréját a Downing Street 10. faláról. A festmény, amelyet Louis Francois Roubiliac alkotott, és amely a híres Chandos-portré másolata, már nem díszíti a brit kormány hivatalos rezidenciáját, hanem egy raktárban porosodik.
Az eltávolítás híre konzervatív körökben óriási felháborodást keltett, sokan a kultúra elleni támadásnak és a nemzeti identitás szégyenletes elfojtásának tartják.
Sir Oliver Dowden korábbi kulturális miniszter élesen bírálta Starmer döntését, mondván:
A miniszterelnök a választások alatt a hazafiságát hangoztatta, de most, hogy vége a kampánynak, a baloldal szégyenérzete győzedelmeskedik a múltunk felett.
A politikus külön kiemelte, hogy Shakespeare mellett olyan ikonikus alakok portréit is eltávolították, mint I. Erzsébet királynő, Sir Walter Raleigh és William Ewart Gladstone.
A miniszterelnök lépései a brit történelem legnagyobb alakjai elleni támadásként jelennek meg a konzervatívok szemében. Robert Jenrick, a Konzervatív Párt vezető jelöltje, kijelentette:
Büszkéknek kellene lennünk történelmünkre és nagy alakjainkra, nem pedig szégyellnünk azt. Egyetlen más nemzet sem viselkedne így.
A Downing Street hivatalosan nem kommentálja a festmények eltávolítását, azonban nyilvánvaló, hogy a kormány műgyűjteményének részeként a festmények központi szerepet játszanak a brit kulturális örökség megőrzésében és bemutatásában.
A művészek, akiket a történelem legnagyobbjai között tartanak számon, hirtelen marginalizálódnak egy olyan ideológiai hullám miatt, amely megkérdőjelezi a nemzeti identitás alapköveit.
Shakespeare, aki több művét is I. Erzsébet uralkodása alatt írta, most ugyanazon sorsra jutott, mint a királynő maga, akinek portréját szintén eltávolították a Downing Street falairól. Ugyanez történt Sir Walter Raleigh festményével is, aki az angol gyarmatosítás korai szakaszának meghatározó alakja volt.
A baloldali kritikusok szerint ezek az alakok a brit gyarmatosítás és rabszolgatartás szimbólumaivá váltak, és eltávolításuk szükséges lépés a történelmi igazságtétel felé. Ennek ellenére a konzervatívok ezt az érvelést veszélyesnek és károsnak tartják, mivel szerintük a nemzeti történelem bűneit nem lehet egy egyszerű radírozással eltüntetni, és büszkének kellene lenni arra, amit az ország elért.
A viták tovább fokozódtak, amikor kiderült, hogy Rachel Reeves, a kormány pénzügyminisztere egy teljes szobából eltávolíttatta a férfi művészek által festett portrékat, és csak női művészek alkotásait helyezi el. Reeves döntése újabb példa arra, hogy a brit kormány milyen radikális változtatásokra kész a woke ideológiája jegyében.
A konzervatívok szerint ez a tendencia a brit kultúra és történelmi örökség szándékos elfojtásához vezet, ami hosszú távon károsíthatja az ország identitását és nemzeti öntudatát.
Nem szabad szégyenkeznünk azért, akik vagyunk, és büszkének kell lennünk azokra a nagyszerű személyiségekre, akik formálták nemzetünket
– mondta Jenrick.
A brit társadalomban egyre mélyülő megosztottság érezhető a kultúrharcok kapcsán, és úgy tűnik, hogy Keir Starmer kormányzása tovább mélyíti ezt a szakadékot.
Borítókép: William Shakespeare portréja (Fotó: AFP)
