– Milyen volt a politikai légkör a budapesti csúcstalálkozón?
– A két csúcstalálkozó légkörét leginkább a nyitottság és a várakozás jellemezte. A nyitottság azt jelenti, hogy a szervezők hozzáállása és az események struktúrájának kialakítása lehetővé tette , hogy valóban nyílt és őszinte eszmecserét folytassunk az egész európai kontinenst érintő stratégiai kérdésekről. Azt is mondhatnám, hogy a magyarországi levegő szabaddá tesz: a résztvevők érezhették, hogy Magyarországon színesebb és közvetlenebb párbeszéd folyik ezekben a kérdésekben, mint Európa legtöbb országában, és ez a fajta nyitottság az egész csúcstalálkozót áthatotta. A várakozás pedig abból fakadt, hogy az amerikai elnökválasztás után mindenki érezte: egy új korszak kezdődik a globális kapcsolatokban, ideértve a transzatlanti kapcsolatokat is. Mindenki azt kereste, hogy Európa és az európaiak milyen szerepet tölthetnek majd be ebben az új világrendben, amelynek kialakulását Trump elnök hivatalba lépése valószínűleg fel fogja gyorsítani.
– Hogyan értékelné Magyarország szerepét a találkozók légkörének alakításában?
– A magyar szervezők a helyszín biztosításán túl aktívan hozzájárultak ehhez a nyitott és várakozással teli légkörhöz. Az egyes események felépítésében, a hozzászólók sorrendjének és személyének megválasztásával arra törekedtünk, hogy a stratégiai elképzelések teljes palettája megjelenjen. Azt hiszem, még nem volt olyan Európai Politikai Közösség csúcstalálkozó, ahol az Európát érintő biztonsági kihívásokról egymás után hallgattuk volna meg a magyar miniszterelnököt, az ukrán, a francia és a török elnököt, a dán miniszterelnököt, majd a szerb elnököt is. Ez lehetőséget adott arra, hogy a közép-európai, az atlantista, az európai stratégiai autonómiára építő, a török világ és a Nyugat-Balkán különböző megközelítései, perspektívái megjelenjenek. Az így létrejött termékeny és inspiráló párbeszéd példa nélküli volt az Európai Politikai Közösség csúcstalálkozók történetében.
– Volt olyan pillanat vagy véleménycsere, amit különösen emlékezetesnek tart?
– Nem tudok részleteiben beszámolni a felszólalásokról és a csúcstalálkozón elhangzott beszélgetésekről, hiszen ezek értékét éppen az adja, hogy a vezetők informálisan, a sajtó és a nyilvánosság nyomása nélkül tudnak őszintén eszmét cserélni. Azonban még nem vettem részt olyan csúcstalálkozón, ahol ilyen éles és erőteljes politikai diskurzus bontakozott volna ki, mint az EPK plenáris ülésén az ukrán, török és szerb elnök részvételével. Az események margóján is voltak emlékezetes találkozók, például a török és a ciprusi elnök diplomáciai jelentőséggel bíró közös kávézása. A szekcióüléseken pedig számos innovatív javaslat született, például az illegális migráció elleni küzdelem kapcsán, amelyekre a következő csúcstalálkozókon is építhetünk majd.