35 éve 1989. december 3-án fejeződött be George H. W. Bush és Mihail Gorbacsov máltai találkozója. A „Máltai csúcstalálkozót” a korabeli sajtó történelmi jelentőségű megbeszélésnek minősítette George H. W. Bush amerikai elnök és Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára között, amit egy Máltához közeli tengeren horgonyzó hajón tartottak.
Ezt az eseményt szimbolikusan az 1945-ös jaltai konferenciához kötött világrend, illetve a hidegháború végének kezdeteként értelmezték.
A hidegháború vége
A találkozón a két vezető egyetértett abban, hogy a hidegháború több évtizedes konfliktusa lezárulóban van. Bár nem írtak alá hivatalos megállapodást, a találkozót a szembenállás korszakának fordulópontjaként értékelték. Az 1989-ben zajló közép- és kelet-európai rendszerváltások és a berlini fal leomlása után a két fél a régió demokratikus átalakulásáról tárgyalt, Gorbacsov pedig ígéretet tett arra, hogy a Szovjetunió nem avatkozik be ezekbe a folyamatokba.
A megbeszélések során a gazdasági együttműködés fontosságát hangsúlyozták, különös tekintettel a Szovjetunió és a Nyugat közötti kereskedelemre. A találkozó a diplomácia történetében azért is kiemelkedő, mert megtestesítette a hidegháborús retorika és konfliktus helyett az együttműködés és párbeszéd új korszakát. Gorbacsov akkor úgy fogalmazott, hogy a világ a „félelem korszakából” egy „remény korszakába” lépett át.
Ez az esemény szimbolikus bevezetése volt a Szovjetunió összeomlásához és a bipoláris világ megszűnéséhez vezető folyamatnak.
Gorbacsov és Bush egy olyan időszakban találkozott, amikor az 1985-ben elindított peresztrojka már megtette abból a szempontból a hatását, hogy a közép-kelet-európai országokban elkezdődött a fordulat
– mondta Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársa. Ugyan nem írtak alá egyetlen konkrét megállapodást sem, de a máltai találkozót a sajtó a jaltai világrend végének értelmezte, ami a hidegháború végének is nevezhető, tette hozzá a szakértő.
Újabb hidegháború felé sodródik a világ
Az elmúlt évek nemzetközi konfliktusai azt mutatják, hogy a világ egy újfajta hidegháború felé sodródik. A globális hatalmi egyensúlyt ma két fő tényező látszik befolyásolni: az Egyesült Államok és szövetségesei (NATO, Japán, Ausztrália) az egyik oldalon, Kína és Oroszország pedig a másikon. Ma is egy átmeneti korban élünk, ami hasonlít az első és a második világháború előtti és utáni időszakokhoz. Sokan úgy gondolják, hogy a mostani időszak is egy világrendváltást eredményező átmeneti kor, mondja a szakértő.
Van, aki az unipoláris világrend végének, van, aki a többpólusú világrendnek nevezi ezt a kort, én a poszthegemoniális világrendként szoktam definiálni, elsősorban azért, mert azt még nem mondhatjuk, hogy minden tekintetben többpólusú világrend lenne. Néhány területen igen, de például pénzügyi és gazdasági szempontból, a globális katonai képességek szempontjából, vagy a szövetségi rendszerek szempontjából nem látom, hogy az Egyesült Államoktól a világrendépítésben át tudná venni valaki a stafétabotot.
Az Egyesült Államok és Kína közötti technológiai és gazdasági versengés az évtized egyik legfontosabb konfliktusforrása. Kína Tajvan visszaszerzésére vonatkozó tervei és a mesterséges intelligencia vagy félvezetők területén zajló küzdelem is feszültségeket szül. Eközben a Nyugat és Oroszország, illetve a NATO és Moszkva között az ukrajnai háború súlyosbította szembenállást, illetve EU orosz energiától való függetlenedését sokan szintén problémaforrásnak tekintik.
A szakértő szerint a világrend egy sokak által elfogadott szabályrendszer kialakításának és fenntartásának képessége, amihez komoly hatalmi képességek szükségesek.
A jelenlegi helyzet sokakat emlékeztet a hidegháború időszakára: új fegyverkezési verseny zajlik, egyre gyakoribbak az ún. proxyháborúk, és kölcsönös szankciókat vetnek ki a szemben álló felek. Az új hidegháború tehát nemcsak katonai, hanem gazdasági, technológiai és információs síkon is zajlik, egy többek szerint multipolárizálódó világban.
Egyelőre azt nem látom, hogy az Egyesült Államokon kívül lenne olyan hatalom, amely az új világrend létrehozásához szükséges említett szabályrendszert ki tudná kényszeríteni. Jelenleg sokkal inkább az Egyesült Államok vezette világrendnek a megkérdőjelezése zajlik, de még nem tudjuk, hogy pontosan merre tartunk és azt, hogy új világrend van én még nem merném kimondani.
– jelentette ki Tálas Péter.
A jelenlegi status quót Oroszország és Kína kérdőjelezi meg, de Irán és Észak-Korea is ide sorolható
– Nagyon lényeges kérdés, hogy mi lesz az orosz–ukrán háború kimenetele és ki tudja jobban meggyőzni a világot arról, hogy ő győzött ebben a konfliktusban. Ez a konfliktus ugyanis arról is szól, hogy merre veszi az irányt a formálódó nemzetközi rendszer. Ha ez Oroszország lesz, akkor az oroszok példáját sokan követhetik, ha ez Ukrajna lesz, akkor sokan gondolhatják azt, hogy nem biztos hogy kellene követni Oroszország példáját, és katonai erővel kellene megváltoztatni a jelenlegi status quót, hangsúlyozta a szakértő.
Ez egy átmeneti korszak és a máltai találkozót is egy olyan átmeneti korszak kezdeteként szokták említeni, amely később egy új világrendet hozott.
– folytatta.
Azt gondolom, hogy Donald Trump elnökként nem biztos, hogy azt tudja és fogja tenni, amit korábban szeretett volna és amiről beszélt a kampányban. Ha például Putyin nem hajlandó békét kötni olyan feltételekkel, amit Trump javasol, akkor valószínűleg valamilyen formában folytatódni fog a háború és akkor Trumpnak is megváltozhat az álláspontja.
– mutatott rá Tálas Péter.
Amit Donald Trump egészen biztosan meg fog próbálni, az az, hogy leültesse a háborús feleket, de a tárgyalások eredményét senki, még ő sem garantálhatja és emiatt elnökként már nem lesz annyira deklaratív és egyértelmű Trump politikája sem, mint ahogy azt a kampányban kijelentette vagy sugallta.
– összegezte a szakértő.
